- Jackson, szeretlek, imádlak, de az èn arcom nem újságba való. Nem vagyok fotogèn, túl nagy az arcom, nem tudok mosolyogni, kamerához se vagyok szokva. Sajnálom, de keress valaki mást magam helyett. Hyunjin remélem, hogy belemegy ebbe, de én képtelen vagyok, sajnálom - Jackson ès Hyunjin hatalmas szemekkel nèznek rám. Sose adom ki az őszinte gondolataimat, mert erősnek próbálkozom látszani. Egyszer minden ember ereje, türelme elfogy, s akkor nincs kiút. Szerintem èn is itt tartok lassan.
Jackson szomorúan ölel át engem, majd a kezünkbe nyom azèrt egy cetlit, hisz a remény hal meg utoljára, majd visszamegy a kávézóba, s rendezi a dolgait.
Hyunjin egèsz visszafele úton azzal piszkál, hogy mégis mióta lettem ilyen, de hagyom. Mindenkit ignorálnom kell magam körül, akit csak lehet. Amikor beérünk a lakásba, semmi köszönès nèlkül rontok be a szobámba, majd sìrva dőlök az ágyra.
Jesszusom, mi van velem?
Csak úgy folynak a könnyeim, a konkrét okot pedig nem tudom.
A helyzet, ami most van, vagy Hyunjin miatt sìrok ennyire? Nagyon zavaros ez az egész, de már annyira elmeredek a gondolataimban, hogy elalszok a kinti ruhámban az ágyban.
Senki sem zavar meg az alvásom során majd délután ötkor kelek fel ès az első dolgom, hogy ráìrok Seungminra.
han_js
Szia, Seungmin
tudom, hogy elfoglalt vagy
de ezt le kell írnom
Hyunjin megcsókolt
A körülményeket ne kèrdezdd,
anyám tudod milyen
ha pókot lát
megcsókolt
ès nem tudom hova tenni,
pár napig még ignoráltuk is
egymást
Bár ugyanúgy viselkedünk, mint régen, de most is sìrva dőltem le az ágyra ès úgy aludtam el
Ha már tanulásban nem tudsz segìteni,
nem tudunk majd találkozni
három napon belül?
Nekem az is jó lenne, ha csak 30 percre, csak lássalak
Nade, kitartást neked is
Nem tudom, hogy mit csináljak, mert holnap is tanulni kéne Hyunjinnal, hogy sikerüljön a javìtás. Semmi sem lehetetlen ugye?
Este, nyolc körül lemegyek a konyhába enni pár falatot, de Hyunjinnal találom szembe magam.
- Jesszus, de rémesen festesz - nevet ki - Ha enni jöttél, akkor én megyek is fel, ismét hozzád. Ott várlak, mókuska - miközben kimegy a konyhából, van pár másodperces szemkontaktosunk majd direkt nekem jön.
- Nem hiszem el - kihúzom a széket majd leülök, a kezeimet pedig asztalra teszem, s lehajtom fejem - Annyira elegem van már.
CITEȘTI
UTÁLAT || Hyunsung
Fanfiction,,- J-Jisung..Túl sokat ittam és nem lenne gond, ha levezethetném az idességem? A segítségedre van szükségem.... - Persze, hogy nem, miben kéne segíteni? - Hyunjin nehezen felkel az asztalról, nekilök a falnak és megcsókol. - Mit csinálsz, te idiót...
