Mercutio POV
- Figyelj paprika Jancsi! Ha látjátok a haverotok, ezt adjátok oda neki! - Vesz ki egy fehér borítékot a Capulet fiú a kabátja belső zsebéből és felém nyújtja. Én elveszem és megforgatom.
- Ez mi? - Kérdezem, mire a fiú kuncogni kezd.
- Az csak Rómeóra tartozik. - Vonja meg a vállát, ahogy elfordul.
- De miért? - Kiáltok utána, Tybalt a válla felett néz vissza rám.
- Mert megcsókolta Júliát! - Csak ennyit mond, ahogy elhagyja a teret, mi meg itt maradunk tátott szájjal. Ki tudja meddig voltunk így, mire Rómeó megjelenik és elég furcsa fejet vágva néz ránk.
- Csak, hogy végre előkerültél Rómeó! - Nézek végig rajta morcos arccal.
- Szép kis kalamajka alakul! - Lép mellém Benvolio szintén eléggé mérges fejjel.
- Beszélnem kell veletek! - Mondja komolyan a barátunk.
- Nekünk is! Veled! - Mutat végig Benvolio a fiún. Természetesen a csapat egyszerre kezd bele a dumálásba, de én felemelem a kezem, ezzel elhallgattatva őket, de persze már hallom a zenekart, így ki is használom a lehetőséget, sose elég az éneklésből.
- Azt beszélik itt, Rómeót megkéselik. S hogy megérdemli ám, mert csókolt ostobán. - Rázom a fejem, ahogy eltávolodok a fiútól.
- Azt beszélik, ó, áruló lett Rómeó! Dúl-fúl két család! És vért hörög Tybalt. - Folytatja tüsi hajú barátom.
- Oly rémes helyzeted, te észre sem veszed. A föld felett lebegsz, de súlyos böjtje lesz! Jogod nem volt! - Csatlakozom be én is és folytatjuk együtt a dalt.
- Jogod nem volt! - Ordítják a többiek körülöttünk.
- Ne szövegelj jogról itt! - Esik kétségbe Rómeó.
- Jogod nem volt! - Állunk a fiú két oldalára Benvolioval.
- Jogotok itt hozzám nincs! - Lép ki közülünk.
- Szíved hol volt? - Tárjuk ki kérdőn a kezeink a haverommal, mintha előre megbeszéltük volna.
- Szerettek-e, nem tudom! - Mégis mit papol ez itt a szeretetről, ennek most pont nincs itt jelentősége.
- Eszed hol volt? - Mutatok a fejemre, Benvolio meg csak rázza a sajátját.
- Előttetek nincs titkom! - Na, ezt nem kell mondani, néha örülnék neki, ha lenne. Nem muszáj nekem minden nőjéről tudni.
- Jogod nem volt! - Vágjuk rá.
- Eszetlenek mindketten! - Jó, ezzel nem vitatkozom. Tényleg nem vagyunk normálisak.
- Jogod nem volt! - De azért a dalt fenn kell tartani.
- Magamat én szégyenlem. - Azt a... nehogy a fejére szakadjon az utca lámpa.
- Szemed hol volt? - Kérdezzük tőle egyszerre Benvolioval.
- Ez az út az egyetlen! - Már látom a szemén, hogy megint a fellegekben jár.
- Ez egy szennyfolt! - Miért érzem úgy, hogy a legtöbben nem a szoknyapecérségét értik ez alatt?
- Bízzatok meg énbennem! - Persze, mint legutóbb, mikor Lady Montague két napig a pajtát takaríttatta velünk, mert valaki azt mondta, hogy jó ötlet lesz kifesteni a házat.
- Azt mondják, a baj, hogy kapu lett a csaj... - Mutatok a kezemmel egy kaput. - Kin átment Rómeó, a kapus nőfaló! - Csapok bele Benvolio tenyerébe, ahogy a fiú elmegy mellettem.
BẠN ĐANG ĐỌC
Mors Sempiterna
Fanfiction"A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi! Minden történet eleje hasonlít kicsit." Tulajdonképpen ez a történet is alig különbözik a többi szerelmesétől. Te, ki...
