[𝑩𝒏𝒉𝒂 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (Befejezett)

Bakugo X Reader (sorozatgyilkos)

Valaki093 kérésére❤️

Japán legbűnözöttebb gyilkosa vagyok. Persze amilyen gyorsan előbukkanok, olyan gyorsan is tűnök el. Már 16 éves koromban elkezdtem gyilkolászni. Ez olyan stressz oldó dolog számomra. 4 éve tartom rettegésben Japán lakosait, és néhány hősét is. A képességeim használatával gyilkolok.

Egyik képességem a víz irányítás. Legkisebb víztartalmú dolgot is képes vagyok irányítani még a vért is. A másik az látszik, mivel macska füleim vannak. Amik egyeznek hajam színével.

Nos mint volt hősképzős diák. Aki a U.A-be járt. Pont róla nem gondolnák ezt az emberek. Viszont ez a baj.

- Kit látnak szemeim~? - húztam el ijesztően a szót. Mire régi piszkálóm aki sokszor meg is vert falig hátrált. - Na mostmár félsz~ ez így nem jó Sato! - néztem rá mérgesen. Majd megállítottam vérkeringését.

- Mit csinálsz? - kérdezte ijedten.

- Ezt~! - majd avval a lendülettel le is szúrtam körmeim segítségével.

- Csak nem a híres nemes Kuro van itt? - jött egy ismerős rekedt hang.

- Meglepődnél ha tudnád ki vagyok~. - kuncogtam fel ijesztően. Majd ráemeltem [Sz/sz] íríszeimet, és összefortam vörös íriszeivel. - Mi is lett volna a neved King Explosion Murder? - nevettem ki. - Csoda, hogy ez megváltozott Ground Zero. - néztem rá elvetemülten.

- Honnan tudod te ezt?! - kapta fel a vizet.

- Tudod sok mindent tudok. Nem igaz Kachan? - kérdeztem olyam Midoriyásan. - Még mindig nem tudod kordában tartani ingerlékenységed úgy látom. - mentem közelebb. - De tudod mit előtted felfedem magam. - rántottam vállat. Majd levettem csukjám.

- [N-Név]? - nézett rám sokkoltan. - De te sokkal jobban akartál hős lenni mint én. Miért?! Tudod, hogy aggódtunk érted mindannyian? Az osztály, a szüleid, és én is?! - kérdezte mire tágra nyíltak szemeim.

- Mindenki? Még te is? - kérdeztem meglepődötten. - Maximum nevelő szüleim. - motyogtam.

- Akkor azok. - motyogta. - Nem jössz inkább vissza? Mosómedve, és villámagyú tudod mennyire hiányolnak? Még most is a régi "Bakusquad" képeket nézik amin rajta vagy. - mosolyodott el halványan. - Így nem fogom elmondani azt, hogy te vagy a sorozatgyilkos. - mondta, mire közelebb léptem, és szorosan átöleltem. - O-Oi! Mit csinálsz? - kérdezte meglepődve.

- Köszönöm. Azt, hogy nem ítélsz el. - motyogtam. Megéreztem, hogy visszaölel.

- Most pedig menjünk haza. - motyogta hajamba. - 4 év után végre láthatlak. - tolt el magától, mire mosoly lett arcomon.

- Várj! - mondtam, majd befordultam egy kisebb helyre. Gyorsan átöltöztem szakadt ruhákba, hogy hitelesebb legyen. Majd visszasétáltam.

- Te aztán tényleg gonosztevő vagy. - nevetett gúnyosan.

- Te is hiányoztál. - pöcköltem meg orrát. - Na de a sebek most pont kapóra jönnek. - értettem az arcomra ami teli van azokkal.

- Na akkor gyere. A színlelés megy. Mint régen. Ahogy látom. - mondta, mire bólintottam.

Egész utat végig beszéltük. Elmondtam neki, hogy a gyilkolással a sok stresszt, és a hiány miatt csináltam. Persze ezt fura módon megértette. Majd mielőtt beértünk volna a házba megállt.

- Tényleg hiányoztál. - csókolt meg lágyan. Amit viszonoztam is. Mikor elmentem együtt voltunk Bakugoval, de látszik, hogy ez nem változott. - Akkor menjünk. - fogtam meg kezemet.

- Megjött Kachan! - kiáltott fel egy ismerős hang. Amin nem másé volt mint Dekué. Majd kijött Deku, Denki, és Todoroki.

- [N-Név]? - kérdezte Pikachu.

- Hali pika-boy. - mosolyogtam rá. Mire a nyakamba ugrott.

- Nem találtam meg Kurot, de helyette őt találtam. - mosolyodott el halványan. Míg Denki már majdnem sírt.

- Jézus ennyire hiányoztam? - kuncogtam el magam. - Ne sírj Denki. - simogattam meg fejét.

- Nee-chan annyira hiányoztál. - ölelt meg szorosabban. Ám mostmár a földön ültünk.

- Na ne már! Én is sírni fogok. - töröltem le egy láthatatlan könnycseppet. Majd el is engedett mire felálltunk. - Srácok? - tártam ki a kezem. Mire mindketten megöleltek. Ki tudta volna. Összejött a két idióta.

- Mina a szobájában van. - mondta Todoroki, mire mindketten elengedtek.

Megindultam Mina szobájához. Amint oda értem bekopogtam, és be is nyitottam.

- Bakugo. Mondtam már, hogy nem vagyok éhes. - jött az ismerős hang. Erre elkuncogtam magam.

- Shineee! - szólaltam meg olyan Bakusan. Mire felém fordult meglepetten a lány. mire realizálta, hogy én vagyok az én, már becsuktam az ajtót, és a hátát simogattam. - Szia Ashi! - mondtam azt a becenevet, amit én akasztottam rá.

- [Név]? [NÉV]! - ölelt át a rózsaszín lány. - Jézus hogy néz ki a ruhád. Had segítsek. - engedett el.

Miután elment a szekrényéig elmeséltem neki a hazugságot. Elkapott a Lov, és sikerült megszöknöm tőlük. Ezt el is hitte, és aggódó tekintettel nézett. Ellátuk a sebeimet, és átöltöztem abba a ruhába amit adott.

Miután visszamentünk a lányok egyszerre ugrottak nyakamba. Nem tudtam magunkat megtartani ezért el is estünk. Amin jót nevettünk. Majd a fiúk is végig öleltek. Amit Bakugo nem nézett jó szemmel.

Majd odasétáltam hozzá, és végigsimítottam karján. Majd a szobánkba mentem. Ahova pár perc múlva követett is.

Nem szólt semmit, csak odajött, és nyakamba csókolt. Mikor elvált nyakamtól meg is csókolt. Amit viszonoztam is.

- Szeretlek. - suttogta ajkaimra.

- Én is téged Katsu. - csókoltam meg újra. - Menjünk aludni. - mondtam mire csak bólintott.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                                ฅ^•ﻌ•^ฅ

Meg is jött ez a rész is. Remélem tetszett. De ha nem nyugodtan írd meg, és átírom. Gommen a helyesírásomért. Na de lépnék is! Pá!

Tsókacsaládnak!! 💖