[𝑩𝒏𝒉𝒂 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (Befejezett)

Midoriya X Reader

- Miért kell minden edzésen eltörnöd valamidet Izuku? - ültem le az ágya mellé.

- Bocsi, hogy aggódnod kellett... Megint. - ült fel.

- Apu mondta, hogy mi történt. Eskü Bakugot ki fogom egyszer nyírni. - sóhajtottam.

Gyors magyarázás:

Te All Might fogadott gyereke vagy. Ő fogadott örökbe mikor még csecsemő voltam. Nemtudom miért de megtette. Szóval ő az apám. Nem érdekell, hogy nem vérszerinti. Én úgy tekintek rá. Ő legalább nem hagyott el.

Magyarázat vége.

- Ne Kachant hibáztasd. Én voltam aki elfogadta. - sütötte le szemeit.

- De mesélj... - néztem körbe. - Ugye nyertél? - suttogtam oda. Amin elnevette magát.

- All Might szétválasztott minket. Szóval döntetlen. - mondta mosolyogva.

- Awww pedig neked szurkoltam volna T^T. - néztem rá. - Amúgy nem kéne apunak elmondanunk a kapcsolatunkat? Mármint az utódja, és a lánya együtt vannak. - suttogtam neki. Majd bejött All Might.

- Minden rendben van! Hogy miért? Mert itt vagyok én! - jött be az ajtón.

- Ezt muszály volt apu? - kérdeztem meg tőle.

- Nem tetszett? - kérdezte meg. Közben kicsit meglepődve nézett az összekulcsolt kezeinkre. - HÁ MIC JÖN NEKEM 1000 YENNEL! - kiálltott fel.

- Mi?! - kérdeztük egyszerre. - Ti ránk fogadtatok? - kérdeztem meg.

- Hadjuk. Midoriya fiú mond. - nézett körbe. - Legalább nyerésre álltál? - kérdezte meg miközben leült. És visszaváltozott.

- Én is ezt kérdeztem! - nevettük el magunkat Midoriyával. - Na de gyere! - húztam fel Izukut állásba. - 7-re otthon vagyok! - köszöntem el apámtól.

Izukuval a parkba mentünk először. Ott találkoztunk legelőször. Én nem a U.A-be járok mert nem hős hanem orvos szeretnék lenni. Ezért sokszor én látom el Izuku sérüléseit. Meg apuét is. De hadjuk. Amint beértünk a parkba leültünk egy padra.

- Nem hiszem, hogy el fogom tudni sajátítani az erőm. - mondta amire én rá emeltem a tekintetem.

- Izuku! - kezem közé fogtam a fejét, hogy rám nézzen. - Ne mondj ilyeket! Ez rosszul esik nekem. Én hiszek benned! Tudom, hogy hős leszel szóval ne mond ezt! - nyomtam puszit a szájára. - Szeretlek, és hiszek benned. - vettem le kezeimet az arcáról.

- Én is szeretlek! - mondta mostmár mosolyogva.

- Meg aztán apu is hisz benned. Sokszor úgy érzem, hogy lecserél rád. - nevettem fel. Amire ő is nevetett.

- Szabad? - kérdezte. Én csak bólintottam. Amint bólintottam meg is csókolt. Majd el is váltunk egymástól. Régen mikor összejöttünk mindig paradicsom volt ez után. De már megszokta, és már nem shy.

- Deku-kun! - jött oda egy barna hajú lány.

- Szia Uraraka-chan! - köszönt a brokkoli miközben megfogta a kezem.

-Szia Midoriya-kun. - köszönt egy kék hajú is.

- Szia Iida-kun. Todoroki-kun! - köszönt nekik. - Srácok. - állt fel, és húzott magával. - Ő itt a barátnőm! - mutatott be nekik.

- Te vagy [Név]-chan!? Úristen de cuki vagy! Deku-kun sokat mesélt rólad! - jött oda a barna hajú. - Uraraka Ochaco! A kék hajú Iida Tenya, és a felemás Todoroki Shoto! - mutatta be őket.

- Sziasztok! - intettem nekik.

- Örülök a találkozásnak [Név]-san! - hajolt meg Iida.

- Annyit szögezzünk le, hogy simán [Név]-nek hívtok. Nem kell az udvariasság. - mondtam amire bólintottak.

- És honnan ismeritek egymást? - kérdezte Uraraka.

- Hát az úgy volt, hogy orvosnak készülök, és apám sokszor hozta át, hogy kössem be a sebeit. - mondtam nekik.

- Kik a szüleid? Ha szabad kérdeznem. - kérdezte Iida.

- Az igaziakat nem ismerem. Az apám aki örökbefogadott... All Might. - mondtam mire nagyon meglepődtek.

- Hozzánk be se tehetnéd a lábad. - mondta Todoroki. - Endeavor az apám, és gyűlöli őt. - mondta mire rajta kívül mindenki röhögött.

Ezek után rengeteget beszélgettünk. Felhívtam aput, hogy néhány barátom át-e jöhet. Egyértelműen igent mondott. Todoroki sajna hazament. De így is maradtunk 4-en. Amint haza értünk egy főző All Mightal találtuk szemben magunkat.

- Megjöttünk! - mentem oda hozzá. - Nem kell bemutatnom őket. - mutattam a többiekre.

- Jó estét sensei! Remélem nem zavarunk! - mondta Iida.

- Sulin kívül nyugodtan tegezzetek. Nem zavartok. - mondta kedvesen.

- Hát.... Az a helyzet nektek a vendégszobában kell aludnotok. - vakartam a tarkóm mire Uraraka, és Iida is elvörösödött. - Vagy aludhat veled Izuku is. - mondtam Iidának.

- Nekem mindegy. - mondta Iida.

- Akkor a barátommal alszok! - mondtam majd Uraraka feje még vörösebb lett. - Gyertek mutatom a szobát. - mondtam majd követtek.

Körbevezettem őket a házban mert nem kis házról van szó. Amint befejeztük én, és Izuku egyből a szobámba mentünk.

- Írjuk meg a házit. Hétvégénk úgy szabad lesz, és tudsz megint találkozni anyuval. - mondta Izuku.

- Akkor írjuk! Anyukád olyan finom Katsudont csinál! - mondtam csillogó szemekkel. Igen ez is egy közös tulajdonságunk. Imádjuk a Katsudont.

Házi írás után beszélgettünk még majd lefeküdtünk aludni. Izukuhoz bújva aludtam el. A kezében biztonságban érzem magam. Összebújva aludtunk el.