Segíthetek? {Jikook FF. 18+}

5

Az utcán sokan megnéznek, hogy mégis miért szaladok ennyire, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Hogy miért aggódok és miért akarok segíteni rajta? Annyira én sem vagyok tisztában vele..De túl értékes, hogy csak így megöljék vagy befogják cirkuszba. Kitudja mit tennének vele. Szépségét is kihasználhatják. Mikor a partra érek, sajnos lelassulok, hisz már egy ideje futok és a homok is lelassít.

-Jimin!-Szaladok a sziklákhoz, de sehol nem találom.-Ne..ne ne..nem igaz! Nem késhettem el!-Fordítom fejem mindenfelé, hogy megtaláljam, de sehol se látom..Lenézek a homokba, ahol tényleg látszik a kúszás nyom. Külső szemmel elég ijesztő, hisz kitudja mi csinálta. De én tudom, hogy egy ártatlan fiú az. A víz felé nézve meglátok egy uszonyt, majd eltűnik. Nem késtem el! Sietnem kell, nem szabad megtalálniuk. Hamarosan felbukkan Jimin a víz alól és mosolyogva néz rám.

-Jungkook! Gyere úszni!-Integet nekem. Nagyon édes mosolya van. Biztos boldog, hogy nem egyedül van. Hezitálás nélkül megyek be a vízbe és úszok hozzá. Muszáj hamar elmennünk innen.

-Menjünk el innen. Fogócska! Én vagyok a fogó!-Mondom nevetve. Nem kell tudnia, hogy vadásznak rá. Majd csendben védem. Biztos szomorú lenne, ha megtudná, elakarják kapni. De én csak a boldog énjét akarom látni! Tudom, hogy semmi esélyem ellene és örökké fogó leszek.

-Kapj el, ha tudsz nyu..Jungkook!-Kuncogja és lebukik a víz alá, majd elkezd úszni a parttól messze. Utána úszva próbálom a lehetetlent, azaz elkapni.

Mikor elfáradok, megállok és figyelem, hogy hol lehet. Elég messze úsztunk és már eltelt egy órácska. Egy kéz elkapja a lábam és elkuncogom magam.

-Jimin, elfáradtam. Feladom nyertél.-Nézek le a vízre mosolyogva.

-Mit mondtál?-Bukik fel egy húsz méterre Jimin. Ez mesés meg minden..De mi fogja a lábam?-Mi a baj? Nagyon lefehéredtél.-Néz aggódva.

-Te fogod a lábam?-Teszem fel hülye kérdésem reménykedve, hogy valami fura csoda történik.

-Dehogyis. Az én kezeim itt vannak.-Emeli ki a vízből kuncogva őket.

Rémülten nézek rá és érzem, hogy erősebben fogja a lábam az a valami.-Segíts..-Próbálok felé úszni, de hirtelen leránt a víz alá és utolsó kép kocka amit láttam, hogy Jimin ijedten nyúl utánam.

Mikor felkelek, szaporán veszem a levegőt és összevissza kapkodom a tekintetem. A szívem hevesen ver és keresem Jimint, de csak sötétséget látok. Ez egy barlang? Lassan felkelek és elkezdek tapogatni, hogy megtaláljam a kiutat. Egy ideig érzem a barlang rideg falát, majd valami más kerül kezem útjába. Teljesen megfagyva hallgatom az előttem álló légzését és nem kell mondanom, majd össze fosom magam. Nyugi Jeon..

Foglaljuk össze a mai napomat. Reggel kifutottam a belem, aztán kiúsztam az életem, szívrohamot kaptam, ugyanis valami lerántott a víz alá, most meg egy sötét barlangban tapogatom valaki vagy valami felső testét. Tökéletes hétfő reggel.

Légzésem szaporább és elkezdek hátrálni. Jimin hol van? Hagyta, hogy elvigyen? Vagy őt is elrabolták? Egy ideig lépkedek, majd elérem a barlang másik falát és neki simulok. Az a valami meg se mozdult..vagyis ezt hittem, míg valami nem lihegett a fülembe. Ijedten kiáltok és ugrok arrébb, kezemet mellkasomra téve. A szívroham visz el..azt hittem szex közben halok meg. Hát ezt is buktad Jeon.

Az egyik irányból dübörgést hallok meg és egy vékonyka hangot.

-Yun! Engedd el! Nem hallod?! Elárullak anyának!-Kiabálja mérgesen a fal túl oldalán..ez Jimin! Kint víz van? Hogyan kerültem be? Túl sok kérdés.

Hallom még ahogy szidja elrablómat, majd újra teljes sötétség. Miért kell leütni? Van két lábam, tudok menni is!

-Kook..ébredj.-Érzek meg egy meleg érintést arcomon. Lassan kinyitom szemeimet és a sírdogáló Jiminre nézek, aki ölelget magához. A parton vagyunk. Mikor húzhatott ki? Mi a franc történt?

-Ne sírj.-Emelem fel a kezem mosolyogva és letörlöm könnyeit.-Jól vagyok.-Nyugtatom meg.

-Azt hittem nem kelsz fel..-Motyogja szipogva és jobban magához szorít. Aranyos.

-Elmondod mi történt?-Nézek rá és lassan felülve simogatom uszonyát.

-Majd..most nem szeretnék róla beszélni.-Nézi kezemet. Bólintok egyet, miszerint megértem. Anyám, tiszta nyugodt vagyok. De lehet csak Jimin miatt, hogy ne ijesszem meg.

Nem szólunk egymáshoz csak az egyik sziklának dőlve ölelem magamhoz, hogy megnyugodjon. Olyan meghitt pillanat..Mintha szerelmesek lennénk. Pedig csak barátok vagyunk. Már egy pár órája így ülünk, majd eszembe jut valami. A vadászok..A homokot kémlelve veszem észre a rengeteg lábnyomot. Tényleg jártak itt..Vajon mikor mehettek el?

Csendben simogatom Jimin haját és kérdésemre megkapom a választ, mikor meghallok egy halk beszélgetést nem messze.

Nem is mentek még el..

Nyuu sajnálom, hogy ilyen későn hoztam részt és ilyen rövidet. A következőt megpróbálom minnél hamarabb hozni 💕