Segíthetek? {Jikook FF. 18+}

2

Szemöldök ráncolva kezdek fülelni, hogy biztos jól hallok e. Bármennyire is próbálkozok, csak síráshoz tudom ezt a hangot hasonlítani. De erre nem jár senki tudtommal, akkor ki van itt?

Lassan felállok és ügyelve, hogy ne csússzak meg, lépkedek óvatosan a hang irányába. Remélem nincs semmi baja annak aki sír. Az a baj nem vagyok az a lelkizős ember és nem is vagyok jó az ilyenekben. Emlékszem mikor Tae nem kapott színes cukrot a fagyijára , majdnem elsírta magát én meg belemarkoltam a homokba és rászórtam...De mentségemre van, hogy kicsi voltam és utána oda adtam a fagyimat!

Ahj olyan meleg van..Egyáltalán minek van itt valaki? Én inkább otthon sírnék, ha meleg van. Azt Jeon komolyan? Olyan hideg tudok lenni. Lehet csak nekem van melegem, mert meleg vagyok? Jesszus komolyan ezen gondolkodok most?

Fejemet megrázva megyek tovább és elérek a hang forrásához. Hát ha azt mondom, hogy lefehéredtem az nem túlzás. Asszem napszúrást kaptam...Bassza meg hallucinálok.

Előttem van egy kibaszott sellő?! Neeeem csak pszichiátriai eset vagyok, tuti.

Most szaladjak el kiabálva vagy menjek közelebb? Sír szóval illene megvigasztalni...de mi van ha bánt? Elvégre nem ember..vagyis félig az, de na. Azt mi van ha felfal? Nem akarok hal eledel lenni! Még sok fenék vár arra, hogy bennük legyek! Ajh megint a szex. Komolyan elvonási tüneteim vannak. Szörnyű vagyok. Gyerünk Jeon szedd össze azt a nyúl picsád és menj oda óvatosan!

Hallgatva belső hangomra, indulok el lassan a fiúhoz és próbálok megszólalni. Nem vagyok én beszari annyira..asszem.

-Sz..szia.-Szólalok meg halkan és azonnal rám kapja a tekintetét a fiú. Ijedtnek tűnik és szomorúnak.-Segíthetek valamiben?-Megyek közelebb óvatosan, mire ő kúszik hátrább. Hogy jutott ki a homokra egyáltalán?

-Ne gyere közelebb! Megint bántani akarsz igaz? Kérlek engedd, hogy elmenjek.-Szólal meg remegő hangon a fiú és hallani meg látni is lehet rajta a kétségbeesettséget. Mi az, hogy megint? Nem láttam soha, akkor hogy tudtam volna bántani?

-Hé, én nem akarlak bántani. Kérlek ne félj. Csak szerettem volna segíteni.-Teszem magam elé kezemet nyugtatóan és csóri már egy sziklának az oldalához ült fel annyira fél.-Ne félj tőlem, jó? Megengeded, hogy segítsek?-Beszélek hozzá lágy hangon. Látom, hogy nyel egy nagyot, majd gondolkodni kezd.

Miért akarok én neki segíteni? Egyáltalán hova lett a kezdetleges félelmem? Mindegy inkább. Percek múlva bólint egy aprót a fiú, majd lassan oda megyek hozzá és közelebbről megtudom nézni az arcát. Az arcán van egy csúnya lila folt ami elég friss, gondolom emiatt sírt.-Elmondod mi történt, hogy szomorú vagy?-Kérdezem leülve mellé. Míg hezitál, végig nézek rajta és csodálkozok.

Uszonya türkizkék és mit ne mondjak, nagyon szép..Feljebb haladva tekintetemmel, látom meg karcsú derekát és enyhén kockás hasát..Nyaka szép kecses..Arca pufók, de aranyos és helyes..pisze orra van és dús ajkai..Nagy könnyektől csillogó szemek..És a haja fekete..Ha ember lenne..Nem Jeon ő nem ember itt kezdődnek a problémák. Gondolkodásomból halk hangja szakít ki.

-A szüleim mindig azt tanították, hogy ne menjek emberek közelébe, mert bántanak csak. Nincsenek barátaim, így egész nap csak úszkálok és unatkozok.-Mondja szomorkásan mire kicsit megsajnálom.-Viszont amióta te minden nap ugyan akkor kijárkálsz úszni, nekem az a programom, hogy nézlek. Ne nézz parának vagy valami, csak jó volt látni, hogy valaki velem van a vízben és úszik.-Mosolyodik el halványan.-És ma úgy döntöttem, hogy szüleim szava ellenére, szóba állok veled...de te arcon rúgtál..-Mondja lehajtva fejét, mire teljes bűntudatom lesz. Én nem akartam bántani, de megijedtem.

-Ne haragudj, nem akartam csak izé..eléggé megijedtem, hogy elkapta valami a lábamat..és érted..-Próbálok magyarázkodni és sóhajtok egy aprót.-Tudod még most is kicsit sokkban vagyok, hisz..eddig azt hittem nem léteztek.-Mondom tarkómat vakargatva.

-Értem.-Motyog ennyit sírós hangon. O anyám ne sírjon megint, mert a bűntudatom így is az egekben van.

-Bocsáss meg kérlek.-Emelem fel fejét állánál.-Hozok jeget az arcodra, rendben? Attól lejjebb megy a duzzanat és jobb lesz az arcod.-Mondom mosolyogva, mire ő is elmosolyodik és bólint egy aprót.-Egy pillanat és jövök.-Állok fel, majd sietősen megyek vissza törölközőmhöz.

Már voltak egy páran a partnak ezen szakaszán, de szerencsére távol vannak a fiútól. Még meg se kérdeztem a nevét..Van neve egyáltalán?

Hamarosan oda érek a cuccaimhoz, majd felkapom a dobozt és az italt kivéve belőle indulok vissza, miután törölközőmet is felvettem.

Sokan megnéztek, hogy mi a francért sietek ennyire, de nem igazán érdekeltek.
Egy tízperc talp égetés után megérkezek és örömmel veszem észre, hogy ugyanott van ő.

-Visszajöttem.-Mondom halkan nehogy megijesszem. Felkapja a fejét és elmosolyodik. Olyan mintha a szemei fel is csillantak volna. Ennyire örülne nekem? Lassan leülök mellé és elmosolyodom.

-Azt hittem nem jössz vissza..vagy ha vissza jössz akkor hozol embereket akik bántanak..-Mondja ujjait piszkálva.

-Titokban tartalak ezt megígérem, rendben?-Kérdezem mosolyogva, mire bólint. Megfogtam a törölközőmet, majd letéptem belőle egy darabot és abba raktam jeget, hogy ne legyen túl hideg neki.-Tartsd oda az arcodhoz.-Rakom oda neki óvatosan mire szegény felszisszen.- Jeon Jungkook vagyok. Megkérdezhetem, hogy mi a neved?-Kérdezem kíváncsian. Rám nézve bólint egyet, majd szólásra nyitja ajkait.

-Park Jimin