Heichou Őrangyalai 2., feat. Beka123X (Szünetel)

20 - Érzelmek

A fiú érezte, ahogy a meleg, tavaszi szellő a tarkóját csiklandozza, ami miatt kellemes borzongás futott végig a testén. Az előtte állóra pillantott, aki minden egyes másodperccel egyre közelebb ért hozzá. Sötét hajában néhány falevél éktelenkedett, a feltámadt szél hatására, ami a másik kuncogni akart, ám mosolya eltűnt, ahogy magasabb egyre közelebb ért, helyét pedig döbbenet és tanácstalanság váltotta fel. Hátrálni akart, de lábai nem mozdultak, mintha csak oda lettek volna szögelve a földhöz. Szemei oldalra cikáztak, menekülőutat keresve, mikor megérezte a meleg lehelletet az arcán, emiatt pedig ösztönösen hátrébb hajolt, ám ez sem bizonyult elégnek. Érezte a puha kezek tapintását saját bőrén, ahogy karjáról egyre feljebb csúsztak, egészen a nyaka és arca találkozásáig. Furcsa melegséget érzett, ahogy az őt fürkésző kedves, mégis hatáeozott szempárba nézett. Ám mielőtt a magasabb összeérinthette volna az ajkukat...

Eren szemei kipattantak, ő maga pedig lihegve ült fel az ágyon. A szoba be volt sötétítve, hogy a napfény se zavarja a benne csendesen szendergő álmát, ám most inkább nyomasztó hangulatot kölcsönzött.

Eren megrázta a fejét. Kipirult arcát kezei közé rejtette, térdeit felhúzta.

- Daniel... Miért álmodtam vele? És miért akar a szívem kiszakadni a helyéről, mint pár hónapja, mikor a hadnagyra néztem?

Két ujját ajkaira helyezte és végighúzta a bizsergő testrészén, visszaemlékezve az álomra, ahol az idősebb Frey párnácskái súrolták övéit. Kellemesen megborzongott. Nem érdekelte, hogy magához beszél.

- Tetszene? Tény, hogy... Megnéztem párszor az edzések alatt...meg amúgy is... De, hogy vele is álmodok. Ráadásul ilyen helyzeteket... Ez abszurd. De mégis, valahol... Jó... Miért reménykedek, hogy ez egyszer tényleg megfog történni?

A fiú felsóhajtott.

- Daniel erős éz izmos. A nők mind utána fordulnak az utcán... Mindenki oda van érte, és tudja magáról, ki is használja... Kizárt, hogy meleg legyen. Igen. Daniel biztosan hetero, nem tetszene neki egy fiú. Nem tetszhet neki egy fiú. Főleg nem én. Nem is adott jeleket soha, hogy érdeklődne irántam... Vagy... Egy fiú iránt. De miért vagyok akkor ennyire csalódott?...

Daniel napokon át járta a város azon részét, ahol egykori nagy szerelme él. Volt, hogy csuklyáját magára öltve, a manőverfelszerelést használva, vagy épp a környéken lakó idősebb hölgyeknek és uraknak segédkezett, mintha mi sem lenne természetesebb.

Többször került a házaspár valamelyikének szeme elé, ilyenkor pedig vagy egy szúrós, vagy egy szerelmes szempárral találkoztak a jéghideg íriszek.

Juliette gond nélkül átlátott rajta és biztonságérzettel töltötte el, hogy a férfi valahol mindig lesben áll. Ám eme kellemes melegségérzetét a férje társaságában nem mutathatta ki.

Utálta, hogy imádott kedvese helyett más mellett kell álomra hajtania a fejét minden éjjel. Hogy a kellemes férfias illat helyett, melyet az idősebb Frey árasztott, az alkohol, vagy a piaci pacsuli kölni szaga lengi be a levegőt. Nem szerette a férjét, ugyanakkor mérhetetlenül féltette szerelmét, nehogy olyasmi történjen, ami bajba keverheti…

A feketehajú ezúttal Erennel és Nettával járták a várost. Szándékában állt kicsit frissíteni a ruhatárán, kidobásra szánta a régi, gyakorlatozástól szakadásnak indult ruháit, erre pedig a legnagyobb segítsége természetesen rendelkezésre állt. A fiú örült, amiért őt is hívta, legalább kicsit jobban megismerheti az ízlését is. Alig értek ki, túlzottan elvegyülni sem voltak képesek a tömegben, az árukat szállító lovaskocsik egymás után haladtak mellettük, nem sok időbeli különbséggel.