Heichou Őrangyalai 2., feat. Beka123X (Szünetel)

15 - Gúny, mámor, igazság

- Bízol bennem? - nyújtotta felé a kezét.

A lány lassan összesimította tenyereiket. A hadnagy összefonta ujjaikat, ahogy kihúzta magával a teremből. Végig vezette a folyosókon. Megálltak az egyik ajtó előtt. Rivaille kinyitotta neki, majd beljebb terelte.

- Éjszakai fürdőzés? – kérdezte a lány incselkedve.

- De most csak kettesben.

A hadnagy közel húzta magához kedvesét, testük teljesen összesimult. Gyengéd csókot lehelt a puha ajkakra. Nyoma sem volt a hidegségnek, melyet alárendeltjével szemben tanúsított. Egy pillanatra sem megszakítva ajkaik mézédes játékát oldotta ki az ancúg hátán végig futó fűzőt, míg teljesen ki nem szedte belőle teljesen. Lassan simította le válláról a kék ruhakölteményt, felfedve a lassan vágytól fűtött testet.

Netta elszakadt a lágyan faló ajkaktól. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, ahogy tüdejét megtöltötte levegővel. Gyors csókot adva a másiknak sétált tőle távolabb, felvéve a földről gúnyáját. A férfinak háttal állva kapcsolta ki melltartóját és tolta le bugyiját, ezzel bepucsítva a férfinak. Tudta, hogy minden mozdulatát a vágy tüzétől izzó szemekkel figyelik, de nem izgatta különösen. Örült, amiért képes ilyen hatást kiváltani szerelméből. Haját lebontotta a kacifántos fonatok rengetegéből, így fürtjei könnyedén omlottak vállára és hátára. Eltűnve a kövek mögött lépdelt lassan a vízbe biztos léptekkel. Egy pillanat erejéig teljesen elmerült a forró vízben.

A férfi nem tétlenkedett. Mint akinek sietős, úgy dobálta le magáról ruháit. A lány után ment, aki éppen nyakából söpörte ki tincseit, felfedve telt, formás kebleit. Nyelt egyet a látványra. Sietősen eltűntette magát a vízben egy pillanatra, mielőtt újra felbukkant volna. Magához ölelte kedvesét, újra birtokba véve annak ajkait. Megérezte karjait a nyaka köré fonódni. Nem volt képes betelni párjával. Lassan leült a medence szélére, ölébe húzva a lányt. Férfiassága fájdalmasan ácsorgott, amit a lány érzékelt is.

- Szeretnéd? – szakadt el a férfitól.

- Majd' megveszek érte. De nem várok el mindent egyszerre. – tért át a nyakára, behintve a puha bőrt finom csókokkal. – Tudom, hogy friss az egész, ezért nem erőltetem. Kivárom, amíg úgy érzed, készen állsz.

Hálás mosolyt kapott a lánytól jutalmul...

Eren a kertben járkált. A Hold fényében mindent messze szebbnek vélt. Szüksége volt a friss levegőre, hogy kiszellőztesse a fejét. Kellemetlenül érintette Petra közjátéka, ellenben csodálkozott, hogy a két lány nem torkolta le érte. Gyanította, hogy ennyivel nem intézték el, csak egyszerűen nem akarták elrontani a partit az oda nem illő balhéval. Az az ember pedig, aki rezzenéstelen arccal hazudott mindenkinek, hogy elhárítsa a helyzetet... Daniel...

A vörös hajú lány rég a szobájában volt. Átöltözve, csendesen sírdogált az ágyán kuporogva. Nem értette, miben lehet jobb nála a fiatalabb Frey, miért őt választotta a szeretett férfi. De legjobban az bántotta, ahogy viselkedett vele. Betelik nála az a bizonyos pohár, egyetlen óvatlan pillanatban kifakadt, ezzel kiérdemelve a hadnagy lenéző tekintetét. Tudta, hogy ennek meg lesz a böjtje, ha visszaértek. Csak reménykedni tudott, hogy nem teszi ki a csapatából.

Halk kopogásra lett figyelmes.

- Szabad. – szipogta.

Daniel nyitott ajtót. A férfi egyszerű póló – alsónadrág kombinációban feszített, ép karját a keretnek támasztva.

- Mit akarsz?

- Ugye tudod, hogy ezt még vissza fogod kapni Rivaille – tól?

- Nem kérek a gúnyolódásból. Az is elég volt, hogy mindenki előtt bolondnak tituláltál.