Heichou Őrangyalai 2., feat. Beka123X (Szünetel)

11 - Édes spicces

Egy újabb hétfő alkalmával ismételten megkezdődött a bázis kitakarítása. Ezúttal emeletekre oszlttak meg a területek, mindenhol kiegyenlített létszámmal. Hanji ismét elrabolta Bekát a könyvtárba, így nem sok választása adódott. Netta fent maradt a második emeleten port törölni Mikasával és Elddel, Rivaille legnagyobb bosszúságára. Ő Günthert és Petrát kapta maga mellé, így igyekezett csendesen és gyorsan végezni a dolgát. Fejére és arcára kendőt kötött, úgy igyekezett saját feladatára fókuszálni. Ebben egyedüli akadályt a vörös hajú lány képezte, aki minduntalan megpróbáét vele beszélgetést kezdeményezni.

- Heichou, jön a ma esti bulira? – kérdezte kedvesen.

Remélte, hogy igent mond. Akkor végre lenne alkalma közelebb kerülni hozzá.

- Miért is?

- Mert arra gondoltam, hogy talán... Mehetnénk együtt.

Az alacsony férfi hátra fordult. Figyelmét nem kerülte el a félrepillantó lány kipirult arca. Tisztában volt vele, hogy alárendeltje táplál iránta érzéseket. Nem akarta megbántani a valósággal, ezért igyekezett nem tudomást venni róla. Pontosabban egy alkalmas időpontot akart, amikor tisztázhatja a helyzetet.

- Nem terveztem. Jobb dolgom is akad, mint éjszakába nyúlóan dorbézolni.

- Magának is kéne pihenni.

- Azt mondtam, nem. Petra.

Míg a hadnagy folytatta a takarítást, a lány sértetten tette a dolgát. Halkan pusmogott Güntherrel a buliról, onnan tudta meg, mi volt a legutóbbi kártyapartin. Feltűnésmentesen beszélgettek a részletekről. Elcsodálkozott, hogy két hímnemű csapattársa egyaránt vetett szemet az idősebb, míg Jean a fiatalabb lányra.

Nem tudhatták, hogy felettesük minden szónak fültanúja volt. Szíve szerint felképelte volna alárendeltjét, amiért sunyiban próbál kedvesének udvarolni. Tudta, hogy az egységből többeket is megfogott a két öntörvényű szépség, ennek ellenére dühvel töltötte el, hogy ezúttal meg is bizonyosodhatott róla...

Hanji Bekával pakolta a poros könyveket a könyvtárban. Nem véletlenül őt rabolta el magának, ugyanis ki akarta faggatni a napok történéseiről.

-Na és Beka, mondd, mi újság Erwinnel? - mosolygott rá egy kupac könyv mögül az osztagvezető.

-Megvagyunk. Aranyos, hogy fűre-fára féltékeny. - vette el a könyveket egyesével, a létrán állva, és a pontos helyüket megkeresve rakta vssza őket a polcokra.

-Nézd el neki. Negyven valahány éve alatt először szerelmes. Elhiszem, hogy minden fiú tekintetétől óv. Apropó fiúk. Észrevetted, hogy mennyire rátok vannak állva mostanság?

-Igen, és kezd is egy kicsit zavarni, hogy egy perc nyugtunk sincsen. -mászott le a létráról, hogy ablakot nyisson a zárt helyiségben. - Kimegyek levegőzni. Érzem a por hatását.

Azzal kilépett az ajtón. Az udvarra ment, ahol a kadétok éppen csak felsorakoztak az edzéshez. Kíváncsian nézte, mi lesz belőle...

Az udvaron állt. A falnak támaszkodva nézte az éppen edző kadétokat, ahogy lihegve futották a köröket a pályán, miközben az izzadtság patakokban folyt róluk.

-Hé... - hallott egy ismerős hangot a jobb oldaláról, fejét abba az irányba fordította. Jean közeledett majd ért mellé, kezében egy szál fehér virágot tartott.

-Mondd, mi van? - kezdte közönyösen a lány, miközben visszafordult eddigi látványához.

-Neked hoztam. Láttam, hogy a múltkor ilyeneket keresgéltél. - nyújtotta át az ajándékát a fiú.