Heichou Őrangyalai 2., feat. Beka123X (Szünetel)

7 - Hátsó szándékok

Hanji már az igazak álmát aludta melegítőjében, nyakig betakarózva a vastag gyapjútakaróval. Jegyzetei, mint mindig, most is szanaszét hevertek a szobában, az íróasztalán, székén és az említett bútoroktól kisebb - nagyobb távolságban a padlón is. Petra kivágta az ajtót, ahogy berontott, ami hangos csattanással ütődött a falnak, felriasztva ezzel az osztagvezetőt édes álmából.

- Mi? Mi van? - tapogatott a szemüvegéért, amit megtalált az ágya melletti kis éjjeliszekrényen.

Orrára helyezve nézett körbe, meglátva a lányt. Fáradt tekintete egyszeriben még fáradtabbnak hatott. Egy sóhajtás kíséretében invitálta be a vörös hajút, aki le is vágódott az ágyra, és hisztérikusan kezdte mesélni, mit látott.

- Érted, bemegyek, hogy lehívom teázni, erre azt látom, hogy majdnem pucéran alszanak egymásba gabalyodva!

Hanji unottan hallgatta, néha bólogatva a lánynak, hogy előbb vége legyen.

- Rivaille tőlem vitte el Nettát, mert kiütötte, hogy lecsapoltam a vérét.

- Ez akkor sem magyarázat arra, miért bújik hozzá fehérneműben! - hisztizett tovább, mire az osztagvezető sóhajtott.

- Össze véreztem az ingét, gondolom azért vette le, hogy kimossa. A másik meg, hogy álmában az ember nem tudja, mit csinál. Lehet, hogy véletlenül arra fordult, mikor benyitottál. - ásított az idősebb. - Szóval ne akadj ki az első apróságon. Próbálj beszélgetni velük. Bekánál bejött, látod. Ha folytatod, a végén még barátok lesztek.

Petra komoran bólintott. Tényleg úgy érezte, megtalálta a közös hangot a fiatalabbal.

- De nem értem, miért épp a saját szobájába vitte? Annak is van ágya!

- Kérdezd meg tőle, ha annyira érdekel. De most már menj, pihenj le. Nem tesz jót, ha ennyi ideig fent vagy. - küldte ki finoman Hanji a vörös hajút a szobájából.

Egy bólintás után távozott is, maga mögött gondosan, halkan becsukva az ajtót. Az osztagvezető felsóhajtott, hogy ismét egyedül lehet végre. Visszabújt az ágyába, hogy megpróbáljon ismét elaludni.

Beka korán reggel ébredt az üres szobában. Nem jött álom a szemére, így csak nézte a felső ágy rácsozott alját, a takaróba burkolózva. Egy idő után megunta a fa vizslatását, így úgy gondolta, hogy más elfoglaltság után néz. Kimászott az ágyból, és ahogy volt, a pizsamájában, mezítláb kiballagott a folyosóra. A könyvtár irányába vette az irányt, mikor nyílt a szomszédos szoba ajtaja. A parancsnok lépett ki, egy ingben, és melegítőnadrágban. Megtorpant, ahogy megpillantotta a lányt. Gyorsan, feltűnésmentesen végigmérte. A póló, amit viselt csupán combjáig ért, mást nem viselt. Kócos haja és álmos tekintete olyan érzést keltett, mint akinek hosszú éjszakája volt. Az sem segített rajta, hogy hogy a felsője férfi póló volt. Erwin agyán pár kósza gondolat futott át, amiket egyből elhessegetett. Közben a lány tisztelgett neki, amire csak bólintott válaszként.

-Hogyhogy ilyen korán fent vagy?-kérdezte a férfi.

-Nem tudtam aludni Uram. A könyvtárba igyekeztem, hogy hozhassak valami olvasnivalót. - felelte a fiatalabb.

-Nem kéne ilyen alul öltözötten mászkálnod. A férfi kadétok egyből rávetik magukat a lányokra. - utalt a férfi a lány öltözékére. - Az irodámban van pár könyv, ha akarod, megnézheted őket.

Beka bólintott, így a parancsnok betessékelte az irodájába. Bár magának sem vallotta be, nem akarta, hogy más is így lássa a kisebbet. Beka helyet foglalt az ágyon, miután a férfi oda ültette, mondván, hogy meg ne fázzon, hogy mezítláb mászkál. Kezébe nyomott egy könyvet, amit lekapott a polcról, amíg ő maga lemegy kávéért, ami az eredeti célja is lett volna, mielőtt összefutott a lánnyal.