Heichou Őrangyalai 2., feat. Beka123X (Szünetel)

19 - Múltak a jelenben

- Mit szeretnél?

Rivaille csendesen nézett a lány szemébe. Szorosan magához ölelte, nyakába bújva szippantotta be édes illatát. Minden éjjel ezt tette, miközben a lány aludt. És minden nap próbálta rávenni, hogy gondolja meg magát. Nem tartotta magát mohónak, hisz gondolatai labirintusában elevenen élt az emlék, mikor az első éjszakájukat együtt töltötték. Az édes csókok, a forró ölelések, melyek szinte perzselték bőrét, az ártatlan tekintet, melyet elkapva csak arra tudott gondolni, hogy az előtte lévő szépség az övé. Hogy neki adta egyszerre mindenét.

- Te is jól tudod... Nem vagyok telhetetlen és megértem, amiért várni akarsz, de beleőrülök a gondolatba, hogy mindig le kell állnom. Minden nap elmondom, mennyire szeretlek... Már azelőtt is így éreztem, hogy odakint találkoztunk volna. Már az első perctől kezdve elvarázsoltál. És teljesen megőrjít, hogy nem vagy teljesen az enyém. Félek, nem bízol bennem annyira, hogy megadd, amire az első éjszakánk óta vágyom.

Netta eltolta magától. Kezét az arcára simította, elérve, hogy a szemébe nézzen. Az acél íriszekben kétségbeesés tükröződött. Ajkába harapott, amit a férfi nem tudott végignézni. Muszáj volt újra éreznie az ízüket.

- Ha elmondok valamit, megígéred, hogy nem fogsz kiborulni? – kis hezitálás után az idősebb bólintott. - Valójában... Ez csak egy teszt volt. Kíváncsi voltam, mit teszel, ha nem adom meg azonnal, amit akarsz. Hogy máshoz mész – e, aki kielégíti az igényeidet, vagy mellettem maradsz. Petra egy ideális csalinak is mondható, tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne legyeskedjen körülötted. És boldog vagyok, amiért nem okoztál csalódást.

- Te sunyi kis... Végül is... Igazad van. De ez akkor azt jelenti...

Nem fejezte be a mondatot. Helyette inkább kedvese szájára tapasztotta sajátját. Szenvedélyes táncba hívta a puha ajkakat, derekát, csípőjét erősen szorítva. Nem akart revansot venni az alattomos tesztért, nem lett volna képes haragudni rá. Helyette átadta magát annak a forró kéjnek, amely körül lengte őket, beépülve a levegőbe. Blúza alá bújtatva kezét simított a puha anyaggal fedett keblekre, gyengéden rájuk markolva, baljával továbbra is a lány derekát szorítva. A jóleső nyögés, mely elhagyta szerelme száját, automatikus parancs volt, hogy kicsit erősebben szorítson rájuk.

Az ágy felé haladva megállás nélkül szabadította meg Nettát ruháitól. Ő maga sem tétlenkedett, pillanatok alatt szabadult meg ingétől és csatolta ki nadrágjának övét. Egymást ölelve zuhantak a puha matracra, a párnák rengetegébe. A lány száját elhagyta egy halk nevetés, látva a férfi heves válaszát, mielőtt újra összeforrtak volna egy mindent elsöprő erejű csók közepette. Rivaille nem bajlódott a szoknya lehúzásával, egy erős rántással tépte el. Az anyag reccsenésére Netta beleharapott ajkába, ugyan fájdalommentesen.

- Ez volt a kedvencem.

- Majd kapsz másikat. - zárta le a témát.

Ismét neki esett. A lány kezei hátára vándoroltak, simogatták, olykor - olykor kissé belemarva. Rivaille háta tele volt hegekkel, régi sérülések nyomaival, melyek keletkezését soha nem kötötte senki orrára. Még abból az időből szerezte a nagyobb részét, mikor barátaival a földalatti városban éltek egyik mapról a másikra. Sok ellenséget szereztek akkoriban, de már az sem volt igazán lényeges.

Letolta nadrágját, láthatóvá téve az alatta bújó fekete textilt, melyen keresztül vágya örömtelien domborodott. Egyre könnyebben vesztette el józan eszét, türelmének vára rég romokban hevert. Jegyeséhez nyomta magát, mire kiszakadt belőle egy meglepődött sóhaj. Lélegzete kihagyott egy pillanatra, mikor megérezte, szerelme mennyire kívánja.