Sweet bitternes (Naruto f.f)

Katasztrófa a színen

- Naruto. - hangom megcsuklott és földbegyökerezett a lábam. Bárhonnan megismerném a hangját. De miért van itt? Mit keres itt? És honnan ismeri ezt a fiút?

- Sai! Rohadék! Miért tűnsz e... - elnézve a sápadt bőrű fiú mellett rám emelte tekintetét. Én még mindig csak ott álltam. Álltam és vártam. Magam sem tudom mire vagy hogy miért. Kérdőn méregetett és titkon reméltem hogy fel fog ismerni mégha ez akár a vesztem is lehet.

- Nora-chan? - szívem nagyot dobbant és fülembe éreztem vérem heves áramlását. Visszatértek hozzám a kiskori emlékek amikben Konoha szerepelt. És felerősödött bennem a honvágy és a félelem kettős érzése. Az ösztöneim csak azt súgták hogy "Menekülj, fuss! " De... De nem tettem. Csak meredten bámultam az előttem állóra.

- Shannaroo! - a hangot hirtelen követte a föld rengése és a hatalmas kő darabok repülése. Oldalamba éles fájdalom hasított. Az erőhullám arrébb lökött egyenesen egy fának. Az oldalam mégjobban fájt. Por lepte el az egész látóhatárt de meg voltam róla győződve h egy kődarab okozza a szúró fájdalmat.

- Sakura-chan! Mit csinálsz?!

- Naruto! Ő egy Akatsuki tag! Veszélyes!

- Ő a barátunk!

- Te tényleg ennyire vak vagy? Nézz rá! Ő nem a barátunk! - végig hallgatva a két Konohai ninja veszekedését döbbentem rá valamire. Nem érezhetek többet honvágyat egy olyan hely iránt ahová sosem tartoztam igazán.

- Igaza van Naruto! - álltam fel egyik kezemmel a fának támaszkodva míg másik kezemmel oldalamat szorítottam.

- Hogy akarsz így Hokage lenni? Ha még az ellenséget is véded? -próbáltam minnél nyugodtabban beszélni. Nehezemre esett kimondani mindezt de tudtam jól hogy ha nem teszem akkor ők fogják megbánni. Az akatsukihoz tartozom. És Konoha ellenségei vagyunk akármennyire is próbáljuk szépíteni a lehetetlent.

Naruto szemei kikerekedtek és minrha könnyeket láttam volna meg kék íriszeinek sarkában.

- Sajnálom- mondtam magamban a fiút fürkészve ki lehajtott fejjel állt.

- Kage bunshin no jutsu! - formálta meg pecsétjét.

- Ninpou! Choujuu Giga! - hogy mi?

Egy hatalmas inda szerű növény tekeredett a lábamra ami a sápadt fiú tekercséből jött elő. Mi ez a jutsu?

Egyre szorosabban éreztem a fogást bokámon. Elvágta a menekülő utamat. Ügyes húzás. És egy szép technika. Naruto klónjai Sakurával egyetemben is felém tartanak. A tai jutsu kilőve.

- Katon: Hibashiri! - a tűz nyelvek cikázva futottak végig a talajon elérve a klónokig eltűntetve azokat. A rózsaszínt és az eredeti Narztot oedig elvágta tőlem. Már csak a spádt fazonnal kell kezdenem valamit. Chakrát öszpontosítva az öklömbe csaptam a mellettem lévő fába ami dőlni kezdett. Kezdetleges és elhamarkodott terv volt. A chakrám nagy részét felhasználva csak az indulatok vezéreltek. Egy hatalmas rajzolt szörny jelent meg újonnan a fiú tekercseiből odébb véve gazdáját. Amint a srác leszállt a hátáról a szörny rámugrott. Beton súlyúnak éreztem a testemet a rám nehezedő állattól. A tűz technikám is lassan megszűnik és a másik két ninja is ide fog érve. Nem is beszélve a senseiükről aki eddig fel sem tűnt a színen. Viszont a káosz egyre inkább...

- Itachi. - suttogtam kétségbeesetten. Erre a szörny kipukkadt csak úgy mint egy klón. Fejem felett egy árnyék jelent meg eltakarva a fák között beszűrődő fényt.

- Shannaroo! - halottam meg Sakura hangját és mögőtte Narutot is. Éreztem a jelenlétüket és a chakrájukat mikor lehunytam szemem.

- Sharingan! - eltűnt az érzékelt jelenlét és csak egy kart éreztem ami átölel és felvesz. Itachi elrugaszkodva a földtől ugrott a fák közé. Egyik vállára fektetett a másikon még mindig a kiütött kunoichi. Már rég fel kellett volna kellnie.

- A lánnyal én küzdöttem meg még te nosztalgiáztál a kis barátaiddal. Arcára nézve láttam csak meg a vágásokat és a sötét foltokat. Szóval tényleg felkelt. És Ita nagyon mérges volt. El sem tudom képzelni mit fogok kapni Paintől.

***********

- Hogy képzelted ezt Nora!? Veszélybe sodortad magadat a társadat az Akatsukit. Ez nem tűrhető viselkedés itt! - Pain izzott a dühtől.

- Mivel újnak számítasz nem foglak megölni. - Tessék? Megölni? Egy ilyesmi miatt?

- Mostmár tudják hogy ide tartozol és mégtöbben keresni fognak. A rejtekhely veszélybe is kerülhet bármilyen ilyesféle hiba miatt! Más esetben elküldenélek ami a megölésedet vonná magad után. - nem beszélhetek és nem lázadhatok ez teljesen érthető.

- Felfüggesztelek. - mi? Felkaova fejemet néztem a vezérre.

- Tanulnod kell az esetből. Itachi vissza kapja Kisamét társának te meg Tobinak fogsz segíteni takarítani. 2 hónap. Mehettek!

Amint becsukódott az ajtó összeszorított fogakkal és lehajtott fejjel álltam. A falba csapva ököllel indultam meg Tobi szobája felé. Nem tehetek mást. Akkor inkább kezdjük el mielőtt teljesen felemésztem magam. Miért hagytam hogy irányítsanak az érzéseim? És mik voltak azok a chakra vonalak. Láttam őket... Ahogy áramlott a chakrájuk. Mint egy érhálózat. De csak egy pillantra. Mi volt ez?

Elmélkedésem közben kopogás nélkül léptem be a szobába. Teljesen lefagytam a másik láttán.

- Tobi csináld ezt! Csináld azt! Takaríts! Jajj a kis hülye aki nem tud semmit! Elegem van! Rohadj meg Pain! Így társulj velem többet! - mély hangja volt az idegennek. Mégis úgy nézett ki mint Tobi. És nem volt rajta a maszk. Hirtelen felém forsult és tekintere szinte felperzselt. Turi meghalok. Valamiért ilyen érzésem lett. A férfi arca nagyon szép volt. Lágy vonásai és éjfekete szeme volt. Egyetlem hibája arcának bal oldala. Elég csúnya sérülés terült végig rajta. És nem volt meg az egyik szeme. Ezt még ha nem is lennék orvosi ninja tudnám.

Elhűlten néztük egymást. Meg kell törnöm a jeget. Semleges tekintettel léptem beljebb becsukva az ajtót. Feléindultam majd elhaladva mellette az ablak mellé lerakott rongyhoz léptem.

- Te.. -fordult felém.

- jelen helyzetemben hidegen hagy az hogy ki vagy mi vagy Tobi. Ha egyáltalán így hívnak. Nem érdekel. Végezni akarok ezzel hogy a szobámba menjek és végig gondoljam mi van velem. Világos? Ha igen akkor segíts. Köszi- nagyra nyílt szemekkel bámult egy jó ideig míg én ablaktisztítót fújtam az üvegekre és törölni kezdtem őket. - Minek takarítani egy olyan  ahelyen ahol mindig esik? Még por sincs.. - mérgelődtem magamban.

- Obito.

- Tessék? - néztem fel rá.

- A nevem.

- Hmm szóval nem Tobi. Pedig sokkal cukibb volt.

- Ts.

- Nem fogok kérdezősködni mint ahogy mondtam. De azért elég bizar hogy igazából egy idegen bűnözővel mosok ablakot. - nevettem el magam a végére.

Erre márcsak szemforgatva reagált. És ekkor még nem is sejtettem hogy minden meg fog változni körülöttem azzal hogy megismertem egy titkot. Egy titkot amit lehet nem is kellett volna soha.