Sweet bitternes (Naruto f.f)

Mégcsak most kezdődik

Elhűlve néztem a kék szemekbe amik megvetéssel néztek vissza rám. Szúrt szinte a nézése és ráncokba szaladt a homloka ahogy a fény tompán megvilágította. Száját összeszorította és mintha fogainak csikorgatását hallottam volna. Jobb kezével egy jelet formázott amit a sötétség miatt alig tudtam kivenni. A fém karpereceket amik csuklóját és lábait szorították kezdte benőni teljesen a tüskésinda elrepesztve a kemény vasat.

- Ez nagyon nem lesz jó.- suttogtam magam elé és félve hátrapillantottam a mögöttem állóra akinek egész teste megfeszült a látványra. Az előbbi mosoly amit kaptam tőle már nem volt arcán inkább a feszültség és az idegesség jelei voltak láthatóak. Éles pattanó hang és csörömpölés ahogy az eltört fém darabkái a földre estek.

- Mindig ilyen erős volt?

- Nem hiszem.-nyeltem nagyot- Akkor is az volt mikor ide hoztuk de a sok regenerációs idő és a hatóanyag egy doppingként hatott a jutsujára.

- Na az szuper.- szólt vissza Tobitó szarkasztikusan. Már épp egy epés válaszra készültem mikor egy ütést éreztem mellkasomon. Felnyögtem ahogy a hideg padlóra kerültem rajtam a kunoichivel. A pecsétem automatikusan megnyílt és a kék vonalak behálózták testemet. Lábaimat felhúzva rúgtam le magamról ami következtében a falnak csapódott. Obitó mellém lépve segített fel ameddig kifújom magam. Szúrt a mellkasom és az oldalam a beszorult levegő és a tövisek okozta sebek miatt. A lány feltámaszkodott majd pár futó indát indított felénk. Tobitó sharinganja megvillant és mielőtt az indák elértek volna minket egy átjáróban eltűntek.

- Mangekyou?-néztem rá kivédve az egyes támadásokat.

- Mi más?- vigyorodott el felém nézve. Én is elmosolyodtam majd kikerekedett szemekkel néztem felé.

-Vigyázz!-próbáltam arrébb lökni de későn vettem észre a csapdát így az Uchihát egy tövis ellökte és a padlónak csapódott.

A következő csapásnál már a kunoichi is felém tartott. Két kezemet keresztbe téve védtem ki a tüskéket amik felhasították a bőrömet. 

Elő akartam hívni a sharinganomat de helyette teljesen más kép tárult elém mint aminek kellett volna. Minden lelassult körülöttem pont mint a szemtechnikámnál. Láttam a nyilakat és azt hogy merre tudok indulni ahhoz hogy ki szabaduljak a matt helyzetből. Viszont az előttem álló kunoichinek ismét megjelentek a chakra fonalai és lila pontok kezdtek el szemeim előtt villogni egy egy gócponton. A halántékom ugyan úgy szúrt mint nemrég és a látott képtől a frász kerülgetett. A piros nyilak felé indultam el majd tenyerembe vezettem a chakrámat amit a byakuyo pecsétből nyertem és megütöttem egy olyan pontot amit sötétebben láttam. Elmenve mellette a kunoichi mögött élltam meg majd visszanéztem rá. A szemeim még mindig fájtak és kissé émelyegtem de rendese láttam. A lány a földön feküdt és fájdalmasan nézett rám.

- Hozok vizet oké?- néztem rá vigyorogva mire mint egy macska fújni kezdett rám.

- Mi vagy te?

- Tudtommal egy ugyan olyan ninja mint te vagy itt bárki. -léptem el mellette és a már felkászálódott Tobitóhoz mentem aki meglepetten nézett rám.

- Nora...

- Na mi van?

- Neked Byakuganod van.- szólt halkan mire én megszeppenve néztem szemeibe. Majd hangos nevetésben törtem ki.

-  Képtelenség hogykét szemtechnika is legyen valakinek.

- De a valakik csoportjába nem tartoznak a két vért hordozó emberek!-csattant fel. Tudtam én is hogy nincs rendben valami a szemtechnikámmal és hogy az újjonan felfedezett technika nem a sharinganom miatt van. Mégis képtelenségnem tartottam hogy pont most 16 év után jönne elő a byakuganom. Egy Hyuugának már születésétől fogva van de nekem még a szemeim sem olyanok mint a többi klánbelinek. 

- Nora te Uchiha és Hyuuga is vagy. Nem lehet tagadni hogy két erős klán vére van benned. Nem képtelenség hogy megtörténjen egy ilyesmi mutáció.

- Ismerem a testem és a szemem. Nincs byakuganom!- lettem mérges én is. Sok volt nekem egyszerre ez és nem tudtam épp ésszel gondolkodni. Inracionális lenne Obito feltételezése mégis volt benne igazság és féltem attól hogy mi lenne ha tényleg igaza lenne. Képes lennék irányítani vagy előhívni?

- Hívd elő a sharinganod.- nézett rám komolyan mire én zavartan néztem rá de tettem amit mondott és lehunytam a szemem. Kinyitva immás vörös íriszeim nem történt semmi különös. nem jelentek meg az előttem álló chakra fonalai vagy pontjai. Csupán a sharinganom volt jelen. Visszahunyva szemeimet deaktiváltam a technikámat majd a férfire néztem.

- Látod? Nincs Byakuganom.- bár tudtam hogy képtelenség lenne azért mégis csak éreztem a testemen végig áramló szomorúságat és csalódás érzetet. 16 évnyi reménykedés vállt volna valóra azzal ha most hirtelen megjelent volna a byakuganom. 

Elindulva fel a bázisra még oda dobtam Tobitónak a maszkját amit sikeresen elkapott.

- Ha lejönnek a többiek legyen rajtad.- mosolyodtam el majd gyorsítva lépteimen a konyha felé siettem az ígért pohár vízért. A szekrényben kutakodva kerestem egy kis csomag nyugtatót és izomlazítót. A chakra keringése egyenetlen és zavaros is volt a gyógyszer miatt és a hirtelen használat miatt. Épp a fehér port öntöttem a vízbe mikor zajt hallotam magam mögül.

- Te mit csinálsz Nora?

- Konan! A kunoichink felébredt és neki viszek orvosságot. 

- Nem mindegy annak már? Nem vesszük hasznát hm.- lépett elő Konan háta mögül Deidara is kezében egy tányér miso levessel.

- Painnek már mondtam hogy ez egy téves info.- sóhajtottam- Nem Hashirama reinkarnációja de egy további módosulata. Felteszem a holnapi ebédemre hogy erősebb is lehet.

- Painek szóltál már?- kérdezte a nő.

- Még nem. Most indultam volna.

- Szólok neki.-mosolyodott el majd magamra hagyott a szőkével aki azóta elpusztította a tányérjának tartalmát. 

- Na és mi a helyzet Tobival?- kérdezte felém jőve.

- Mi lenne?- kérdeztem fintorogva.

- Nagyon közel kerültetek egymáshoz.-mosolyodott el perverzül a konyhapultra tenyerelve.

- Ennyi erővel én is mondhatnám ezt Dei. Folyton együtt vagytok. De ismered Tobit. Mindenkire rá akaszkodik.- fura volt így beszélni a másikról. Jól tudtam hogy valójában nem ilyen és nem is azért van velem mert rám akaszkodik. Tudok egy titkot amit muszáj megőriznem és erről ő gondoskodik is. Sokkal jobban szeretem azt az énjét amit felém mutat és emlékeztet valakire egy kellemes érzést biztosítva ezzel bennem. 

- Jogos- hallottam meg Dei hangját majd kilépett a konyhából egy sziát még felém dobva.

Legyintettem egyet és visszaköszönve véglegesen egyedül maradtam. 

- Jobb lesz visszamenni.