Sweet bitternes (Naruto f.f)

Értelem és érzelem

- Érezted már úgy hogy a többiek nézése égeti a bőröd? Hogy nincs kiút már semerre se?

- Huh...persze hogy éreztem már így. De ezt te is jól tudod Sasuke. A bosszú viszont nem megoldás mindenre!

- Hát nem érted Nora? Ha lenne más...nem is. Ha más megoldást találtam volna nem a bosszút választanám. De csak ez az egy megoldás van. És ezért az egy lehetőség miatt nem megyek vissza a faluba..

1 órával ezelőtt

Elég sokáig követtem mestert és tanítványát. Gondosan elrejtve chakrámat az árnyékból követtem őket. A táj egyre sivárabb lett. A zöldellő lombok, az erdő, a távoli patak zúgása is egyre messzebbi lett. A békés idilli tájat felváltották a sziklák és kövek amik zord hatást adtak az egésznek.

Végül elértünk egy bejárat szerűséghez. Egy nagy kőfal. A kígyó ember előtt a fal kettévált. Nem láttam mi történt pontosan..De valószínűleg egy átjáró lehet ami egy kiépített barlang rendszerhez vezet. Tipikus búvóhely Orochimaru számára. Egy nagyobb szikla mögül figyeltem az eseményeket.A két személy bement az átjárón és lassan eltűntek.A sziklafalak újra összecsúkódtak. Így nem tudok bemenni..Már csak ez hiányzott...új tervet kell kitalálnom.

Úgy gondoltam várok még egy kicsit. Úgy 10 perc elteltével készen is álltam a behatolásra. Leellenőriztem fegyvereimet és elhagyva rejtekhelyem a bejárathoz ugrottam.

Nem ismerem a technikát amivel az előbb szétnyílt az átjáró...Valahogy be kell jutnom viszont. Mindenképp bejutok! Ezzel párhuzamosan nagy mennyiségű chakrát irányítottam az öklömbe és a földre ütöttem. A talaj repedezni kezdett és beomlott egy mély üreget hagyva. Hát akkor...induljunk! Leugrottam és nagy meglepetésemre egy alagút nyílt a mélyedésből. Gondolom egy  vészkijárat lehetett egykor. Elindultam a vak sötétben. Tapogatózva haladtam előre míg egy falnak nem ütköztem. Repedezések borították a teljesen más színű agyagot. Betorlaszolták... Miért van mindig ekkora szerencsém? Nem szabad nagy zajt csapnom nem okozhatok rengéseket az ütéseimmel. Nem lesz egyszerű bejutnom. De nem is számítottam másra Orochimarutól. Tapogatni kezdtem a falat végig húztam minden résen a kezem valamilyen gyenge pont után kutatva.
Megvan! Egy nagy repedésbe torkoltak kisebbek. Ha itt óvatosan beütöm vagy valahogy beomlasztom akkor már be fogok tudni jutni.

Összeillesztettem ujjaim és egy kéklő chakra pengét formáltam majd egy határozott mozdulattal belevágtam a falnak ahoz a részéhez ahol a leginstabilabnak éreztem. Még több repedés,rés keletkezett rajta. Imádkoztam ne csapjon nagy zajt mert akkor nekem annyi.. Nem szúrhatom el. A fal szépen lassan omladozni kezdett. Szerencsémre senki sem vette észre így a keletkezett lyukon bemásztam.

Mindenhol gyertyák égtek, ahogy haladtam az enyhén dohos folyosón egyre több szobát láttam meg. Hirtelen kicsapódott az egyik ajtó. Hátrahőkölve gyorsan elrejtőztem. Egy nagyobb tartóoszlop árnyékában találtam menedéket.

- Ki van ott?! Gyere elő!- ez a hang...olyan rideg. Sasuke? Lelepleződtem. El kéne futnom. Gyorsan eltűnnöm és az eddigi megfigyeléseimet átadni a falunak. De..nem mozdul a lábam. Nem akarok elfutni. Mindig csak menekültem a hibák elől. Igazából minden elől. A bántó szavak, a lenéző pillantások elől. Most nem fogok...

Előlépve az árnyékból álltam barátom elé.. nem, nem is. Már nem tudom ki is ő. Barátom aki az ellenségem. Aki annyit változott mégis ugyan az maradt a szemembe.

Felemeltem fejemet és belenéztem a sötét fekete érzéstelen szempárba. Az érzéseim nyertek most az értelem felett.. Tudom nem helyes amit teszek de muszáj megtudnom mi is történt pontosan.