Sweet bitternes (Naruto f.f)

Sajnálom..majd legközelebb

-Ne!!- élesen sikítottam fel. Nem akartam..de mégis megtettem. A tehetetlenség nagyon is szorított. Prés alatt tartotta a szivem és minden pillanattal csak rosszabb lett. Danzou és apa eltűntek az erdő fáinak takarásában. Majd egy fájdalmas kiálltás után csak Shisui tért vissza oda ahol én is voltam. A földre rogyva térdelt és bal szeméhez szorította egyik kezét. Remegett és zilálva szedte a levegőt. Nem értettem semmit. És képtelen voltam megmozdulni. Mi történhetett? Hol van Danzou? Hol az Anbu? Majd az előttem jó pár méterrel térdelő férfi összeesett. Csak a hangos puffanásra és fájdalmas nyögésre figyeltem fel a búvóhelyemül szolgáló fa takarásából.

A szivem hevesen kalapált és nehezemre esett levegőt venni. Tudtam hogy fogytán van a chakrám de azt is hogy ez a szorító érzés nem amiatt van. Szorosan hunytam le szemem majd felnyitva indultam meg a félholt férfi teste felé. Tudtam jól hogy nem szabad..hogy nem helyes az amit most teszek. De nem érdekelt már. Nem változtathatom meg a múltat... Hangzottak fel folyamatosan bennem Itachi utolsó mondatai. A múlt nem mindig olyan jó mint ahogy azt elképzeljük. Tudom.. tudtam jól hogy ezalatt az utazás alatt fogok találkozni olyanokkal akik változtathatnak rajtam. Hogy látni fogok olyan eseményeket amiket nem akarok. Hogy fog érni fájdalom ugyan úgy mint a saját jelenembe. Jól tidtam...azt hittem fel vagyok rá készülve. Hogy elég erős vagyok ahoz hogy a szivem helyett az eszem vezessen. De tévedtem. Segíteni akartam az Uchihán. Hiszen az apám volt. Az apám aki nem is tud a létezésemről. Aki nem láthatta anyával együtt azt hogy mi történik velem. Hogy hogy formál meg a mostani ninja világ. Hogy miken kell keresztül mennem nap mint nap. De mégis kötődök hozzá. Akár ismer akár nem. Egy láthatatlan szoros kötelék két ismeretlen között akik igazából mégsem azok. Nem csak a vér kötelez... A szív..az érzelem és a család is. Mindezek amiket én sosem tapasztalhattam meg igazán.
Utólag sosem bántam meg azt hogy hazugságban kellett élnem 15 éven keresztül. Mert a Hyuuga családnál jobbat nem is kívánhattam volna. Ki tudja mi lenne velem nélkülük és az évek alatt megismert barátaim nélkül. Valószínűleg semmi. Épp úgy üres lennék és zord mint....mint Sasuke.

Odaérve apám mellé letérdeltem és kisimítottam arcából a bele logó izzadt tincseket amik eltakarták szemét.... Jobban végig néztem arcvonásain. Nem akartam hinni... Nincs..szeme... Shisui bal szeme helyén csak vér nyomok voltak...
Danzou......ő tehette csak. Sosem gondoltam volna így a tanács által is támogatott bölcsre és egy jelentős Konohai szervezet vezetőjére. Tsunade-sama pártfogása alatt többször is találkoztam a férfival akiből mindig csak egy fajta érzés sugárzott. A jól érezhető megfélemlítés. Hatalommal bírt..és ezt jól tudva akartam mindig a távolból figyelni. Nem tudtam sose megfejteni mi járhat a fejébe a mai napig. Kérdezett..túl sokat is. Rólam. A szüleimről. Hogy tudom e kicsodák? De sose kapott választ. Hiszen én se tudtam rájuk.. De ezek szerint ő igenis jól tudta. És egy célja volt. A hatalom megszerzése általam. Két erős klán vére csörgedezik bennem. És ezt jól tudta..... Összeszorítva szememet fogcsikorgatva ütöttem bele a földbe. Minden felgyülemlett fájdalom, harag, keserűség, és düh benne volt ebbe az egyetlen ütésbe. A föld repedezni kezdett. Nem úgy volt hogy nem befolyásolhatom a múltat? Gyorsan forgolódni kezdtem térdelő helyzetembe. Szememmel követtem az egyre jobban sokasodó rések tömkelegét. Ilyedten lenéztem magam  elé azon agyalva hogy mi lesz most apával. Viszont...már nem volt ott... Ezt mégis hogy?

- Gyere!- egy erőtlen bár határozott férfi hang süvített végig a levegőben

Shisui állt mellettem pár méterrel arrébb és kezét nyújtotta.
Ez nem lehet igaz...lát engem? Megakartam fogni...én tényleg érezni akartam milyen érzés fogni egy apa kezét. Egy erős biztonságot nyujtó védelmező kéz melegét szerettem volna érezni. De nem tettem. Becsukva szemeimet fordította el fájdalmasan fejemet majd egy ugrással a férfi mögé érkeztem. Nem hiába a sok edzés...remek chakra kontrolom van. A fekete hajú csak meglepetten és gyanusan méregetett hol engem holnpedig a kisebb szakadékot nézve.