Sweet bitternes (Naruto f.f)

Dont be sad

- Byakugan! 8 ütés! 16 ütés!

- Sharingan! 

Megint évekkel később... a chakrám már fogytán van és nem érzek nagyon semmit. Küzdelem és sok vér. Egy s rangú küldetés néhány áruló szökött ninjával. 

Egy barna hajú lány. Egy különleges doujutsuvak rendelkező fiatal. Hyuga Sumie....az arany byakugan használó. Ritka vérágból származik. Outsusuki Hamuro-sama családfájának egy elfeledett része. A Hyugák meletti földi leszármazottak egyike.
Sumie fáradtan lihegve rogyott össze a porba. Verejtékező homlokát megtörölve nézett fel a neki kezet nyújtó fiúra.

- Rendben vagy Sumie?

- Hi....meg csináltuk Shisui-kun...

16 évesek csupán de mind ketten képzett ninják. Az Uchiha immár joininként Sumie pedig Anbu tagként van számon a Konohai nagykönyvekben. Egy erős tiltott páros. Tiltott ugyan úgy mint szerelmük is.... Mert igen. A legendás páros tényleg egy pár.
Furcsa...külső szemmel látni a szüleimet. Külső szemmel több év hamisság és egy kitalalció után végre megtudhatom az igazat.... A vérszerinti szüleim kilétét. A családomat....az igazi boldogság érzése mégsem fogott el. Lehet velem van a baj hogy a legszebb pillanatoknak nem tudok örülni ami ritka az életben. De inkabb a keserű szomorúság...az édes keserűség járja át szívemet és halad végig körbe  simítva az összes csontomon. Egy éles fájdalom ami nem akar múlni... A felismerés fájdalma. Sosem láthatom őket élőben. Sosem érhetnek hozzám és láthatnak meg engem. Hogy mi történt a gyerekükkel. Hogy min kellett keresztül mennem. Mennyi hazugságot viseltem el és mennyi sértést nyeltem le. Hogy pont ezek miatt erősödtem meg. És pont ezek miatt válltam azzá aki most vagyok....
Miért ilyen bonyolult minden?

-time skip 3 évvel később-

- Shisui....terhes vagyok!

- Hm?... Mi?

- Anya leszek!

- Én meg apa...

Egy örömteli pillanat amit ismét az élet adott és amit meg kell ragadni hogy kivétlesen igazan boldogok lehetünk egy percre. Egy új élet egy új nemzedék születése... Mégis...ugyan az az édes keserűség ami körül öleli a szívemet. Egyre kevesebb az időm...

*****

Tavaszt írhatunk. Március környéke. A szilvafa virágai minden utat és ház tetőt beterítenek. Lila színben pompázik az egész falu....

Sumie és Shisui egymás mellett sétáltak. Tiltott szerelem tiltott sarj tiltott élet... Komolyságot és érzelem mentességet tükrözött mindkettőjük arca... Több mint fél év telt el azóta hogy a kyuubi megtámadta Konohát és a negyedik hokage életével védte meg a falut.

Shisui homlokát ráncolva egy tekercset szorongatott kezében. Idegesen és szabytalanul vette a levegőt. Szerelme tőle pár lépéssel arrébb simított végig hasán. Az utolsó hónapokban járt már. Mikor az Anbu vezetősége és Danzo-sama megtudta hogy terhes lefokozták és kitagadták az Anbuból. Ha nem tudod teljesíteni a feladatot akkor haszontalan vagy... Ez a néhány szó tette tönkre a Hyugát lelkileg. Semminek érezte magát. Egy eldobott rongynak olyannak mint pár évvel ezelőtt a chunin vizsgáján. Mert a társadalmunk nem képes elfogadni a másságot. Mind furán néz és mindenkiben van némi megvetés ha nem vagy olyan mint az elvárt "tökéletesség". Ha nem is mutataják...de mind egyre gondol. Te haszontalan vagy és nem közéjük való.

Az Uchiha megtorpant egy elhagyatott Uchiha birtok szélén álló romháznál. Ezen túl már a Konohai nagy erdőség kezdődik azon túl pedig Szél országa.. a fiatal ninja idegessége és  türelmetlensége világosan látszott. Kitéve oldalra kezét állította meg a mellette haladó gondolataiba meredő lányt.
Pár sötét alak lépdelt elő a fák és romok sötétjéből. Felszerelt képzett ninják...maszkot viselnek...

- An..bu?- nézett fel élettelen szemeivel a Hyuga majd tekintetét belefúrta szerelme ónixaiba...- miért?- az aggodalom, a kétségbeesés és a félelem keveréke volt érezhető az iménti szavakból. De még más is...a gúny és a tudat alatti mocskolástól csöpögtek a szavak mindegyik amit kiejtett a száján.

- Menj...- szólt komoly enyhén rekedtes hangon Shisui...

- Mi?

- Menj Sumie! Tűnj el innen....

- De...Shisui...

- Menj...fuss ameddig csak tudsz és védd meg a lányunkat!

- Nem hagylak itt...együtt harcolunk örökre! Megígérted...- a barnás hajú lány könnyeivel küszködött. A távoli ninják pedig egyre közelebb értek...

- Ne legyél szomorú Sumie...még látjuk egymást...- ezzel a lány homlokához érve megpöckölte.

Egy néma tátogás....szeretlek...csupán egy szó mégis ennyi kellett a lánynak ahoz hogy végleg képes legyen elszakadni...és képes legyen lépni a kellő időben...

Miután Hyuga Sumie eltűnt az ismeretlen ninják is megérkeztek. Anbusok mind...

Az anbu gyűrűből egyszer csak egy fáslis bekötött szemű öreg lépett ki. Danzou...a földalatti gyökér az anbu vezetője.... Mit akarhat?

- Hova lett Sumie?- rekedt mély hang...semmi kedvesség. Semmi érzelem...

- Ahoz neked semmi közöd Danzou....

- Oh dehogy is nem....hatalmam van Uchiha..és még milyen lesz ha  megszerzem amit akarok.

- Soha nem kapod meg őt se engem...

- Na és a gyereket?- Shisui szeme tányér nagyságra tágult. Az előbb felélesztett Sharinganja deaktiválódott. A távolban tehetetlenül álltam. Egy fatörzset szoríta szinte lehámozva róla az erős korhadt kérget figyeltem az eseményeket. Egész testemben remegtem és nem csak a múló idő és fogyó chakrám miatt. Tenni akaratam. Segíteni...megkapni az összes új kérdésemre a választ. De nem tehettem semmit. Csak álltam és vártam...

- Honnan....

- Azt hitted nem fogom megtudni?! Milyen naiv vagy Uchiha létedre....mindenhol ott vagyok..mindent látok..és megszerzek ha kell...

- Nem..nem...- az Uchiha hangja enyhén megremegett majd a másodpercnyi kétségbeesést átvette a düh forró lángja... A vörös Sharinganok felvillantak szemébe....