Sweet bitternes (Naruto f.f)

Moon of Konoha

Ahogy a genin csapatok felsorakoztak egy kicsit meghátráltam. Rengeteg idegen ninja és rangeteg ismerős arc. A volt akadémiás társaim mind megváltoztak...erősebbnek néznek. Magabiztosabbnak...de legfőbbként elhatározottnak. Nem éreztem jól magam köztük. A sok ismerős oly messzinek tűnt..csupán idegeneknek hatottak némi emlékkel. Az akadémia vége óta eltelt egy fél év. A chunin vizsga időszaka rengeteg bajjal jár mind a senseijeknek, jouninoknak de leginkább a Hokagének. A csapatoknak több fordulón át kell  magukat küzdeni amíg eljutnak az egyéni párbajokig. Nem számít itt a vér a család vagy a testvériség. Barátság eltörlődik és mindenki egy dologért hajt. Tapossuk el a másikat. Te maradj csak életben. Ha nem is élet halál harcra megy akkor sem értek vele egyet. A ninja világban amíg léteznek ninják addig létezik a háború és a gyűlölet. Minek a saját nemzet tagjait egymás ellen fordítani később pedig elvárni azt hogy a múlt akár megaláztatásait félre dobva váll vetve egymásért harcoljanak. Ahogy bemondták az első körben szereplő versenyzőket megkezdődött a készülődés. A geninek levonultak a megnyitó után. Mindenhol sugdolózás zaja hallatszódott. Korláttal elkerített felső térben álltam. A vakító lámpák fénye zavarta a szemem. A kinti fény alig alig szűrődött be a helyiségbe helyette a lámpák néhol tompa néhol vakító fénye tükrözödött a földön.

- Sensei!- néztem fel a nálam jóval magasabb maszkos alakra.
Zsebre vágott kézzel állt és nem eltakart szemével alaposan vizsgálta át a különböző ninjákat. Őrszem lenne? Járőr ninják is hamarosan megjelentek mindenhol figyelve a tömeget.. Lehet csak berögződés.
Hívásomra kizökkentve az előre révedésből nézett le rám egészen sötét szinte fekete ónixával a fehér hajú férfi.

- Minek hozott ide?- mert igen..ez történt. Hokage megbízásra jöttem a vizsgára. Mivel egy csapat tagja sem vagyok külön edzésekben részesültem leginkább családom kérésére. A Hyuga család nagy befolyása mint legnagyobb és legerősebb klán eléggé megnőtt az elmúlt években Konohában. Rengeteg képzett joinin vett olykor maga mellé és a csapatja mellé. Holott a diákokkal sosem találkoztam. Így ment ez hétről hétre és hónapról hónapra egészen addig amíg Kakashi sensei nem vett a folyamatos felügyelése alá. Diákká váltam ismét és a csapattól eltérően külön megbízásokat kaptam amire csak a férfi kísért el.

- Harcolni...

- Hogy mi?- néztem fel megilletődve Kakashira.

- Jól hallottad... Harcolnod kell majd és tovább jutnod mint a többieknek.

- De sensei! Nem vagyok csapat tag sehol!

- Külön eljárás...

- De nem ismerem senki képességét erősségét a ninjutsujait vagy bármit! Ez hátrány is. Nem vagyok felkészülve sem.

- De..fel vagy.. bárkinél jobban Nora-chan!- ezzel fejemre téve kezét borzolta meg hajamat majd fordult el.

- Mennem kell..viszlát!

- Sen....sei....

Hirtelen ébredtem fel. Zilálva néztem körül a sötét szobán. A lehúzott redőny résein tompa fény jött be. Már megint... Amióta csatlakoztam az Akatsukihoz gyötörnek az álmok. Sokan mondják hogy a rémálmoknál nincsen rosszabb...én viszont tanusíthatom...van rosszabb. Hogy ha a színtiszta valóságot álmodod meg..és újra látod a múltat. Mintha a rémálmok válnának valóra... Megdörzsölve szemeim kelltem ki az ágyból és az ablakhoz csoszogva húztam fel a nyikorgó faredőnyt.