Sweet bitternes (Naruto f.f)

Inside is empty

-Danzou.... - alig érthetően ejtettem ki az előttem álló férfi nevét. Kilépve a szoba sötétjéből sétált az ágy széléhez átlépve az Uchiha élettelen testét.
Hogy történhetett mindez...? Itachi...
Szemeimet összeszorítva nyeltem vissza feltörekvő könnyeimet.

- Nora...- a nevem hallatán felemeltem fejemet és belenéztem az öreg szemébe. Testemet átjárta a gyűlölet a  harag és afájdalom amit mindig is elfojtottam magamba. Tudtam az igazságot. Minden szállat Danzou mozgatott a háttérben. Tönkre tette a családomat..apa miatta halt meg akkor..és most Itachi is. Az egyetlen ember aki tud a múltamról.

Szemeimbe felizott a Sharingan... Fajt a fejem..hasogatott mindenem és forró vércsík folyt végig arcom vonalán.

- Mangekyou....sharingan...- mélyen szívtam be a levegőt majd nagy nehezen szaggatottan fújtam ki. Gyenge voltam...túlságosan gyenge... Csupán a düh táplált és élesztette fel szemeimet..
Gyorsan összeszorítva szüntettem meg a technikát majd kinyitva íriszeimet könnyezve fordultam ismét a férfi felé.
Gonosz mosoly ült az arcán.... Félelmetes fojtogató aura lengte körbe.

- Gyenge vagy...csakúgy mint a szüleid! Gyáva aki meghal egy népért vagy bárkiért!

- Ne merd....- lassan nyúltam hátra az oldalamra rögzített fegyvertartóhoz- a szüleimet...- kicsatolva húztam ki a nálam levő kunait- a mocskos szádra venni!- már ordítottam..a fájdalom és a harag érzése áramlott végig egész testemen keresztül. A vérem forrt.
Az ágyból felugorva közelítettem meg a fegyverrel Danzou nyakát. Végzek vele itt és most! Karomat lendítettem...

- Mi?- szemeim elnyípva bámulták a férfi nyakától alig pár centivel megdermedt kunai hegyét.

- Huh..- álnok kígyó....

Végig vezettem tekintetemet a kunain majd a kezemen.. végül az egész ledermedt mozdulatlan testemen.

- Nara..?- kaptam fel a fejem és néztem végig jobban a sötét szobán. Az árnyból pár fehér maszk tűnt fel és a katanák fénye ahogy a hold fény beszűrődve az ablakon megvilágította a szobát... Az egyik róka maszkos ninja térdelve kezével pecsétet formált.. Nara klán titkos árnyékfogó jutsuja... Anbu..

- Tudhattam volna hogy egyedül sose teszed ki sehova a lábad..Danzou-sama.- köpködtem a szavakat. A szemembe ez az ember halott volt.
- Talpnyalók nélkül nincs élet?

A férfi csak a Nara klánbeli anbusra nézett aki bólintott egyet. Az árnyék csíkok megfeszülve egész testemet behálózva rántottak hátra az ágyra kényszerítve. Próbáltam mozogni. Semmi értelme... Csuklóm köré fonódott árnyék egyre jobban szorított lefelé.

- Jogosan vagy árva...egy senki - súgta fülembe arcomhoz túlságosan közel hajolva Danzou...

- Nem...- szám enyhén megremegett. Sírhatnékom volt. Féltem..igenis féltem és tehetetlen voltam...

- És most elveszem ami engem illet!- kezével szemem felé közelített. Pánik ült ki rajtam.. apa szeme..majd Itachi szeme...és most az enyém is...

- Meg még mit nem!- előre rántva fejem lefejelve az öreg férfit időt nyertem magamnak. Hátrált pár lépést homlokát fogva. Az anbusok felé néztek mind. A Nara jutsuja is gyengült a figyelme hiánya miatt. Aktiválva a byakugout szétfeszítettem az árnyékcsíkokat. Menekülni akartam. Az ajtóhoz ugorva viszont egy éles katana szorult a nyakamhoz. Hányan vannak ezek? Az árnyékok ismét a lábam köré fonódtak és rántottak vissza az ágyhoz. Az ágy szélébe vertem fejemet. Szédülés és hirtelen hányinger fogott el.

- Nem fogom oda adni a szemeimet!

- Oh dehogynem..- az egyik anbushoz fordult.

- Add azt ide- a maszkos engedelmeskedve vette le hátára csatolt fegyverét és adta Danzou kezébe.