Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 49

Alig teszek meg pár lépést, a teremben lévő nyomás térdre nyom. Valami nagyon rossznak kellett történnie ahhoz, hogy Sousuke ennyire tomboljon a másik világban. Nagy' nehezen ráemelem tekintetem a trónra és szemeim kikerekednek. Sousuke valóban a trónon ül, eszméletlenül. Mellkasa vérrel borított, mintha csak átszúrták volna a szívét egy karddal. Hatalmas a vérvesztesége. Aggódni kezdek és megemelem a reiatsu szintemet, hogy nagyjából kiegyenlítsem a kettőt. Gyorsan odarohanok a trónhoz miközben kezemben megjelenik a medál. Nem tehetek mást, minthogy rajta használom. Ha szavakkal próbálnám elérni, már nem segítene. Megteszem azt a pár lépcsőfokot, majd közvetlen a trón elé lépek. Már emelném kezeimet, hogy ráadjam a medált, amikor is megállok.

      Mi van akkor ha ez tényleg csapda? Mi van akkor, ha csak rosszabbodni fog a helyzet, amikor ráadom a medált? Megbízhatok-e az előző Lélek Királyban?

Fejemben kérdések ezrei cikáznak. Elbizonytalanodom. Segíteni akarok Sousuke-n, de nem jut eszembe más megoldás. Nem tudom csak úgy leszedni őt a trónról, mint ahogy ő tette velem, mivel lehet, hogy az elméje ott fog ragadni a másik világban. Az sem kizárt, hogy a lelke szilánkokra hasadhat közben, hiszen súlyosan megsérült a másik világban, ami kihatott a testére is. Nincs más választásom, csakis ez a medál. Szét nyitom a láncot és nyakához emelem, mire váratlanul egy láthatatlan erő hullám eltaszít és a szemben lévő falba csapódom. Majdnem elvesztem az eszméletem, de szerencsére ébren maradok. A láthatatlan csapás nagyon váratlanul ért. Lezuhanok a földre, mire a medál kiesik a kezeim közül.

- Hikari-sama! - hallom meg a 0. osztag lépteit. Hirtelen Sousuke reiatsu-ja eltűnik.

Férgek.

Hirtelen meghallom hangját és a következő pillanatban egy újabb erőhullámot érzek, ami ezúttal a 0. osztag felé megy.

A támadás átlöki öket több falon keresztül, mire rengeteg por és törmelék keletkezik. Felkelek a padlóról miközben próbálok minél kevesebb port benyelni. Tekintetemmel a medált keresem, amit észre is veszek tőlem négy méterre. Már éppen nyúlnék érte, amikor is felemelkedik a levegőbe és eltávolodik tőlem. Tekintetem a trónra téved és szemeim kikerekednek. A medál Sousuke kezébe lebeg, aki ébren ül a trónon és látszólag teljesen jól van a szúrt seb és a rengeteg vérveszteség ellenére.

Örülök, hogy újra láthatlak, Drága Lelkem.

Szólal meg telepatikusan, azonban valami nem stimmel vele. Nem lehet eszméleténél miközben a trónon ül ha csak nincs rajta a medál, ami jelen esetben a kezében van.

      Ez a hangnem és szóhasználat... Ő nem Sousuke.

- Mégis... Mi folyik itt? Miért vagy itt? - kérdezem halkan.

Látom, felismerted, hogy nem Aizen Sousuke vagyok. Nagyon jó. Így legalább nem kell ezt elmagyaráznom.

Mondja erre a Lélek Király, ami feldühít.

- Mit tettél Sousuke-vel?! - emelem meg hangomat, egyben reiatsu-mat is.

Én a helyedben nyugton maradnék, Drága Lelkem.

Hallom meg hirtelen hangját, miközben megemeli reiatsu-ja szintjét, mire újra térdre rogyok miközben nehezen veszem a levegőt. Míg én próbálom elviselni a reiatsu-t, ő újra megszólal.

Ami pedig az árulódat illeti, helyet cseréltem vele miközben gondoskodtam róla, hogy ne tudjon visszatérni.

- M... Micsoda?... - értetlenkedem miközben megpróbálok újra felállni a padlóról. Váratlanul lépteket hallok meg.