Chapter 14

101 6 8
                                    

*Aizen szemszöge*

- Hogy mi? - néztem rá, mint aki kísértetet lát. Hirtelen kinyílt az ajtó, és Ichigoék léptek be rajta.

- Oi, Sousuke! Azért megvárhattál volna minket. - mondta Ichigo bejőve az ajtón. - Mit csináltok, és mi ez a- mondta volna végig, de amikor ideért hozzánk, és benézett a kis szobába, ledermedt. 

- Arról beszéltünk, hogy meg kell őket fosztani az erejüktől ahhoz, hogy megszüntessük Kage hatalmát felettük. - mondta Kurotsushi. 

- Micsoda?! Csak viccelsz, ugye? Te elfogadod ezt, Sousuke? - kérdezte Ichigo és rám nézett. 

      Elfordítottam a tekintetem. Becsuktam a szemem, lehajtottam a fejem, és ökölbe szorítottam a kezeimet. 'Ezt nem veled akarom megvitatni. Nem rajtad, vagy rajtam múlik... Hanem Hikari-n.' Gondoltam magamban. Elteleportáltam onnan egyenesen Hikari szobájába. Még mindig aludt. Volt egy szék az ágya mellett. Leültem, a felsőtestemet ráfektettem az ágyra keresztbe font karokkal, és ráhajtottam a fejemet. Becsuktam a szemem. 'Meg kell fosztani őket az erejüktől, hogy Kage végre eltűnjön?... Hah. Nevetséges... Hikari vajon bele fog egyezni amikor elmondom neki?... Egyáltalán hogyan fog rá reagálni?... Meg fogja rázni a dolog, az biztos... Hogyan mondjam meg neki?... Mit kéne most tennem?... Tehetetlennek érzem magam... Valaki... Valaki mondja meg nekem, hogy mit tegyek...' Gondoltam magamban. Mélyen elvoltam merülve a gondolataim közt. Megéreztem egy kezet a fejemen, és felemeltem a fejemet. Hikari gyönyörű tengerkék szemeivel találtam magam szemben. 

- Oh, bocsi, Sousuke. Nem akartalak felébreszteni. - mondta Hikari. Felültem a székben.

- Semmi baj. Ébren voltam, és elgondolkodtam. - mondtam.

- Min gondolkodtál? - kérdezte mosollyal az arcán. Hirtelen fájdalmat éreztem a mellkasomban. 'Nem mondhatom el neki... Így nem... De a szemébe sem tudnék hazudni. Olyat soha nem tennék... Mit mondjak neki?' Gondoltam magamban. Az ajtó hirtelen kitárult és Ichigo-ék léptek be rajta.

- Sousuke! Milyen viselkedés már az, hogy csak úgy elteleportálsz mikor kérdeznek valamit? Ez gonosz volt. Legközelebb ne tűnj el szó nélkül! - mondta mérgesen Ichigo.

- Mi az? Mi történt? - kérdezte Hikari. 

- Oh... Ébren vagy, Hikari?... Hát... - kezdte Orihime a beszédet.

- Az van, hogy miután el lettél altatva, Sousuke-nek el kellett mennie, mert Kurotsushi Mayuri akart vele beszélni. Aztán- mondta volna végig Ichigo, de közbeszóltam.

- Ne beszélj úgy, mint aki mindent tud! - mondtam felemelve a hangom.

- Mi van veled, Sousuke? - kérdezte Hikari.

- Az van, hogy el kell venned a gyerekek erejét ahhoz, hogy Kage hatalma megszűnjön felettük! - mondtam. Csend lett. Mindenki ledermedten nézett engem, de aki legjobban meglepődött, az Hikari volt. Sokáig csend volt amit az ajtón való kopogás tört meg. 

- Mi történt? Hangzavart hallottam. - jött be a szobába Kotetsu. - Oh, Hikari-san! Már jól vagy? Kurotsushi Kapitány szeretne... veled megbeszélni... pár dolgot. - mondta akadozva, kicsit rémülten, miközben elsötétült arccal haladtam feléje, pontosabban a kijárathoz. Nem törődtem vele, egyszerűen elhaladtam mellette, és kiléptem a szobából. 

- Uhm... H-Hova megy,... S-Sousuke-san? - kérdezte Kotetsu Kapitány. Megfordultam, és elsötétült tekintettel rá néztem. Eléggé megrémült, de sejtette, hogy mit fogok tenni.

- V-Várjon- nem hagytam, hogy befejezze, mert Shunpo-val elmentem onnan. 

*Hikari szemszöge*

Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now