Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 15

*Aizen szemszöge*

      Az 1. körzetben feküdtem egy dombon, és néztem a eget, hogy kicsit kitisztítsam a fejem. Minden csendes volt, amit egyszer csak megzavart valami, pontosabban valaki.

- Sousuke!! - kiáltotta a nevemet Hikari miközben felém futott pár ember társaságában. Felültem, és csak néztem őt. Elég gyorsan vette a levegőt, és tiszta víz volt mikor megállt előttem. Kilencven fokban előredőlt, és próbálta valamennyire szabályozni a légzését. Nem értem, hogy miért nem használt Shunpo-t.

- Hikari, minden rendben? - kérdeztem miközben felálltam a földről. Felemelte az egyik mutatóujját, hogy várjak, amíg levegőhöz jut, így hát a többiek felé fordultam. 'Itt van Shunsuke, Kurotsushi hadnagya és... Grimmjow?' Lepődtem meg.

- Apu! - jött ide hozzám Shunsuke, és megölelt.

- S-Shunsuke... H-Hogyan? - lepődtem meg, de viszonoztam az ölelést.

- Elvettem az erejét mikor elmentem Kurotsushi laborjába... Szólítgatott minket, félt és rettegett. Nem bírtam tovább nézni a szenvedését, így elvettem az erejét. Nem akartam, hogy átélje azt, amit nekem kellett tíz éve. Így lesz nekik a legjobb... Legalább normális életük lehet... - mondta Hikari.

- Értem... Mit csináltok itt? - kérdeztem.

- Jöttünk téged megkeresni. Azt gondoltam, hogy biztosan Kage-t keresed, de úgy látszik, nem így van. Ennek örülök. Azt terveztem, hogy miután megkerestünk téged, megkeressük Kage-t, és megszabadítjuk Ayumit tőle. - vázolta fel.

- Értem... Grimmjow mit keres itt? - kérdeztem az említettre nézve.

- Hát... Uhm... - motyogta Hikari kissé idegesen.

*Visszaemlékezés, Hikari szemszöge*

- Ne rohanj annyira, Shunsuke! - kiabáltam a fiam után, aki legalább öt méterrel előttem futott a 4. barrack folyosóján. Hirtelen az egyik szobából előjöttek Ichigo-ék. Amint megláttam Grimmjowt is előjönni, támadt egy ötletem, és majdnem elestem amikor megálltam előttük.

- Hikari? Mi történt? Jól láttam, hogy Shunsuke futott el itt az előbb? - kérdezte Ichigo.

- Igen, jól láttad. - mondtam.

- Mi történt? - kérdezte Orihime.

- Elvettem az erejét... Így lesz a legjobb. Legalább... Legalább normális életük lehet... - mondtam.

- Nem keressük meg Aput? - jött ide Shunsuke.

- De igen, Shunsuke. Erről jut eszembe... Grimmjow, szükségem van a segítségedre. - mondtam feléje fordulva.

- Mi van? - lepődött meg.

- Jól hallottad. Követned kell Úrnőd parancsait. Az egyik az, hogy velünk jössz megkeresni Sousuke-t, aztán meg segítesz megmenteni Ayumi-t. - mondtam.

- Hogy mi? Hogyan tudnék én segíteni? - kérdezte.

- Majd útközben elmondom. Most pedig nyomás! Nem akarom, hogy Sousuke bármi meggondolatlant tegyen, vagy bajba kerüljön! - mondtam, és elkezdtem futni, nyomomban a két gyerekkel és Grimmjow-val.

...

- Akkor elmondanád, hogy én mégis minek kellek? - kérdezte meg Grimmjow egy idő után.

- Tudod, hogy én hogyan szabadultam fel még anno Kage hatalma alól?... Volt egy személy, aki nagyon közel állt hozzám... Felnyitotta a szememet, és kimentett abból a borzalomból... A szavai felébresztettek... Megmentett engem... Te is hasonló módon fogsz segíteni Ayumi-n... Mint az egyik közeli barátja. - mondtam.