Chapter 23

77 7 6
                                    

*Álom, Hikari szemszöge*

- Az én nevem Zenno. Örülök, hogy végre megismerhetlek, Felség. - mondta vigyorogva. 'Zenno?... Mint Mindenható?... Van valami köze Yhwach-hoz?' Gondoltam magamban.

- Ez nem válasz a kérdésemre! Ki vagy és mit akarsz tőlem?! - kérdeztem. 

- Nem kell idegeskedni, Felség. Apám sem volt ilyen. Mondhatni nem is élt életet. A létezés volt a kötelessége, amíg a bátyám meg nem ölte. - mondta Zenno.

- Tessék? Mit akarsz ezzel mondani? - kérdeztem. 

- Látom a nevem és az előbbi mondatom nem nagyon hatott. De mindegy. Azt hittem, ennél gyorsabb a felfogásod. Vagy csak lehet, hogy most a lelked fel van zaklatva, és ezért nem bírsz koncentrálni... Én az elődöd fia vagyok, és Yhwach öccse. Így már érthető? - kérdezte. 'Tessék? Az elődöm fia? Yhwach öccse? Akkor ezek szerint...' Gondoltam magamban.

- Akkor te is a Lélek Király leszármazottja vagy... A Lelkek Trónját akarod? - kérdeztem.

- Nagyon jó! Igen! Pontosan ezt akarom. Tudtam, hogy kitalálod. És tudod... - kezdte és hirtelen eltűnt. - Egyszerűen elvehetném minden erődet, és meg is ölhetnélek itt és most... De az olyan unalmas. Szeretnék egy kis kihívást magamnak, és... Kíváncsi vagyok a trónörökösök erejére is. - súgta a fülembe. Shunpo-val elmentem a közeléből. 

- Már alig várom, hogy személyesen is találkozzunk, Felség. És akkor elveszem azt, ami jogosan engem illet. - mondta és végleg eltűnt. Térdre rogytam a fűben. A lelkem még mindig kaotikus állapotban volt. A mostani esemény miatt pedig egyre több szürke felhő keletkezett az égen, és a szél is szinte már vágta a bőrömet. 'Most mit tegyek?...' Gondoltam magamban.

*Aizen szemszöge*

Már készültem arra, hogy elhagyjam a Lélek Palotát, amikor is Ichigo megakadályozott benne.

- Oi, Sousuke! Állj meg! - kiáltotta, mire meg is tettem és feléje fordultam. - Nem mehetsz csak úgy el! - mondta.

- Dehogynem! És nem állíthatsz meg! - mondtam, és elindultam az egyik Tenchuuren-hez.

- És mit fogsz csinálni ha elmész? Visszamész Hueco Mundo-ba?... - mondta, de nem álltam meg. - Netán a Muken-be, és leülöd a büntetésed teljes magányban? - kérdezte, mire megálltam. 

- Akár még azt is. - mondtam feléje se fordulva. Hirtelen egy elképzelhetetlenül hatalmas reiatsu rázta meg a Lélek Palotát, ami hatására még Ichigo és én is meginogtunk.

- Ez Hikari! Vajon mi történt? - kérdezte Ichigo. Nem válaszoltam, csak szélsebesen mentem a Főpalotába. 

- Oi! Várj meg! - mondta Ichigo és utánam jött.

      Minél közelebb értünk a trónteremhez, annál elviselhetetlenebb volt a reiatsu mennyisége. 'Vajon mi történhetett?' Gondoltam magamban. Végül megérkeztünk a trónteremhez. Mikor bementünk, majdnem térdre rogytunk a ránk nehezedő tömény reiatsu miatt. Hikari a trónon ült. Látszólag nem volt magánál, mert be volt csukva a szeme. Ichigo-val nem voltunk képesek közelebb menni hozzá.

- Mi történik itt?! - kiáltotta Ichibei mikor váratlanul berontott az ajtón. 

- Nem tudjuk! Hikari nincs magánál! - mondta Ichigo. 

- Hé! Mi az ördög folyik itt?! - jött be a 0. osztag többi tagja és a gyerekek. Elegem volt ebből. Elindultam Hikari felé.

- Ne, Sousuke! Ne menj hozzá közelebb! - mondta Ichigo, de nem érdekelt a véleménye, és tovább mentem. Alig volt köztünk három méter, és féltérdre rogytam a reiatsu-tól.

Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now