Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 3

*Ayumi szemszöge*

- Áááá!!! - felsikoltottam félelmemben, és becsuktam a szememet.

- Hado no 33: Soukatsui! - kiáltotta valaki. Hallottam valami robbanáshoz hasonló hangot. Aztán hallottam a szörny üvöltését, és pár másodperccel később lépteket felénk.

- Hé, gyerekek! Semmi baj. Jól vagytok? - kérdezte egy kedves hang. Kinyitottam a szememet, és egy hosszú, fekete hajú lányt találtam magam előtt. Fekete kimonót viselt, rajta egy fehér haorival. Kard volt nála, és szandált hordott fehér zoknival. 'Ki ő?' Gondoltam magamban. 

- Rukia! - mondta Kazui, és megölelte a lányt. 

- Szia, Kazui. Mit keresel te itt, és kik ők? - mutatott felém és a bátyus felé.

- Bújócskázok Ayu-channal, és Shun-kunnal. Ők az unokatestvéreim. - mondta Kazui. A lány arcán döbbenet látszott. 

- Unokatestvéreid? Akkor ők Aizen és Hikari gyerekei. - mondta a fekete hajú lány. 

 - Aizen? - kérdeztem.

- Szerintem apura gondol. Anyu egyszer azt mondta, hogy apunak régen Aizen Sousuke volt a neve. - mondta a bátyus. 

- Tényleg! Már emlékszem. - jutott eszembe.

- Szóval... - kezdte a Rukia nevű lány. - Hol vannak a szüleitek? - kérdezte.

- Anyuék és a többiek ott vannak a nagymama sírjánál. - mondta Shunsuke.

- Rendben. Visszakísérlek titeket. - mondta Rukia. Bólintottunk, és sétáltunk vissza. 

- Kazui! - ugrott elő hirtelen a fák közül egy vörös hajú lány egyenesen Kazui-ra.

- Ichika! - kiáltotta Kazui.

- Ki ő? - kérdeztük egyszerre a bátyussal. Mindketten felálltak a földről, mert eddig ott feküdtek.

- Én Abarai Ichika vagyok. Egy Shinigami. Ti kik vagytok? - kérdezte a vöröske. Jobban megnéztem a lányt. Hosszú, vörös haja volt, ami fel volt kötve, ő is fekete kimonót viselt szandállal és zoknival, és volt nála is egy kard.  

- Az én nevem Kurosaki Shunsuke, és ő itt a húgom, Kurosaki Ayumi. - mondta a bátyus.

- Aha, Értem. Örvendek! - mondta a vörös.

- Gyertek! A szüleitek már biztosan aggódnak. - mondta Rukia. Végül tovább mentünk. Már a lépcsőkön sétáltunk lefele, és akkor a megszólalt a vörös.

- Kazui, ők az unokatesóid? - kérdezte az említett személyt. 

- Igen. Ayu-chan és Shun-kun az unokatesóim. Nagyon sokat szoktunk játszani amikor a szüleink megengedik. Egyszer te is jöhetnél. - mondta Kazui.

- Még meggondolom. - mondta erre a vörös. Leértünk a lépcsőkön, jobbra fordultunk, és megpillantottuk anyuékat, amint nekünk háttal hangosan beszélgettek.

- Anyu! - kiáltottam, és hozzá futottam. Anyuék megfordultak a hangomra, és megkönnyebbülve néztek minket. Mikor odaértem, anyu felkapott, és szorosan megölelt. 

- Ayumi! Már éppen a keresésetekre indultam volna. Mi történt? - kérdezte anyu miközben letett.

- Éppen jöttünk volna vissza amikor megtámadt minket egy szörny, de Rukia megmentett minket. - mondtam, és Rukia felé mutattam. A többiek időközben ideértek. Anyu feléjük nézett.

- Tényleg? Nagyon köszönöm, Kuchiki kapitány. - mondta anyu egy mosollyal.

- Semmiség, Hikari-sama. Éppen Ichika-val gyakoroltam, amikor észre vettem egy Hollow-ot, amint a gyerekeket akarta megtámadni. - mondta Rukia.