Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 42

*Ayumi szemszöge*

Alig pár napja annak, hogy a nyár megkezdődött, de már történtek dolgok. Miután Ayato-sensei behívatta Anyut és Aput, két napra rá el mentek Hawaii-ra. Majd csak egy hét múlva jönnek vissza. Shunsuke is el ment aznap. Azt mondta, hogy elmegy Soul Society-be, hogy Nemuri-val valamit vizsgáljanak és segítsenek Kurotsushi Taichou-nak az új kutatásában. Nem értem, hogy miért csinálja, elvégre nem nagyon szeret kimozdulni itthonról, csak a könyvtárba. De így, hogy el ment, Anyuék nem mertek itt hagyni engem egyedül. Erre a megoldás az lett, hogy megkérték Grimmjow-t, hogy "viselje gondom", amíg ők Hawaii-n vannak. Nem rossz, hogy Grimmjow itt van velem, de néha túl komolyan veszi a szüleim szavait. Nem lehet vele sehova sem el menni, mivel azt mondja, hogy itthon kell maradnom. Megértem, hogy régen Apu parancsait követte, de eltelt már annyi év, hogy ne kelljen annyira komolyan teljesítenie őket. De mindegy is. Jelenleg itt ülünk a nappaliban. Én limonádét iszom, amit nem rég csináltam, Grimmjow pedig engem néz.

- Mi az? - szólaltam meg egy idő után, mivel idegesített.

- Fejezd be a duzzogást. - mondta Grimmjow.

- Mi van? Én nem duzzogok! - morogtam rá.

- Na persze. Most is morogsz. - mondta erre Grimmjow, majd sóhajtott. - Nézd, Tökmag, tudom, hogy zavar hogy nem mehetsz el sehova, de meg kell értened, hogy- mondta volna végig, de félbeszakítottam.

- Még szép, hogy zavar! Bezársz a házba csak azért, mert Apu azt mondta! Ráadásul ő csak azt mondta, hogy vigyázz rám! Nem azt, hogy zárj be ide! Nem fogok két hetet idebent tölteni az unalomban! - mondtam dühösen. Grimmjow hátra dőlt a kanapén és összefonta karjait.

- Kérlek, értsd meg, hogy ezt miattad teszem. Nem akarom, hogy bajod essen. - mondta.

- Vagy csak félsz Apu haragjától. - mondtam egy gonosz mosollyal az arcomon. Tudtam, hogy mennyire parázik tőle, főleg, hogy most már ő a Lélek Király. Grimmjow szemei pár pillanatra kikerekedtek, majd összeszűkültek és a homlokát is összeráncolta.

- Ez nem igaz! - morgott miközben elfordította a tekintetét.

- Ugyan már! Ne hazudj! Tudom, jól, hogy mennyire rettegsz tőle! Emlékszem még amikor 8 éve elmentünk a vidámparkba és akkor is rettegtél, mert féltél, hogy mi lesz ha beárullak Apunak! Shun és Nemuri is tudja bizonyítani... Na, akkor ki megyünk végre? - kérdeztem.

- Tsh! Megmondtam, hogy nem! - morgott. Gonosz mosoly terült el az arcomon.

- Akkor felhívom Aput és megmondom neki, hogy nem engedsz ki a friss levegőre~. - mondtam miközben elővettem a telefonom.

- Nem teszed meg!! - kiáltotta miközben kikapta a kezemből a telefont egy másodperc alatt. - Nem hívod fel!... Kimegyünk ha ennyire akarod! - mondta Grimmjow beadva a derekát.

- Igen! Végre! Akkor nyomás! - kiáltotta boldogan és az előszobába rohantam a cipőmet fölvenni. Grimmjow morogva jött utánam. 'Tudom, hogy most haragszik rám. De ő nem engedte, hogy kimenjek. És ha tudom, mivel lehet zsarolni, akkor a rosszabb helyzetekben fel kell használnom ellene. Ez is egy olyan eset.'

...

*Hikari szemszöge*

Hawaii. Ott voltunk egészen egy órával ezelőttig. Ugyanis Sousuke úgy döntött, hogy elmegyünk a Lélek Palotába. Fogalmam sem volt, hogy minek és nagyon nyűgös voltam miatta, mert végre tudtam volna pihenni Hawaii-n. Persze lélek testben jöttünk el, így a testeink ott alszanak a tengerparton.

- Sousuke~... - kezdtem el nyavalyogni. - Mégis minek jöttünk a Palotába?... Hawaii-n akarok lenni! - mondtam az előttem haladónak, miközben a Főpalota folyosóit pásztáztuk.