Chapter 25

93 6 5
                                    

*Két nappal később, Hikari szemszöge*

      Mióta a gyerekek bemutatták ragyogó képességeiket, azóta is folyamatosan edzenek. Megmondtam nekik, hogy tartsanak néha azért egy kis szünetet, de mintha csak az apjukhoz vagy magamhoz beszélnék. Mi sem hallgatunk arra, amit mások mondanak nekünk. Ráadásul nagyon komolyan veszik ezt az egész edzés dolgot, mivel fenyegetés előtt állunk. Zenno még nem támadott, és fogalmam sincs, hogy mikor készül. Éppen Ichibei szentélyébe tartok a gyerekekhez. Sousuke is velem tart. Út közben csak egy dolog járt a fejemben. "Valóban... Még nem adtad vissza nekik a teljes erejüket, ugye?"  "Még nem."  "Elmeséltétek már nekik Sousuke múltját?"  "Nem. Még nem... Még nem állnak készen rá."  "Mikor tervezitek elmondani nekik?"  "Nem tudom... Lehet, hogy a Zenno-val bekövetkező harc után elmondjuk nekik... Miért kérded?"  "Azért, mert ha valaki más mondja el nekik, akkor lehet, hogy máshogyan fognak rá reagálni, mintha ti ketten mondanátok el nekik."  "Az nem fog bekövetkezni. Arról gondoskodom."  "Ha túl sokáig vártok a dolgokkal, annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Ezt ne feledd."  "Nem fogom."  'Ne aggódj, Ichigo... Ma visszaadom nekik a teljes erejüket, és megtanítom őket a használatára... Aztán holnap megtudják az igazságot Sousuke múltjáról... Arról én magam fogok gondoskodni.' Gondoltam magamban. Végre megérkeztünk. A gyerekek edzettek és Ichigo felügyelte őket. Ayumi Nemuri ellen, Shunsuke Grimmjow ellen és Ichika Kazui ellen harcolt. Odamentünk Ichigo-hoz.

- Helló, Ichigo. - köszöntem.

- Sziasztok. Történt valami? - kérdezte Ichigo. Megráztam a fejem.

- Nem... Csupán úgy érzem, itt az ideje annak, hogy visszaadjam nekik a teljes erejüket. - mondtam. Ichigo elmosolyodott. - Mi az? - kérdeztem.

- Semmi... Büszke vagyok rád, Hikari. - mondta Ichigo.

- Mi? Ne mond ilyeneket! Mindketten érett felnőttek vagyunk. Természetes, hogy úgy is viselkedem. - mondtam, majd a gyerekek felé fordultam és két kezem a szám köré tettem, tölcsért formálva. - GYEREKEK!!! - kiáltottam a távolban harcolóknak. 

- Még, hogy felnőttesen viselkedik... - hallottam meg ahogy Ichigo és Sousuke összesúgnak a hátam mögött.

- Hallottam!!! - kiáltottam rájuk, mire mindketten tettek egy lépést hátra.

- Anyu! - kiáltották a gyerekek amikor ideértek.

- Angyalaim! Elszeretnék nektek mondani valamit. - mondtam feléjük fordulva.

- És mi lenne az? - kérdezte Shunsuke.

- Visszaadom nektek a teljes erőtöket, és megtanítalak a használatára is! - mondtam. 

- Igen! - örvendezett Ayumi. - Akkor végre leverhetem Grimmjow-t! - mondta boldogan. 

- Miket beszélsz? Anélkül is letudnál verni, de béna vagy! - mondta Grimmjow.

- Rossz cica! - kiáltotta Ayumi és megütötte Grimmjow karját.

- Aú! Ez fájt, Tökmag! - morgott Grimmjow.

- Addig jó! - mondta erre Ayumi és Grimmjow-tól elfordult, majd összefonta karjait. 

- Elég legyen! Nem gyerekeskedni vagyunk itt. Vegyétek komolyan az elkövetkezendő napokat! Elvégre Zenno bármikor támadhat. - mondta Sousuke.

- Így van! És ha nem veszitek ezt komolyan, akkor mind pórul járunk. - mondta Ichigo. Mindannyian bűnbánóan lehorgasztották a fejüket.

- Na elég a búslakodásból! Még a végén senki nem akar majd semmit sem csinálni! Ideje, hogy az örökösök megtapasztalják az igazi erejüket! - mondtam, majd Sousuke felé fordultam. - Számítok rád. - mondtam.

Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now