Please don't touch me✔

14.

– Segítsek?

– Persze, ha gondolod. Bár szerintem a terápiádat nem azzal kéne folytatni, hogy egy katétert dugsz fel a húgycsövembe, de végül is...

– Úgy értettem, elmenni a mosdóig – motyogom és érzem, ahogy elvörösödöm, de nem a jó értelemben. Ez így egyáltalán nem vicces.

– Ja, azt megoldom, kösz.

Figyelem, ahogy Ari lassan sántikál a mosdó felé. Igyekszik végig a fal mellett haladni, hogy kapaszkodni tudjon, de ott, ahol például a tévé van, nem tud megfogni semmit, hacsak nem szeretné lerántani a plazmatévét a polcról. Amit valószínűleg nem szeretne, szóval ott még ügyetlenebbül megy, mint szokott és végül Niklas az, aki felkel, odalép hozzá és átkarolja, hogy segítsen neki. Hűha. Ha valaki néhány nappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy a legjobb barátom segíteni fog Arinak, valószínűleg kinevettem volna.

– Kösz – mormolja Ari.

– Még mindig nem bírlak – súgja Niklas és valószínűleg azt hiszi, nem hallom, de téved. – Csak Lauri miatt teszem.

– Egy percig sem hittem mást.

Csak elmosolyodom rajtuk. Nem azért, mert még mindig nem kedvelik egymást, hanem azért, mert ezt csak megjátsszák. Ez az egész dolog, hogy miattam viselkednek kulturáltan a másikkal és miattam nem üvöltik le folyamatosan egymás fejét, csak álca mindkettőjük részéről. Főként Niklaséról. Ő ugyanis az a típusú srác, aki nagyon könnyen és nagyon hamar a bizalmába fogadja az embereket, amivel nem tud mit tenni, de mivel tudja, hogy emiatt sebezhetővé válik, igyekszik leplezni a bizalmát és inkább goromba azokkal, akiket még nem ismer túl régóta. Itt is ez a helyzet. Tudom, hogy kezdi megkedvelni Arit, talán már bízik is benne és épp emiatt igyekszik őt távol tartani magától. Ari pedig... Nos, őt nem ismerem túl régóta, de az alapján, amit eddig láttam, ő fél a csalódásoktól és attól, hogy bántani fogják. Amíg nem érzékeli, hogy valaki ténylegesen kedveli őt, addig valószínűleg ugyanolyan flegma és idegesítő marad, mint az első találkozáskor. Velem ezért más. Nem igazán próbálom véka alá rejteni, hogy szimpatikus srác, akit kedvelek. De amíg Niklas ilyen vele, addig Ari sem fog normálisan viselkedni.

– Min mosolyogsz ennyire? – kérdezi Niklas és amíg Ari a mosdóban van, ő leül a kanapéra.

– Kedveled őt. Neki is, nekem is és talán magadnak is azt mondod, hogy csak azért viselkedsz normálisan vele, mert nekem rossz lenne, ha folyamatosan veszekednétek, de igazából kedveled őt. Csak megint félsz attól, hogy túl hamar bíztál meg valakiben és nem szeretnél csalódni.

– Nem kedvelem és egy kicsit sem bízom benne.

– Rendben, te tudod – vonom meg a vállam. Ari végez a mosdóban, szóval Niklas felkel és odasiet, majd némi élcelődés után, ami arról szól, Ari megmosta-e a kezét, átkarolja és segít neki. Egészen a szobaajtóig kíséri, ahol Ari megköszöni a segítséget és amíg ő besántikál, Niklas visszajön mellém, hogy befejezzük a matrac felfújását.

– Szóval mi ez a dolog apáddal? – kérdezi. – Sosem mondtad, hogy ilyen veled. Ha tudtam volna...

– Csak nem tudja, hogyan bánjon velem.

– Ez nem ok arra, hogy genyó legyen. Néha én sem tudom, hogyan kéne viselkednem veled, mégsem szoktalak szavakkal bántani. Legalábbis azt hiszem, nem. Plusz az alapján, amit meséltetek, ez inkább tűnik lelki terrornak. Anyukáddal is így kezdődött, nem?

– Ez azért más. – Elkészülünk a matrac felfújásával, szóval Niklas bedugja a dugót, nehogy leengedjen, én pedig ráülök. Kényelmes. – Apa szerintem csak túlságosan félt, ezért nem szeretné, hogy bárhova is menjek, ugyanakkor el szeretne lökni magától, mert nem tudja, hogyan tudna normális kapcsolatot kialakítani velem azok után, ami történt.