Kazumi és Kodama ("Amaterasu" második fejezet)

17.

Madara
A gyerekeink felálltak egymással szemben és amint a vizsgabiztos megadta a jelet a kezdéshez, mindketten kirántottak egy-egy kunait és egymásnak ugrottak. Amaterasu és én feszülten figyeltük őket, amíg a fegyverekkel harcoltak. Úgy látszott hogy nem igazán akarnak jutsut használni, de aztán megérezték, hogy itt nem számít a testvéri kapcsolat, harcolniuk kell. Amint ez tudatosult bennük, távol ugrottak egymástól és mindketten elindítottak egy-egy tűz típusú támadást. A tűzgolyók erőssége egy szinten volt, így nem tudtak felülkerekedni a másikon.
Ezután Kodama jég elemmel próbálkozott és jégcsapokat dobott Kazumi felé, amit ő a Sharingan segítségével könnyedén kikerült. Folyamatosan figyelte testvérét, valószínűleg genjutsut szeretett volna alkalmazni rajta, de mivel a fiú nem nézett a szemébe, nem járt sikerrel az elképzelése. Ezután mindketten taijutsuval próbálkoztak.
Mesterien hárították egymás támadásait. Akárhányszor az egyik megpróbálta megütni a másikat, az valahogy mindig kivédte. Olyan volt az egész, mintha egy közös edzésen lennének és nem a chunin vizsga döntőjében. Persze megértem őket, egyértelmű hogy nem akartak sérülést okozni a másiknak, de valahogy muszáj győznie egyiküknek. Erre ők is rájöttek nemsokára és elkezdték keményebben támadni a másikat. Először Kazumi járt sikerrel, mert a Sharingjával átlátott ikertestvére mozdulatain, így sikeresen bevitt egy rúgást Kodama jobb oldalába. A fiú pár métert repült, de hamar lábra állt. Elterelésként megint jégcsapokkal próbálkozott és miközben testvére azokat kerülgette, befagyasztotta alatta a talajt. Kazumi sikeresen elcsúszott, Kodama pedig kihasználta a helyzetet és fölé ugrott. Kazumi úgy ahogy volt, a földön fekve indított egy tűz típusú támadást a levegőben lévő Kodama felé,  aki egy tűzgolyóval próbálta ellensúlyozni a technikát. Ez alatt a pár másodperc alatt Kazumi felpattant és elugrott a jéggel borított területről. Egy perc reagálási időt sem hagyott testvérének, rögtön indított egy újabb támadást, mégpedig azt, amit tőlem tanult.
Engem azonnal elöntött a büszkeség, amiért láttam a lányomat használni a Pusztító poklot. Egyből visszaemlékeztem arra a napra, amikor elkezdtük az edzését, hogy megtanítsam neki ezt a technikát. Először persze nem járt sikerrel, ami miatt kicsit elszomorodott, de valahogy sikerült lelket öntenem belé, így folytattuk az edzését. És mára elérte azt, hogy elég ügyesen tudja használni ezt a jutsut.
Ahogy észrevettem, Amaterasu is végtelenül büszke mindkettőjükre, hiszen szinte csillogó szemekkel figyelte a két harcoló gyereket. Akik már nem is annyira kisgyerekek, sajnos...
Kodama egy jégpajzsot használva próbálta kivédeni a Pusztító poklot, ami sikerült is neki, így nem sérült meg. Ismét azzal próbálkozott, hogy jéggé változtatta a talajt, de most Kazumi egyik lábát is sikerült elkapnia, így ő mozgásképtelenné vált. Kodama megindult felé és sikeresen bevitt neki egy ütést, ami elől Kazumi nem tudott kitérni. Viszont közben sikerült kiszabadítania a lábát, és megint taijutsuhoz folyamodtak. Többször sikerült eltalálniuk a másikat, de kezdtek mindketten kimerülni. Chakrában sem bővelkednek már, mert a korábban használt ninjutsuk miatt fogytán van az erejük.
Legalább öt percig harcoltak taijutsuval, aztán elugrottak egymástól és mindketten kézjeleket kezdtek formálni. Nyilvánvalóvá vált számukra, hogy ez egy mindent eldöntő végső csapás lesz és az lesz a győztes, aki képes lesz felülkerekedni a másikon. Mindketten tűzgolyó technikát választottak és minden maradék erejüket beleadva füzet fújtak egymás felé. A nézőtérről feszülten figyeltük őket, ahogy a társaik is izgatottan és néhányan aggódva bámulták a harcolókat. Sikerült olyan sok erőt bele adniuk ebbe az utolsó csapásba, hogy pár pillanatig nem láttunk semmit a küzdőtérből, csak a lángokat. Amaterasuval mindketten akaratlanul léptünk egyet előre, de végül nem ugrottunk le hozzájuk. Vártuk, hogy végre kitisztuljon a látóterünk és meglássuk, hogy ki került a földre és ki maradt talpon. Néhány pillanat múlva láthatóvá vált a küzdőtér. Hatalmas meglepetés ért, amikor megláttam, hogy mi történt a támadások után. Mazumi és Kodama mindketten a földön feküdtek, nem ájultak el, de már nem volt erejük felállni és újra egymásra támadni. Amaterasuval összenéztünk, majd halványan elmosolyodtunk és mindketten leugrottunk hozzájuk. Én felsegítettem Kodamát, Amaterasu pedig Kazumit. Ekkor Itaru is besétált hozzánk és elfojtott mosollyal feltartotta a kezét.
- A végső eredmény: döntetlen! Mivel a két döntős nem tudja folytatni a harcot, ezért szokatlan módon két győztest kell avattunk. Gratulálok!- mosolyodott el és mindkettőjüknek megsimogatta a fejét.
Kodama reflexből lerázta magáról Itaru kezét és inkább lepacsizott vele. Kazumi egy ideig tűrte a simogatást, de aztán halkan megjegyezte:
- Itaru, inkább keress egy lányt, akinek simogathatod fejét és ne rajtunk éld ki ezt a vágyadat.
Visszafojtott nevetéssel meredtünk az elvörösödött fiúra. A második fordulóra összegyűlt tömeg lassan kezdett szétszéledni, csak Itaru, Hana, Kenji és a két döntős csapatai maradtak, akik mind odesétáltak hozzánk. Amaterasu a jelek szerint összefogott ellenem, mert azonnal engedte, hogy Kagami megölelje Kazumit. Próbáltam leplezni az ingerültségemet és lecsendesíteni a "megölöm ezt a srácot" gondolataimat.
- Gratulálok!- futott oda hozzánk Kenji és bátyja nyakába ugrott.
- Lassan a testtel, öcskös. Nem bírlak el, szállj már le rólam!- kezdett el kiáltozni Kodama és végül elérte, hogy Kenji leakadjon róla.
- Ügyesek voltatok- dicsértem meg őket mosolyogva.
Kodama büszkén bólintott egyet, Kazumi viszont egyáltalán nem figyelt rám, mert éppen az Uchihájával volt elfoglalva. Valószínűleg szépcsaptam volna őket, ha Amaterasu nem sétál oda hozzánk. Biztosan a fejembe látott, ugyanis megfogta a kezem és nevetését visszafojtva súgott a fülembe.
- Ne öld meg, jó? Inkább nézd, milyen aranyosak.
- Hogyne, nagyon azok...- dünnyögtem, miközben a lányomékat figyeltem.
Nos, az ölelés részét még elviseltem, de mikor csókolózni kezdtek, erős késztetést éreztem arra, hogy lecsapjam a srácot. Viszont drága feleségem nem engedte, inkább szórakozottan próbálta elterelni a figyelmem.
- Holnap át kell gondolnunk, hogy ki érdemli meg a chunnin rangot. Ne felejtsd el!
- Ezt direkt csinálod, ugye?- vontam fel a szemöldököm idegesen.
- Remélem egyszer hozzászoksz a látványhoz- utalt nevetve Kazumiékra.
- Nem hiszem, hogy ezt valaha meg lehetne szokni.
- Ó, hidd el, sikerülni fog- pillantott rám ellentmondást nem tűrő tekintettel.
Őszintén szólva ilyenkor kicsit ijesztő, jobbnak láttam nem vitatkozni vele. Inkább Kodamáékhoz fordultam, aki éppen a csapatával beszélgetett.
- Hagyjuk most őket egy kicsit- suttogta Amaterasu.
- Majd este beszélünk!- szóltunk oda nekik, mire mindketten mosolyogva bólintottak.
Kendji velünk tartott, majd Itaru és Hana is lelépett egy gyors gratuláció után. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy az ikrek elfogják zavarni a gyertyatartókat rövid időn belül. Hogy aztán Kodama Izumival, Kazumi pedig Kagamival maradhasson.
- Csak este mindketten jöjjenek haza, lehetőleg egyedül...- motyogtam útközben.
- Pedig lassan tartanunk kellene egy családi vacsorát, nem gondolod?- kérdezte Amaterasu szórakozottan.
- Igen, igen, én akarom!- lelkendezett Kenji.
- Kicsit azért még halasszuk későbbre- sóhajtottam fel.
Ma már nem mentünk vissza az irodába, hanem mindhárman hazamentünk és Kenji kérésére segítettünk neki az edzésben. Fogadni mernék, hogy az ikrek is jól szórakoznak.