Kazumi és Kodama ("Amaterasu" második fejezet)

15.

Kodama
Az edzőtérre érve Itaruval találtuk szembe magunkat, mire magabiztos mosoly kúszott a számra. Itarunak azonnal szemet szúrt a túlzott elbizakodottságom.
- Azt hiszed olyan könnyen le tudtok győzni? Hiszen én...- húzta ki magát.
- ...te leszel a következő Hokage, akinek a nevére mindig emlékezni fognak- idéztem fel szemforgatva Itaru gyakran használt mondatát.
- Hagynod kellett volna, hogy befejezze- motyogta Kayato.
- Mindegy, most nem ezért vagyunk itt- legyintett Itaru.- Egy órátok van, ha addig nem sikerül legyőznötök, kiestek!
- Igenis!- kiáltottuk kötelességtudóan.
A közeli erdő szélében rejtőztünk el, hogy kitaláljunk valami stratégiát.
- Kodama, te ismered őt, ugye?- kérdezte Izumi.
- Aha, sokszor edzettem vele régen. A víz típusú technikák a specialítása, de villám elemet is tud használni. Illetve megtanulta Tobirama teleportáló jutsuját. Azt hiszem ennyi, amit tudnotok kéne.
- Le tudjuk győzni?- fordult felém Kayato.
- Persze, az nem is kérdés- mosolyodtam el határozottan.
- Már van is egy terved?- csillantak fel a csapattársaim szemei.
- Nos, nincs...- mondtam, mire mindketten leszegezték a fejüket.- Reméltem, hogy majd együtt kitalálunk valamit.
- A víz típusú technikáit tekintve te tökéletes ellenfél vagy neki- pillantott rám Izumi.- Kayato talán hárítani tudná a villám elemű jutsujait. Én pedig megpróbálom felvenni a versenyt a sebességével. Ha eltalálnám azt a pontot...- gondolkozott el.
- Akkor itt a tervem- kezdte halkan Kayato, mire közelebb hajoltunk hozzá, hogy véletlnül se hallja meg Itaru, amit mond.- Kodama eltereli a figyelmét, majd belépek én és megpróbálom lefoglalni, amíg te megcsinálod azt a... Hyuugás dolgot- hadarta el a végét Izumira pillantva.
- Ha pedig ez nem válna be, újra elrejtőzünk. Van egy b-tervem- mondtam, mire bólintottak, majd mindhárman felálltunk.
A tervet követve én ugrottam először Itaru elé és késlekedés nélkül rátámadtam a tűzgolyó technikával. Víz típusú jutsut használva hatástalanította a támadásom, majd villámgyorsan felém dobott egy kunait. Könnyedén kitértem előre, ahogy arra számítottam, Itaru megjelölte azt a fegyvert és azonnal ott termett mellettem. Kezeimmel kivédtem az ütéseit, és amint megpillantottam a háta mögött Kayatot, elugrottam. A Gatsuugával próbálta meglepni ellenfelünket, de Itaru hirtelen eltűnt és mellettem jelent meg. Basszus, mikor jelölt meg engem?! Semmit nem vettem észre belőle...!
A két kunai a kezünkben egymásnak csattant, miközben Kayato rátámadt hátulról. Itaru egy pillanat alatt köddé vált, csapattársam addigra nem tudott visszavenni a lendületéből és engem elsodorva a földre estünk. Gyorsan feltápászkodtunk, de addigra Itaru már Izumival harcolt. Chakráját belevezette a kardjába, azzal próbált lecsapni Izumira. A Hyuuga nem tudott ütést mérni Itarura, így értelmetlen volt ellene küzdenie. Odaugrottunk mindketten és egyszerre támadtunk rá az ellenfelünkre, de Itaru megint helyet változtatott. Mérgesen fordultam utána és vízsárkányára a tűzgolyó technikával válaszoltam.
- Új terv kell- suttogta Izumi, miközben a hátamnak ütközött, hogy ne lephessen meg Itaru.
- Tudom, el kell bújnunk- mondtam mindkettőjüknek.
Kayato egy kisebb tornádót indított Itaru felé, és amíg ő el volt foglalva a hatástalanításával, mi újra elrejtőztünk. Elhadartam a tervem és ahogy jóváhagyták, megidéztem egy klónt, ami felvette Izumi alakját. Én Kayatoval együtt a megegyezettek szerint előugrottam és egy kombinált támadással próbálkoztunk. Jégkristályok záporával próbáltam elzárni Itaru útját, míg Kayato újra a tórnádót gerjesztett. Itaru villám típusú technikát használva hatástalanította a támadását, a jégdarabok felé eső részét pedig nehezen, de kikerülte. Viszont sikerült megvágnom az egyikkel. Ebben a pillanatba ugrott elő az Izumivá alakult klónom és hátulról támadt rá Itarura. Megint mellém teleportált, de mivel számítottam rá, már készültem is egy újabb jégdarabbal megsebesíteni. Mielőtt azonban elérhettem volna, újra helyet változtatott. A klónom megragadta a megjelölt kunait és odadobta nekem, hogy Itaru ne használhassa azt a menekülő útvonalat. Mindhárman egyszerre támadtunk rá, amit egy villámpajzssal védett ki, így nem fértünk hozzá. De amint leengedte a védelmét, a klónom megint nekiugrott. Mialatt Itaru vele játszadozott, én hátulról vettem célba a tűzgolyóval. Erre nem számított, mivel Izuminak álcázott klónom ott volt előtte és nem hitte hogy veszélynek tenném ki a társam. És itt hibázott egy nagyot.
A tűzgolyó szinte telibe találta, csak az utolsó pillanatban vont maga köré vízréteget, ami nem tudta teljesen megvédeni a perzselő lángoktól. A klónom köddé vált, a döbbent Itarura pedig azonnal rárontott Kayato a Gatsuugával. Ellenfelünk az utolsó pillanatban kitért előle, így csak a jutsu széle érte el. Izumi kihasználva a pár pillanatnyi meglepettségét előbújt és ujjaival elérte a vállát. Itaru arcán fájdalom árnyéka suhant át, majd karját leengedte. Kihasználta, hogy a jelölése még mindig rajtam van, odaugrott mellém. De mi ugyanerre gondoltunk és amíg én megragadtam Itaru szabad karját, Kayato nagy lendülettel felém dobta Izumit, aki egyenesen az ellenfelünknek repült. Mielőtt mindketten a földbe csapódtak volna, Izumi elzárta a főbb tenketsu pontjait. Pillanatok alatt felhúztam a lányt a földről, miközben Kayato is mellénk ugrott és egy kunait szegezett Itaru torkához.
- A francba, jól kicsesztetek velem...- dünnyögte a földön fekvő.- Bejutottatok a második fordulóba!
- Igen!- ugrott fel örömében Kayato.
Izumi boldogan a nyakamba szökött, én pedig mosolyogva átöleltem őt. Tudtam én, hogy tovább fogunk jutni és igen... megcsináltuk!

Kazumi
A fiúk meghallgatták az elképzelt stratégiám, majd bólintottak egyet és mindhárman előmerészkedtünk. Aiji meglepődött, amiért mindannyian szemtől szembe álltunk ki vele, de nem zavartatta magát. Kagami támadt rá először egy tűz stílusú technikával, mire Aiji felhúzott közénk egy sárfalat. Mindhárman futásnak eredtünk és amint Saru egy erős ütéssel szétporlasztotta a falat, Aiji két Sharingannal találta szembe magát. Tudtam, hogy legalább egyikünk szemébe bele fog nézni, aki végül én lettem. Azonnal a genjutsum foglya lett, így mindhárman rámértünk egy ütést. Amint a földre került, egy újabb falat emelt közénk, de most nem rontottuk neki, tudtuk, hogy lesz valami terve. Igazunk is lett, ugyanis egy tűz típusú támadást indított felénk.
- Lépjetek hátra- utasítottam a fiúkat, akik engedelmesen mögém léptek.- Katon: Gouka Mekkyaku!
A technikám elsöprő sikert aratott Aiji jutsuja felett és a maga köré vont falak se védték meg, így kénytelen volt hátrafelé menekülni. De Saru felhúzott egy sárfalat mögé, ami így megállította. Aiji ráugrott a falra, Saru pedig a lábfejét is bevonta sárral, ezzel korlátozva a mozgását, míg mi Kagamival rátámdtunk kétoldalról egy-egy tűzgolyóval. Az ellenfelünk a száját elhúzva vont maga köré egy pajzsszerűséget földből, hogy blokkolja a lángokat. Ezalatt Saru megindult felé és miközben eltűntette a falat, villámgyorsan mellé ugrott. Én és Kagami is odaugrottunk hozzájuk és mindhárman Aiji felé szegeztünk egy kunait.
- Oké...- sóhajtott fel.- Átmentetek!
- Ezazz!- ugrottam Kagami nyakába, de mivel váratlanul érte az érkezésem, mindketten a földön kötöttünk ki.
Ahogy mi elterültünk a fűvön, Saru röhögve ránkfeküdt. Kagami volt legalul, de nekem Saru súlyát elviselni is sok volt, ezért fájdalmasan felkiáltottam.
- Szállj már le rólam, nem akarok itt meghalni!
- Oké, oké- tápászkodott fel röhögve, majd mi is lábra álltunk.
- És most?- kérdeztem Aijit.
- Holnap lesz a második, egyben utolsó forduló.
- Szóval lesz egy délutánunk felkészülni és pihenni?- vontam fel a szemöldököm.
- A jó ninja sosem pihen!- húzta ki magát Saru.
- Szóval te egész délután aludni fogsz?- kérdezte Kagami visszafolytva a röhögését.
- Mit mondtál? Ezt még visszakapod!- mutatott rá Saru mérgesen.
- Holnap találkozunk, sok sikert!- köszönt el Aiji.
- Várj!- kiáltottam utána, mire megtorpant.- Milyen az élet Izuna bátyóék nélkül?
- Javíthatatlan vagy...- motyogta, miközben a szemét lesütve elsétált.
Én csak vigyorogva a fiúk felé fordultam, egy gyors csókot adtam Kagaminak, majd indultam is anyáékhoz. Az iroda előtt egy pillanatra megtorpantam, majd hallgatózni kezdtem.
- Ezt nem csinálom tovább!- hallottam meg apa hangját.
- Madara, ezt megbeszéltük, a papírmunka is fontos...- mondta anya, szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemét.
- De ez túl sok...
Nevetésem visszafolytva vágtam ki a terem ajtaját és egyenesen hozzájuk rohantam. - Átmentem!- kiáltottam, miközben átöleltem anyát.
- Ügyes vagy!- dícsért meg anya.
- Tudtam, hogy sikerülni fog- ölelt át apa mindkettőnket.
- Na és...- engedtem el őket, hogy apa szemébe tudjak nézni-... mi újság veletek? Túl sok a munka?
- Ne ironizálj!- szólt rám apa, miközben visszahuppant a papírkupacok elé.
- Este megünnepeljük a továbbjutást, ha apád hajlandó lesz végezni a papírokkal- jegyezte meg szórakozottan anya.
- Oké- indultam el nevetve.
- Azt hiszed, vicces vagy?- hallottam meg apa fáradt kérdését.
- Nem, tudom- válaszolta anya, majd becsuktam az iroda ajtaját és hazaindultam, Kodama talán már hazaért.