Segíthetek? {Jikook FF. 18+}

1

Megvan az az érzés mikor te egész nyáron a haverokkal buliznál, de a szüleid kibasznak veled azzal az indokkal, hogy a családdal jobb lesz nyaralni? Nos nekem meg van. Egyik tengerparti nyaralónkhoz jöttünk és egész nyáron unatkozhatok itt. Arra nem is gondoltak, hogy én itt egyedül fogom magam érezni? Néha annyira nem értem az ősöket..Minden nap ugyanazt fogom csinálni. Kivonszolom magam az ágyból, embert csinálok magamból, majd a partra kimenve égek le és szégyenítem meg a rákokat. Most lehetne az, hogy miért nem csajozok. Hát ezért mert az én meleg seggemmel valszeg nem lányokra bukok. Az itteni fiúk meg hát.. inkább maradok a jobb kezemnél.

Ma reggel szokásosan délben keltett drága édesanyám..ilyenkor hozzá dobnék egy párnát, de nem. Jó kisfiú vagyok..

-Jungkook ébredj fel.-Simogatja arcomat anya és beszél tipikus lágy hangján.-Ma elmegyünk apáddal vacsorázni, szóval későn érünk haza.-Ezt most úgy mondta, mintha most mennének először. Aha..minden este elmennek.

-Érezzétek jól magatokat.-Motyogom a párnámba és lassan felülök kómás fejjel.-Én meg lemegyek a partra..megint.-Mondom sóhajtva és nyújtózkodni kezdek.

-Rendben. Kend be magad naptejjel, nehogy leégj.-Borzolja össze amúgy is kócos hajamat és bólintok egyet. Úgyse kenem be magam.

Miután anya kiment, felkeltem és a szekrényhez menve, kerestem ki egy fürdőgatyát. Gyors magamra kapom, majd a fürdőbe megyek reggeli rutinomat elvégezni. Közel hajolva a tükörhöz nézem meg magam és nem vagyok egoista..de kurva jól nézek ki, mint mindig. A szüleim büszkék lehetnek a kisfiúkra, aki mindig részeg és minden este mást fektet meg...Ez nem hangzik jól, de csak élvezem az életet. Mondjuk most a hülye nyaralás miatt egyik sem lehetséges. Most észre vennék ha részeg vagyok és senki se tetszik innen.

Papucsomba bújva megyek a konyhába és köszönök apámnak, majd gyors megreggelizek.

-Fiam, mész a sellőkkel úszni?-Kérdezi a szokásost kuncogva. Folyamatosan ezt mondja mikor elmegyek a partra, de sose értettem, hogy miért.

-Apa még mindig nem értem ezt. Miért mondod mindig ezt?-Nézek rá felvont szemöldökkel és megiszom a banános tejem.

-Kook már rengetegszer elmeséltem neked az itteni legendát nem?-Kuncogja el magát én meg megrázom a fejem, hogy inkább hagyja abba.

Kis koromban mindig azt mesélte altatónak, hogy ezen a helyen élnek sellők és ritkán bukkannak csak fel. Ez csak egy rossz gyerek mese..Viszont vannak olyan idióták akik vadásznak is rájuk. Hogy akarnak olyas valamit elkapni, ami nem is létezik? Idő vesztegetés csak.

Egy sóhajjal hagyom el a házat és indulok el a part felé lassan. Néhány embernek köszönök, de csak akit felismerek hisz senkire se emlékszem szinte. Túl régen voltam itt. Út közben néhányan eléggé megnéznek hisz fürdőruhában flangálok és szoktam edzeni is, így a testemet sem szégyenlem. Magamat is megtudom lepni, hogy nincs kapcsolatom, de eddig senki se volt olyan akire azt mondanám, hogy igen ő kell nekem és tudnám szeretni is.

Hajamba túrva dobom le a homokba a törölközőm, majd indulok el a vízbe. Anyám de hideg ez a retek! Lassan elmerülök a vízben, hogy hamarabb megszokjam és elkezdek úszni. Egy ideig úszkálok, míg meg nem érzek valamit a lábam körül. Ez egy kéz? Nem vagyok félős, de az ilyen víz alatti lényektől kiráz a hideg és én mindent betudok képzelni. Kissé ijedten kezdek kiúszni és érzem, hogy megrúgok valamit. Egyből elenged és hamarosan kiérek a partra. Megszeppenve nézek a vízre, majd ülök a törölközőmre és kiveszek egy sört a magammal hozott dobozból...ennyi ki jár nekem is, nem? Na jó Jeon tuti csak megsütött a nap, azt mindent beképzelsz.

Asszem jobb ha elmegyek egyet sétálni..

Lassan felállok és vizes hajamba túrok, majd cuccaimat ott hagyva a homokban indulok el végre. Úgyse lopja el senki, ha meg igen akkor egészségére...na meg nyeljen félre.

Mivel papucsomat is ott hagytam, a homok égeti a talpam, de nem bánom. Szeretem azt érezni, ahogy a homok besüpped a talpam alatt és perzseli a bőröm. Ilyenkor nincsenek sokan kint hisz dél van. Csak én vagyok az az idióta aki a legnagyobb melegben kijön mindig, de legalább nem zavar senki. Basszus mennyire szerettem én itt lenni gyerekkoromban.. Anyával mindig homok várakat építettünk, apa meg itt tanított meg úszni. Itt ismertem meg a legjobb barátomat Tae-t is és most osztálytársak vagyunk. Fogadni merek, amint hazaérünk, a nyakamba ugrik és rajtam fog csüngeni. Egy nagyra nőtt gyerek.

Lassan elérek egy elhagyatott részhez és a vízhez közel leülök az egyik sziklára. Erre még nem jártam és ahogy látom más se teszi.
Egy ideig élvezem a csendet és a hullámok hangját ahogy kijönnek a homokra, míg meg nem hallok egy fura hangot. Mintha...valaki sírna