Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 4. //

Abban az öt percben míg a medencéhez sétáltunk, sőt még akkor is amikor a napozó ágyakra pakoltuk le a cuccainkat, a fiúk folyamatosan faggattak. Rosszabbak mint egy pletyka éhes lány banda komolyan mondom...

Végül nagyjából elmeséltem neki, hogy honnan is ismerem a két macskát. Egy bizonyos részletet pedig kihagytam. Nem szeretném, hogy ezt a dolgot kettőnkön kívül bárki más is megtudja. Ha nem hánytorgatom fel a múltat nem szakít fel olyan sebeket amiket az évek során sikerült szinte láthatatlanná tenni. Persze a felejtéssel nem lehet semmisé tenni a dolgokat, de minden sokkal könnyebb ha úgy teszünk mintha sosem történt volna meg.

Elmeséltem a fiúknak, hogy általános iskola első osztályában egymás mellé ültettek minket a padban. Az első napon az összes órát végig beszélgettük. Idővel lett több másik barátunk is, de egymást az évek múlásával sem cseréltük le. Aztán alsó középiskolában is megmaradtunk egymásnak. Idő közben pedig kiegészültünk a kis gamer Kenmával. Ők már akkoriban is teljesen szerelmesek voltak a röplabda neveztű sportba. A kapcsolatunk napról napra szorosabbá vált. Ő volt az első igazi fiú barátom.

- Sosem mondtad, hogy ismered. Miért titkolózol előttünk [Név]-chan? - váltott át sértettbe a kapitány. Erre a mondatra össze szorult a szívem. Sajnálom, de van még valami amit nem tudsz....

- Sajnálom Bokuto. Tényleg. Nem azért csináltam mert nem bízom bennetek, csak nem gondoltam, hogy olyan fontos lenne, hogy titeket is érdekeljen. - valottam be, majdnem teljesen őszintén.

- Persze, hogy érdekelt volna! - vágta rá a fiú. Elmosolyodtam. Egyszerűen annyira kedves. - De ezért most büntetés jár, [Név]! - jelentette ki majd megindult felé. Éppen akkor tettem le a levett ruháimat a székre. Nem volt újdonság számomra, hogy így látnak. Már tavaly is voltunk uszodában.

- Mi? - kérdeztem az egyre csak felém közeledő fiútól. Olyan hirtelen cselekedett, hogy fel sem tudtam fogni. - Bokuto te meg mégis mit csinálsz?! - kérdeztem tőle zavartan és rémülten amikor felkapott menyasszony pózba és a medencéhez kezdett sétálni velem.

- Megúsztatlak. - vigyorgott. Vissza vonom! Nem kedves, nem aranyos! Segítsen valaki!

De már késő volt. A fiú egy mozdulattal elengedett, én pedig a vízbe pottyantam. Még éppen volt időm befogni az orromat, de a szám az nyitva maradt, így sikerült egy adag nem kívánt vizet a szervezetembe jutattnom. Köhögve és prüszkölve támaszkodtam meg a medence szélén.

- Nem gondoltam volna, hogy arra jövünk vissza, hogy belefullasztod a szexi menedzsereteket a vízbe. - támaszkodott meg röhögve Bokuto vállán a kakas taréjjos. Nekem viszont megakadt egy szónál a felfogásom.

- Anyád szexi, Tetsurou! - köhögtem, de neki köszönhetően már a fejem is pírben úszott.

- Tudom, hogy az! - pimasz mosolyra húzta ajkát. - Ezért néz ki a fia is ilyen jól. - kacsintott rám. Hova tűnt az előbbi megszeppent Kuroo?

Ezen azonban nem tudtam sokáig gondolkozni, mert a fiúk szinte egyszerre vetették bele magukat a vízbe. Szerencsére idegen már nem volt a vízbe. Amikor meglátták, hogy egy csapat nagy gyerek közeledik inkább elhúzták a csíkot. Meg kell mondjam ők voltak az okossak. Alig egy perce vannak bent a vízben engem pedig valaki már le is tapizott. A tettes pedig hamarosan fel is bukkant. Szúrós tekintettel néztem a víz alól feljövő fiúra. Azt hiszem őt hívták Yamamoto-kunnak. Elég feltünően mért végig. Zavaromat próbáltam leplezni ezért felvont szemöldökkel meredtem rá. Ezek után én is végig mértem. A röpis fiúknak, hogy van ilyen jó alakjuk? Látszott a fiú arcán, hogy eléggé megleptem. Én pedig az értetlen fejét látva felröhögtem. Vér profi vagy [Név]! Így már el is felejtette, hogy éppen engem kéne szemügyre vennie.

Hirtelen egy árnyat láttam megjelenni magam mögött. Vállamnál fogva arrébb tolt, majd az előttem álló fiúba karolt és nekem háttal fordítva elkezdett vele arrébb sétálni. Az utolsó mondatát még pont elkaptam.

- Beszélgessünk kicsit, Yamamoto. - mondta Kuroo, hangja pedig egész érdekesnek hatott.

Egy ideig csak nevettem az őrületen, majd szép lassan be is szálltam a hülyülésbe. Eltűrtem a néha néha engem érő éhes tigris pillantásokat. Mivel egy csapat fiúval úszkáltam együtt, ezért már meg sem lepődtem azon, hogy különféle dolgok miatt hozzám értek. Nem kell férre érteni, de nem vagyok szívbajos az ilyenek terén. Persze ha a mellemet, vagy seggemet kezdenék el tapogatni azt azért nem hagynám nekik.

Körülbelül három órától háromnegyed hatig a medencében voltunk. Mondhatni több mint két óráig lubickoltam a kockák és más izmok tengerében. Ez idő alatt a Nekomás fiúkat is megismerhettem. Igazából tényleg nagyon jófejnek tűnnek. Tetsurouval pedig elég sokat beszélgettünk ezekben az órákban. Mesélt arról, hogy mi van vele mostanában és én is beszámoltam neki. Remélem ezzel újra kialakul köztünk a barátság. Hiányzik, hogy akkor ott volt, most pedig nem. Lehet, hogy Akashiék itt vannak nekem. De ez más, és vele is más volt. Kuroo Tetsurou az a fiú akit sosem lehet eléggé kiismerni. Mindig tartogat meglepetéseket. Hiába volt a legjobb barátom nyolc éven keresztül, az eltelt idő szinte teljesen megváltoztatta. Ezt pedig arra értem, hogy az akkor még csak bújkáló perverzsége és kialakulatlan személyisége most már végleges fázisába került. Kicsit furcsa volt ezzel az új Tetsurouval újra megismerkedni. Azonban valahogy így csak még jobban ő lett ő.

A medencéből kiszállva már igencsak éreztük azt, hogy bizony már nem a forró nyár tombol. A szeptemberi esték pedig igen hidegek tudnak lenni. Gyorsan megtöröltem magamat és magamra vettem a pólómat, melegítő nadrágom és annak a pulcsi részét is. A fürdőruhám még mindig vizes volt, így foltokban átáztatta kék felsőmet. Az alsó rész vékonyabb anyagból készült, szerencsére az nem hagyott nyomot. Össze cipzároztam a pulóvert . A fejem tetejére kontyolt [H.sz.] hajamat kiengedtem, hogy gyorsabban száradjon. A srácok is gyorsan magukra kapták a ruhákat és már indultunk is az étkező felé.

Szinte az összes fala üvegből volt. Már messziről láttuk a svédasztalt és az edzőket egy nagyobb asztalnál ülve. Az étel láttán sokan felélénkültek a társaságból és szinte rohanva estek be a helyiségbe. Nevetve néztem amikor az edző mindenki előtt jól leüvöltötte a fejüket, hogy legyenek kúltúráltabbak végre.

Mi is lassan besétáltunk és a rengeteg főtt és sült étel között kezdtünk el válogatni. Találtam egy csomó gyümölcsöt, joghurtot és műzlit is. Nem voltam különösebben éhes, de ez és a/az [Kedvenc édesség] azért nekem is belefért a vacsorába. Bár a műzli miatt nagyon reggeli hatását keltette.

A két tanár mellett foglaltunk helyet és miközben neki álltunk enni meghallgattuk, hogy mi is lesz a holnapi program. Röviden annyi, hogy az egyik közeli iskola torna termét reggel nyolc órától délután háromig kibérelték, hogy a srácok tudjanak gyakorolni. Holnap java részt azon a helyen lesz programunk. Csak ebédelni jövünk majd ide vissza. Délután pedig újra szabad foglalkozás lesz. Mind a két csapat örült, hogy labdához juthat és egy kicsit püfölhesse. Ezt a gondolatot már számtalanszor megfogalmaztam magamban, de még mindig úgy gondolom, hogy teljesen igaz. A hangosan beszélgető és jól szórakozó társaságon végig nézve elmosolyodtam. Igen. Ők itt mind határozottan szerelmesek a röplabdába, a hálóba és a meccseknél érzett izgalom egyenesen valami kábító hatású szer ként hat rájuk. Mégis valahogy mindegyiknek egytől egyig jól áll ez az egész.

Szeretek velük lenni. Erre pedig az ilyen alkalmakkor jövök csak rá igazán.