Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 19. //

A délutánunk Tetsurouval meglepően jól telt. Kisétáltunk egy közeli parkba és csak úgy voltunk. Semmi lényegre törő, vagy érdekes nem történt. Én úgy élveztem a társaságot mint máskor, viszont a fiú most más volt. Igyekezett minél többször átölelni, vagy éppen csak adni a számra egy puszit. Úgy csinált mintha erre nem lenne több lehetősége. Bár meg is értem, hiszen mégiscsak éveket várt erre. Azonban a sok nevetés és semmittevés mellett muszáj volt, hogy beszéljek vele egy két dologról. Hiszen az rendben van, hogy megengedtem neki a csókot és meglehetősen jól is éreztem közben magamat, még mindig nem vagyok tisztában a dolgokkal. Nem akarom, hogy az legyen, hogy megint elbizonytalanodok és ezért ellököm őt. Ezt szóvá is tettem neki, hogy ne nagyon élje bele magát ebbe az egészbe, mert nem biztos, hogy kitart a dolog.

- Bármi is lesz köztünk kérlek ne szaladj nagyon előre. Tényleg nem vagyok biztos semmibe ami bennem játszódik le, ezért szeretném ha egy kicsit lassítanánk. - fejeztem be végül. Igazából nem bántam, hogy Kuroo többször is megcsókolt, de egy kicsit féltem is hogyha most ezt csinálja akkor mi lesz holnap. Persze nem attól ijedtem meg, hogy majd bántani fog vagy ilyenek, hanem attól, hogy ő miként viszonyul egy kapcsolathoz. Minden fiúnak vannak igényei, ez természetes. Viszont szerintem a fekete hajú túltesz az átlagon. Tisztában vagyok vele, hogy használt már ki lányokat és megvannak a piszkos dolgai is rendesen. Tudom, hogy engem soha nem akarna kihasználni és utánna lelépni, de akkor sem akarok semmivel sem sietni.

- Még jobban vegyek vissza? - kérdezett rá kicsit hitetlenül. Amikor elsőnek megcsókolt már akkor látszott rajta, hogy nem az igazi Tetsut mutatja és sokkal óvatosabb mint amúgy lenne. Én pedig most azt kértem tőle, hogy a sokáig magába folytott érzelmeit és vágyait nyelje le még egy ideig. Kellemetlenül néztem oldalra, hiszen tudom, hogy nem csak nekem kéne szabnom a feltételeket. Azzal is tisztában voltam, hogy nagyon önző tudok lenni. - Csók lehet? - kérdezte egy kis hallgatás után. Először elhúztam a számat, mert a szájra puszival sokkal jobban ki békültem volna, de aztán csak sóhajtottam egyet.

- De nem falnak paszírozós! - kötöttem ki gyorsan. Erre pimasz vigyor húzódott az ajkaira.

- Pedig én úgy hallottam, hogy tetszett. - utalt arra, hogy én bizony bele nyögtem abban a bizonyos helyzetben a szájába. Vörös fejjel fordultam oldalra. - Tudod mit? Mondom az én feltételeimet inkább. - közölte, mire gyorsan néztem újra a szemébe. A kezeit maga mögé hátra tette és azokon támaszkodva ült a füvön, miközben engem nézett. Én a padon ücsörögtem, hiszen iskolai egyenruhában nem igazán szerettem volna össze vissza ülni. - Nem megyek nagyon előre és tiszteletben tartom amit mondtál, de... - hangsúlyozta ki az utolsó szót, én pedig nagyot nyeltem. - Ha a szájra puszit megengeded akkor abból soha nem lesz csak puszi. - közölte rezzenéstelen arccal. Mégis, hogy tud ilyeneket kimondani ilyen nyugodtan? - Elfogadom, hogy nincsen tapi. - mondta tovább. - De ez nem jelenti azt hogyha kettesben vagyunk nem fogok hozzád érni.

- De ez a két mondat teljesen ellentétses egymással! - akadtam ki. Mi az, hogy "elfogadja", aztán meg kijelenti, hogy akkor is csinálni fogja?

- Diszkréten fogdoslak. - kacsintott rám. Nem lettem rá mérges ezért, pedig lehettem volna, de valahogy nem éreztem rá késztetést, hogy felpofozzam.

- Sehogy sem fogdosol Kuroo. - néztem rá megsemmisítő pillantásokat küldve felé.

- Majd meglátjuk. - vigyorgott. Erre fogtam magamat és eljátszottam, hogy "vérig vagyok sértve".

- Én most itt hagylak téged egyedül a hülye gondolataiddal és haza megyek mert késő van. - néztem fel az égre. - Különben is, fogdosd magad! - vágtam rá, hogy idegesítsem, de sajnos nem úgy sült el a dolog ahogy én akartam.

- Már megvolt. - vont vállat és remekül szórakozott a döbbent fejemen. - Na gyere, haza kísérlek. - állt fel és lépett mellém. Egy ideig még előre meredve sétáltam és próbáltam rájönni arra, hogy Kuroo csak szivatott engem, vagy komolyan beszélt. Amikor az utóbbi lehetőségre gondoltam nagyon vörös lett a fejem. Ez az ember nem normális, hogy ilyen dolgokat közöl ilyen nyugodtan!

Amíg a házam felé sétáltunk megeredt mind a kettőnknek a nyelve és végig beszéltük az utat. Egyedül akkor telepedett ránk a csönd amikor már a fele távot megtettük. Én éppen akkor fejeztem be a nevetést Kuroo egyik viccén, ő pedig mosolyogva nézte ahogyan nevetek mellette. Nem tudtam, hogy hogyan kezdjek másik beszélgetést, ezért csendben maradtam és tovább mentem. Az égen már látszottak a narancssárgás fényei a lemenő napnak. Néhány felhő is úszott az égen, ezzel csak még szebbé téve a látványt. A nyakamat kitörve gyönyörködtem, egészen addig amíg valami hozzá nem ért a kezemhez. Lassan lenéztem az említett végtagomra. Tetsurou kimért és óvatos mozdulatokkal érintette meg kezével az enyémet. Tudtam, hogy mit szeretne ezért is jöttem nagyon zavarba a dologtól. Végül, hogy ne legyen neki kínos, hogy nem fogom még a kezét én kulcsoltam ujjaimat az övére. Azonnal viszonozta is a gesztust. Lopva az arcára pillantottam, amin a győztes mosoly mellett egy halvány pír is végig húzódott. Nem értettem pontosan, hogy miért is szeretnék most hozzá bújni, de közelebb léptem hozzá és a fejemet a karjának döntöttem. Tudtam, hogy most rám nézett, mert éreztem magamon a tekintetét. Kíváncsi voltam az arcára, de nem mertem felnézni. Nem mondott semmit a cselekedetemre, ez pedig talán így volt a legjobb.

Nem tudom, hogy mi lesz köztünk a továbbiakban, ahogy azt sem, hogy a kis feltételeinket mikor fogjuk eltűntetni, csak azt tudom, hogy most mi ketten vagyunk a sötétedő utcákon és kézenfogva haladunk a házam felé.