Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 15. //

Hétfőn az iskolában nem sok minden történt. Dolgozat és felelés sem volt. Egyszerűen csak élveztem az életet a barátokkal. Bokutoval a kapcsolatom újra olyan volt mint a történtek előtt. Felhőtlenül nevettünk és hülyültünk egymással. Drága barátnőmmel jól kibeszéltünk néhány témát. Utolsó körben pedig feljött a szó Kurooról is. Kihúzott belőlem minden egyes kis dolgot ami valaha történt. Elmondtam neki a pár évvel ezelőttit is. Ő pedig valósággal olvadozott, sőt egyszer még fel is sikkantott, vagy tapsikolt.

- Akkor a srác most szerelmes beléd? - értelmezte a hallottakat. Erre kellemetlenül pislogtam oldalra. Nem értem, hogy a másik érintett személy, hogy képes így a szemembe nézni, mikor én már így is teljesen zavarban vagyok.

- Igen. - helyeseltem végül. Hatalmas vigyor kúszott az arcára. Már előre félni kezdtem.

- És ezt el is mondta neked? - ámúlt, annak ellenére, hogy már mondtam neki, hogy kétszer is a tudtomra adta tettekkel, egyszer pedig kimondta.

- Igen. - a változatos szókincsemet férre dobva megint csak ugyan azt feleltem neki.

- Te pedig képes voltál neki nemet mondani? - akadt ki és a kelleténél egy kicsit hangosabban kérdezte mint szerintem kellett volna. Az udvaron lévők közül néhányan felénk fordultak. Zavart mosollyal legyintettem egyet, hogy semmi érdekes nem folyik itt. Vállat vonva fordultak vissza az eddigi távékenységükhöz, én pedig a bezsongott lányhoz. - Az a srác egy szexi isten! Egy adonisz! Te meg képes vagy rá úgy nézni mint egy sima fiúra? Hát [Név] te komolyan nem vagy normális. Néztél már rá nyitott szemmel? - hadonászott össze vissza a kezeivel. Már kezdtem attól félni, hogy le fog ütni. - Basszus kibaszott jól néz ki az a srác. Fogadok úgy tud mosolyogni, hogy az árokparton végzed. - bizonygatta. Úgy tűnik már elsőre jól megnézte magának Kuroot. Nem tudtam nem elgondolkozni a dolgokon. Az emlékeim között kutakodva pörgettem vissza minden egyes kis részletet az ismeretségünkből. Amikor még csak kisfiú volt már akkor látszott, hogy neki lesz egy fajta alakja. Sosem volt elhízva vagy ilyenek. Ahogy egyre nagyobb lett úgy kezdtek kialakulni az izmai is. Bárhol kerestem az emlékeimben egy hibát a kinézetében nem találtam. El kellett fogadnom, hogy teljesen igaza van a lánynak. Kuroo kinézete egyszerűen tökéletes. A felfelé álló, össze vissza meredező, fekete tincsek, amiknek egy része a szemébe hullik csak még jobban vissza adják a rosszfiús kinézetét. Akaratlanul is eszembe jutott amikor a vizes, lelapult hajába túrt bele, hogy a szeméből kifésülje. A medencézés miatt legördülő vízcseppek a testén. Az a kacér mosolya amivel tudatja mindenkivel, hogy ő is tökéletesen tisztában van azzal, hogy mennyire, de mennyire jól is néz ki. Éreztem, hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon. - Na látod mondom én! - vigyorgott az előttem ülő. Erre puffogva fordultam el.

- Valóban jól néz ki. De én még sosem gondoltam rá úgy mint "szerelmemre". - rajzoltam idéző jeleket a levegőbe az ujjaimmal. Erre felvonta a szemöldökét.

- Nem inkább nem akarsz "úgy" gondolni rá? - utánozta a mozdulataimat. Erre hevesen megráztam a fejemet. Rögtön utánna a csengő is éles hanggal jelezte az óra kezdetét. Nagyot sóhajtva állt fel és nyújtotta felém a kezét. Hagytam, hogy felhúzzon. - Hát te tudod. Viszont csak szólok, hogy nagyon szerencsés lány vagy, hogy egy fiú ennyire küzd érted. De nem fogod tudni ezt örökre csinálni. Ő is rá fog unni egyszer, vagy tényleg nagyon meg fogod őt bántani. Sírás és menekülés helyet tényleg a szemébe kéne mondanod, hogy nem akarsz tőle semmit. - mondta ki keményen. - Vagy valld be végre magadnak, hogy igenis érzel iránta. - vonta meg a vállát, majd elindult be az épületbe. Igaza volt. A sarkamra kéne állnom egyszer. Minden olyan egyszerűen megy, kivéve ez. Ha bele gondolok még tényleg soha nem mondtam meg neki normálisan is, hogy nem érzek iránta semmit. Nem kértem meg rá soha, hogy hagyja abba a próbálkozást, mert idegesít. Bele gondolva idegesített engem valaha is, hogy ezt csinálja? Nem, kicsit sem. Talán még élveztem is a sok perverz beszólást, azt, hogy néha hozzám ért, azt ahogy a karjaiba zár és egy meleg ölelésbe hív. A gyors tempójú szívdobogása is örömmel töltött el. Legutóbb pedig amikor meg akart csókolni egy pillanatra én is vágyakozva néztem a puha ajkakra, amik már kétszer is megérintettek. Még sem tudtam megtenni egyszer sem. Nem voltam képes őt vissza csókolni. Tényleg el kell döntenem, hogy mint is szeretnék. Azt, hogy hagyjon fel ezzel az egész hülyeséggel, vagy azt, hogy folytassa és legyen velem, nem csak úgy mint egy barát.

- Nem tudom mit érzek! - jelentettem ki hirtelen miközben barátnőm után siettem. Szenvedő arckifejezésemre csak harsányan felnevetett. Erre én mérgesen húztam össze a szememet. Abba hagyta és a szemembe nézve megrázta a fejét.

- Kislány, mondtam már neked, hogy szerencsétlen vagy? - nevetett továbbra is. Erre már én sem bírtam ki és jólesően felnevettem. Tulajdonképpen saját magamat nevettem ki. De teljesen jogos volt minden amit nekem mondott. Szerencsétlen vagyok. Ez igaz. Még sem keseredtem el. Másnak nem hiszem, hogy lenne még ilyen zűrös szerelmi élete. Néha én is jobban örülnék neki ha nekem is csak egy egyszerű és normális kapcsolatom lenne. Erre megkaptam azt, hogy a két legjobb fiú haverom is belém szeret, én pedig mind a kettőt vissza utasítom, ehhez pedig még hozzá jön az is, hogy teljesen döntésképtelenné váltam és a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában.

Ez vagyok tehát én, [Teljes Név]. Egy szerencsés szerencsétlen.