Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 18. //

- É-én... - lettem pipacs vörös. Kuroo közelebb sétált hozzám és karjait gyengéden a derekamra tette. Óvatosan közel húzott magához, így szinte az egész testünk egymásénak nyomódott. A szemei csillogtak a vágytól, egy pillanatra sem nézett másfelé, csak az ajkaimra.

- Még lehetőleg most mond, hogy húzzak innen. - motyogta folytott hangon és vészesen közeledett az én arcom felé. Át kellett gondolnom abba a pár másodpercben, hogy mit tegyek. Még mindig nem tudom, hogy készen állok e a csókra, vagy akár egy kapcsolatra, vagy magára Kuroo Tetsuroura. De lehet, hogy az a pillanat soha sem fog eljönni, hogy nekem teljesen biztos és határozott érzelmeim és céljaim legyenek egy párkapcsolatban. Úgy éreztem, hogy nem szabad most ellöknöm őt, mert az már tényleg végleges lenne. Megértem, hogy neki az utóbbi évek elég sok sérelemmel jártak, mire pedig nagyjából elfelejt újra megjelenek. Egy új külsővel és nőiessebb testalkattal. Valójában miért nem akartam soha közel engedni Tetsut? Van egyáltalán értelmes és elfogadható okom? Nem, nincs. Egyszerűen csak egy idióta vagyok. Nem szeretném ennél is jobban megbántani. Néha fejest kell ugrani a dolgokba. Ez pedig erre a remek alkalom. Engedek neki. Hogy miért teszem ezt pont most? Isten se tudja. Az lenne a legrosszabb dolog a világon ha most megint eltaszítanám, de soha többé nem jönne vissza. Engedtem a kísértésnek és én is az ajkaira néztem. Megállt egy pár centire tőlem és valami reakciót várt. Rettentően zavarban voltam, így értelmes mondatokat nem tudtam volna alkotni. Más megoldás találtam. Kezemet lassan és óvatosan a nyaka köré kulcsoltam, ezzel még közelebb kerülve hozzá. Először kikerekedett a szeme és csak nézett rám. Én pedig a lehető legnagyobb zavaromban próbáltam meg férre pillantani. Végül már olyan kínos volt az egész, hogy a fejemet is el akartam fordítani, de erre már nem volt esélyem. A testemet hirtelen járta át egy új és ismeretlen érzés. Szét áradt bennem a melegség és az egész testem bizseregni kezdett. Kuroo kapott a hihetetlen alkalmon és gyorsan tapadt ajkaimra. A puha párnácskák érintették az enyémet, én pedig itt vesztettem el a józan gondolkodásom. Nyelvével azonnal a bejutásért könyörgött, amit végül elég gyorsan meg is kapott. A rég kívánt érzés miatt bele nyögött a csókba. Ez egy kisebb mosolygást váltott ki belőlem, de hamar eszembe jutott, hogy talán viszonoznom kéne a fiú heves csókját. Esetlenül és egy kis fázis késéssel, de becsatlakoztam hozzá. Ez volt az első igazi csókom. Tetsurou tempóját pedig nagyon nehéz volt tartani. Erősebben fogott rá derekamra és a mögöttünk lévő falnak nyomott. Nem volt erős, de kifejezetten gyengéd se. Levegő hiány miatt elvált. Kétségbeesett tüdőm próbált minél több levegőhöz jutni, de csak egy kevést sikerült a szevezetembe juttatni. A fiú szinte azonnal vissza talált a számra és még szenvedélyesebben csókolt mint az előbb. Viszont még mindig látszott rajta, hogy nagyon igyekszik vissza fogni magát. Márpedig ha ez egy visszafogott Kuroo akkor el sem merem képzelni milyen amikor nem fogja vissza magát. Élveztem a dolgot. Tényleg. Talán nem annyira mint a fekete hajú, de nekem sem volt ellenemre. Ezt pedig az is bizonyítja, hogy az ujjaim már felfelé meredező haján szántanak végig, ami miatt egy újabb, de nagyon halk hangot sikerült kicsalnom belőle. Jobban a falnak nyomott ami miatt most belőlem távozott egy igencsak erotikusnak vélt hang. Mondjuk ki.... Jó hangosan és meglehetősen kéjjes hangon nyögtem bele a szájába. Egy vigyor kúszott az arcára és elhúzódott. Kapkodtam a levegőt és féltem, hogy lassan úgy nézek ki mint egy partra vetett hal. Kuroo arcán egy halvány pírt véltem felfedezni és ő is meglehetősen szaporán lélegzett. Mivel még mindig elég közel voltunk egymáshoz éreztem gyors tempójú szívverését. Most viszont nem volt egyedül. Az enyém is úgy cikázott a mellkasomban, hogy attól féltem ki is ugrik a helyéről. - Ezek szerint maradhatok? - húzta pimasz mosolyra ajkait. Nem tudtam neki mit mondani. Lehetséges, hogy egyszerűen kicsókolta belőlem a hangom? Na jól van [Név], te komolyan meghülyültél...

Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig állhattunk ott egymás társaságában, de az idő alatt kaptam egy újabb csókot. Nem az eddigiekhez hasonló heves fajtát. Ez sokkal lágyabb és még több érzelem volt benne. Elvesztem a pillanatban és még mindig nem értettem mi van. Végül csak egymásnak döntöttük a homlokunkat és a másik szemébe néztünk. Egy kis idő múlva megszólaltam. - Menned kéne, az edződ már biztos nagyon mérges. - húzódtam el tőle. Kuroo azonban nem engedett el, vissza húzott, közel magához.

- Nehogy azt hidd, hogy ezek után elengedlek bárhová is. - adott egy aprócska csókot az ajkaimra. Fáradtan sóhajtottam fel, de inkább csak eljátszottam, hiszen nem untatott a fiú. Ezt pedig a számon lévő mosoly is igazolta. Azonban mégis mérgesen néztem a szemébe.

- Kuroo Tetsurou takarodjál be oda! - mutattam a terem felé, közben pedig elléptem a közeléből. Erre most ő sóhajtott fel olyan formán mint én.

- Már úgy is lekéstem a felét, majd holnap megmagyarázom. Különben is találtam magamnak jobb elfoglaltságot. - vigyorgott rám és felém indult. Erre ugyan nagyon zavarba jöttem, de nem állhattam meg, hogy ne húzzam egy kicsit az agyát.

- Tényleg? Na és mi lenne az? - kérdeztem rá, rejtve a nagy mosolyomat. Nem tudom, hogy miért féltem ettől ennyire. Valójában szerintem most vagyok a legboldogabb. Nem vagyok vele tisztában, hogy ez után mi lesz velünk, de jobban járok ha most nem is ezen agyalok. Úgy tartja a mondás, hogy a jó dolgokra várni kell, nem? Nos ezt én is, de leginkább Tetsurou tapasztalta meg. Azt kell, hogy mondjam nem bántam meg amit tettem. Nem érzek bűntudatot, hogy hamis hitekbe üldözöm, mert egyenlőre úgy érzem, hogy boldog vagyok vele. Közelebb ért és derekamnál fogva magához rántott.

- Te lennél az. - vigyorogta. 

Éssss megírtam végre azt a részt is! Remélem nem okoztam csalódást a csókjelenettel! ;)