Victoria vagyok. Tizenhat éves. Fiatal korom ellenére sok mindenen mentem keresztül. Egyedül élek az édesanyámmal. Vele mindent meg tudok beszélni, amit szeretnék. Nem fordulok hozzá sokszor, ami tudom nem a legjobb, de jobban szeretem magamban tartani a dolgaimat. Azok akár vidámak akár nem. Apám öngyilkos lett három éve. Álmomban nem gondoltam volna, hogy velem egyszer ez ilyen korán megtörténhet. Hogy elveszítem azt a személyt, akit egykor imádtam a sok szörnyűség ellenére is.
Apa pszichés gondokkal küzdött halála előtt már két évvel. Tizenegy évesként ijesztő volt egy picit, de amikor normális volt mindig sokat játszottunk. Rengeteg öröm pillanatunk volt. Voltak rosszak is... Amikor már a vége fele járt, erős hallucinációi voltak. Ilyenkor mindig a szobámba rohantam és kulcsra zártam az ajtót. Sajnos ez a hangoktól sosem védett meg, amik beszűrődtek hozzám. Csak a fizikai bántalmazástól. Szerencsére ezek nem fordultak elő sűrűn. Viszont amikor igen, halálra voltam rémülve. Mindig hallottam, ahogy anya üvöltött vele, hogy ne bántsa. Minden egyes szót hallottam. Egyszer mielőtt végzett volna magával, annyira összeverte az anyámat, hogy muszáj volt kórházba mennie. Anya vitt magával az apám pedig otthon maradt. Miután anyát ellátták arra értünk haza, hogy az édesapám holtan fekszik a kanapén és mindenütt vér volt. Ez a kép teljesen beleégett az elmémbe. Mai napig tisztán feltudom idézni azt a napot. Minden egyes percét, minden egyes pillanatát. Borzalmas nap volt. Éltem legrosszabb napja. Anya kiküldött az nap az udvarra, hogy ne nézzem tovább az irdatlan állapotokat, ami a nappaliban uralkodott. Egyből hívta a mentőket, akik tíz percen belül kiérkeztek az akkori házunkhoz. Egy kedves hölgy magához húzott és potyogó könnyeimet törölgette. Próbált megnyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel. Persze a környéken, ahol éltünk hamar híre ment az egésznek. Mindenki rólunk pletykált. Megvetően néztek ránk még azok is, akik a barátaink voltak. Persze voltak sajnálkozó tekintetek is. Kaptunk az alatt a szörnyű félév alatt hideget és meleget is. Az alatt a félév alatt tudtuk lezárni fizikailag a múltat. Megpróbáltunk tovább lépni. Sokat segített a költözés. Az összes "igaz" barátnőmet elveszítettem akkor. De még így is jobb volt, mintha ott maradtunk volna. Két éve már nem járok pszichológushoz. Persze nincs még semmi sem rendben. Az előtt is voltak gondjaink és most is vannak. Anyának egy új munkahelyet kellett keresnie a költözés végett. Nem egyszerű a helyzetünk. A főbérlő mindig halál pontosan kéri az albérlet árát, ezért anya két helyen dolgozik. Hétfőtől péntekig takarít egy hotelben, hétvégén pedig egy kő gazdag pasinál ház vezető nő. Mindig rettentő fáradt, ezért sokszor segítek neki az otthoni teendőkben. Mindent megteszek, amire kér, ugyanis így nem kell törődnöm a múltbéli dolgokkal. A mai napig nem dolgoztam fel... Persze anyunak nem mutatom ki, nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Nem akarok csalódást okozni neki. A suliban is próbálom kihozni magamból a legjobbat. Nem szeretném, hogy anyu a sulim miatt is aggódjon.
Suli. Na igen. Én egy kis szürke egér vagyok. Persze én ennek örülök, mert így nem foglalkoznak velem sokat. A suliban egyetlen egy lánnyal vagyok jóban. Nancy nagyon pörgős csaj. Sötétkék haja van és mintás cuccokban szeret járni. Kicsit fura, de nagyon rendes lány. Kicsit túlbuzgó. Szegény kicsit különc. Persze meg vannak itt is ezek a menők, lúzerek stb. A mi osztályunkból is tartoznak ebbe a menő közösségbe. Néha kicsit irigykedem, mert olyan jó nézni, hogy ők ilyen boldogak. Természetesen minden napra meg van valamilyen kis dráma. De hát hol nincs manapság már dráma?
Minden hétvégén körülbelül van valami nagy házi buli. Egyszer engem is meghívtak, persze én visszautasítottam kedvesen. Sosem voltam ilyen helyeken és nem hinném, hogy el fogok menni valaha is ilyen helyekre. Nancy mindig elakar rángatni ide-oda. De én nem ilyen vagyok. Általában otthon, Nancy-nél vagy suliban vagyok. Anya is mindig mondja, hogy mennyek el szórakozni. De valamit mindig kitalálok, hogy ne kelljen. Inkább belezuhanok a gondolataimba otthon. Hallgatok Billie Eilish-t és nézek olyan filmeket, amiktől a hangulatom teljesen a béka segge alá kerül.
Egy ideje már megint rémálmok gyötörnek. Újra és újra azt a borzasztó napot álmodom meg. Aztán, amikor meglátom az apám halott testét felriadok. Majd órákig forgolódok mire vissza tudok aludni és újra kezdődik az elejéről az egész szörnyű álom.
Sziasztok!
Remélem tetszeni fog ez az új sztori, és ha igen jelezzétek nekem ezt egy csillaggal és kommentben is.
Legyen csodás napotok!
Pussz 💗
आप पढ़ रहे हैं
Seattle-i kis életem ~BEFEJEZETT~
रोमांसEz a történet egy összetört lányról szól, aki nem találja a helyét a világban. Rengeteg dolog történt vele tizenhat éves létére. Sajnos kezdetben nem sok jó. De vajon egyszer minden rendben lesz? Vajon egyszer túl tud majd lépni a múltbéli történése...
