Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Kakashi📕

Hazaérve valami élelmet kerestem a macskának ami megfelelt egy kis hallal meg tejjel.
-Tessék - tettem le elé ezeket külön-külön támyérba.

Dél fele járhatott az óra mikor gondoltam egyet és elmentem sétálni. Vasárnap volt. Mindenki a családjával ebédelt a hét utolsó napján. Ez boldogsággal töltött el. Zsebre tett kézzel jártam a mellék utcákat mikor Narutóval futottam össze.
-Kakashi-sensei! - intett nekem 500 méterről. Egyszerre oda futott elém.
-Merre megy? - kérdezte.
-Csak sétálgatok. Te merre mész? - kérdeztem vissza.
-Az Ichirakuba,jön ő is? - húzott mosolyt az arcára.
-Hát..miért ne? - vontam meg a vállam.
Pár perc múlva már a rámenesbe voltunk. Nagy meglepetésünkre összefutottunk Irukával is.
-Iruka-sensei! - üvöltött egyszerre Naruto mikor meglátta.
-Ohh Naruto! De öeülök,hogy látlak - üdvözölte a fiút - Kakashi! Te is jöttél?
-Sétáltam aztán összefutottam Narutoval - foglaltam helyet. Ki kérte mindenki a szokásos rámenjét,majd miközben Naruto és Iruka beszélgettek,lehúztam a maszkom és egy pillanat alatt befaltam a ráment.
-Arigato! - köszöntem meg az Ichirakusnak majd pénzt hagyva az asztalon elhagytam a rámenezőt.
Egy keskeny utca végén jártam. Mikor fordúltam volna ki valakivel összeütköztem. Ahogyan nekemjött tapintásra lánynak gondoltam. A földre esett majd felé figyelve udvariasan a kezemet nyújtottam.
-Bocsáss me..
-KAKASHI!! - ugrott a nyakamba Anko.
Ohh,jézus istenem...
-Hehe,örülök,hogy látlak Anko-chan - rohadtul nem..
-JAAAJ KAKASHI-SAN! OLYAN RÉG TALÁLKOZTUUNK! MI ÚJSÁG VELEED BOGARAM? - dörgölőzött hozzám,mint egy macska.
-Egyrészt nem vagyok a "bogarad", másrészt pár napja találkoutunk utoljára - vakartam le magamról.
-Most miért vagy ilyen? - flegmázott.
-Mert nem vagyok olyan viszonyban - kerültem ki zsebre tett kézzel.
-És a multko..
-NEM! Az egy rossz este volt! Ittas állapotba voltam,úgy mint te! Értsd meg! Köztünk sose lesz semmi! - mondtam háttal neki.
Majd ott hagytam. Egyszer hátra pillantottam és ugyan úgy állt ott. De nem is érdekel..hisz..a szivem már másé!

Késöbb Tsunade hivatott az irodába.
-Örülök,hogy ilyen gyorsan ide értél Kakashi - fogadott a szőkedémon.
-Mi a terved? - kérdeztem.
-Szedj össze egy 4 tagból álló csapatot. Küldetésre mész. Esőrejtek az úticél - mondta.
-Miért pont az?
-Ha megakarod találni a számodra fontos embert akkor valahol el kell indúlnod. Esőrejtek,igaz tele van titokzatos emberekkel de ez az a hely ahol most eltudsz indúlni - állt fel asztalától,majd ablaka mögül tekintett le a falura.
-Rendben van - fogadtam el a küldetést. Zsebre tett kézzel elhagytam az irodát.

Elsőnek Yami-t kértem meg,hogy velem jöjjön. Elfogadta a meghívást. A következők pedig ők voltak: Naruto,Sakura és Shikamaru. A csapat elég vegyes de a legjobbak kellenek nekem.

Másnap kora reggel már a kapuban voltunk. Fel vázlatoltam nekik a tervem:
-Shikamaru,bocsáss meg de most lopom az ötletem. Liba sorba fogunk közlekedni. Yami fog elöl menni,hisz ő a legtájékozottabb a környéken és a szomszédom falvakban. Mögötte Shikamaru mint a csapat esze,azután Sakura és Naruto. A végét pedig én zárom majd - mondtam.
-Sensei! Ne sértődjön meg,de ő ki? - mutatott Yami-ra.
Sakura sgy pillanat alatt be húzott neki egyet.
-Mikor fogod megtanúlni végre,hogy nem mutogatunk egy lányra,Baka! - üvöltözött vele.
-Hai,Hai fiatalok! - tette kezét szája elé - Yami vagyok,Yuno McCloud húga. Öeülök,hogy erre a küldetésre veletek mehetek.
-Ugyan,hisz neked minden képp jönnöd kéne - mondta Shikamaru.

Késöbb elindúltunk az útunkra. Bármennyire is szerettem volna kicsit beszélni Yami-val valahogy egy szó se jött ki a számon. Magamba és az elöttem lévő utat figyeltem. Fárol-fára haladtunk,az út első szakasza csendes volt. Hosszú idő után megálltunk pihenni. Dél fele járhatott az óra.

~ Yami szemazöge ~

-Minden rendben van Kakashi? - ugrottam fel a fa tetején ücsörgő aglegényhez.
-Persze,csak aggódok.
-Yuno.. Igaz? - néztem rá elfuserált képpel.
-Remélem minél hamarabb kiderül,hogy hol van és haza tudjam vinni! - temetkezett bele a kezeibe.
Gyengéden megérintettem a vállát majd ezt mondtam:
-Ne aggódj! Meg fogjuk találni - húztam mosolyt arcomra.
A fiú halkan nyögött valamit amit nem hallottam tisztán. Ekkor egy hatalmas szürke ködfelhő jelent meg alattunk,teljesen a srácokra dobvàn. Egyszerre felpattantunk ülő helyzetünkből. A srácok sikeressn kiugrottak a füstfelhőböl és védekező pozíciót vettek fel. Mindenfelé néztek de sehol senkit se érzékeltek. Ekkor Kakashi a fa koronájába ugrott:
-Megvagy! - vette le szeme elöl a fejfántját.
Három idegen ninja ugrott Narutóék háta mögé.
-Vigyázzatok velük! Idegen és ismeretlen ninják! Nem tudhatjuk mire képesek! - szólalt meg Sakura.
Kakashi le ugrott Narutóékhoz magával húzva az egyik idegent aki látszólag már halott volt. Elemezni kezdtem az idegen ninják viseletét és viselkedését.
-Adjátok át a lányt és nem esik bántódásotok! - mutatott felém az egyik.
-Hm,milyen humoros vagy - húztam mosolyt az arcomra - Nézzük,mire vagytok képesek!
Ekkor előhúztam apám régi tőrjét mely hasonlított a Negyedik Hokage kunai-jához. Nem akartam lassú,fájdalmas csatát látni így a tőrt a mellettem ágaskodó fába döftem kezemet pedig az idegen ninját fele engedtem le. Két ujjamat lazán kinyújtván bevetettem a teknikám.
-Üdv a Mennyországban - ezzel tágra nyitottam szemeim s egy gyors pillanattal a három idegen ninja összeesett. Enyhén sokkot kaptak csak,hogy ne haljanak bele.