Yuno🌻

1.7K 88 8
                                    

Kicsit tekerjünk vissza a múltba. Egy ócska kis faluba éltem szüleimmel és két testvéremmel. Nagyobbik testvérem Chio, ő örökölte volna a házunkat szüleink halála után. Kissebbik testvérem Yami. Ő volt az én drága kishúgom. Eszméletlen jó testvéri kapcsolatba voltunk,ellenben a bátyánkkal. Ő mindig is az a visszahúzódó és csendes srác volt. Történt egyszer,mikor Yamival kint a kertbe játszottunk előre megláttam,hogy a legközelebbi fának a gyökerébe el fog esni. Szedtem a kis lábaimat és elkaptam esés közben. Mézszőke tincseit alrébb söpörve rámnézett majd így szólt:
-Miért van 2 pötty a szemedben Yuno?
Nem értettem ezt miért mondja. El engedtem a fülem mellett mert az lehetetlen,hogy én nekem a pupillámon kívül még két fekete pötty legyen a szemembe,de azért furcsáltam a helyzetet. Felkeltünk a vízes fűből majd kézenfogva bementünk a házba. Édesanyám mosogatott,míg édesapám az újságot olvasta.
-Anya! Anya! Nézd! Yunonak van két fekete pötty a szemébe! - rohant oda kishúgom édesanyám szoknyáját megrángatni.

A szüleim felém fordultak. Apám közelebbről kezdte megvizsgálni a szemem. Értetlenül néztem a magam alatt elhelyezkedő fapadlöt és édesapám égkék szemeit amint azok engem figyeltek. Édesanyámra néztem aki kétség kívül ledermedt ahol állt. Kicsúszott a tányár a kezéböl ami ha nem lököm alrébb a húgomat a fejére esik. Ezt is elöbb láttam a kelleténél. De honnan? A testem önszántából egyszerre ugrott utánna.
-Jól vagy Yami? - kérdeztem kétségbe esetten.
Bólogatott. Visszafordúltam apám felé aki úgy állt a falfelé nézve mint aki kővé dermedt. Mi lehet a baj? Odamentem mellé majd a gatyáját megrángatva így szóltam:
-Apám..minden rendben van? - néztem rá dermedten.

Csend voltam. Anyám dermedten ült a húgom mellett a földön míg apám úgyanúgy állt a fallal szemben. Anyám felé néztem. Tettem volna lábam jobb után ballt mikor egy hatalmas ütést éreztem az arcom bal részén. Apám volt az. Megütött. Lendülete akkora volt,hogy az ütéstől a pultnak csapódtam. Ledermedtem..sose ütött még meg. Mi a franc?! Az ütés elhallatszott bátyám szobájáig,amire egyszerre ugrott is. Hozzá kell tenni testvérem sose mutatta ki mennyire is szeret minket de most...most mégis elöttem állt egy törrel a kezébsn. Apám felé figyelt. Azt elfelejtettem még mondani,hogy Chio ő a mellettünk lévő Avarrejteki faluban tanul, és ha jól emlékszem most jonin. Így hát használhat tört ha akar vagy bármilyen harci eszközt ha akar. De ő mégis az apánk!
-Yuno! Menj anyáékhoz! Most! - üvöltött rám Chio.

Anyámékhoz futottam. Hugommal ellentétben édesanyám még mindig úgy nézett rám mint aki démont látott volna. Kinyitottam az elhúzható üvegajtót a konyha másik oldalán majd kifutottunk a házból.
- Miért kaptad meg te is ezt az örökséget te mihaszna kölyök! - üvöltött rám anyám.

Tessék?! Anya! Miről beszélsz? Milyen örökség?? Hátra fordúlva Chio közelített felénk full nyugodtan. Elé szaladtam. Könnyeim ezrei hullottam a jobb szememből. Chio mindkét szeme csukva volt,nem látszottak rajta az aggodalom vagy a félelem jelei. Egy cseppet se. Fejét felém szegezve kinyitotta szemeit is igy szólva:
- Reggel velem jössz és beiratlak az Akadémiára. - mondta büszkén.

A szeme...a szeme vérvörös volt..és Yami leírája szerint neki nem 2 fekete folt volt benne, hanem egyszerre három. Szóval ő is megkapta ezt az "örökséget".

Másnap reggel félve bújtam a bátyám mögé amíg végigmentünk Konohán. Idegen falu volt,mégis minden második ember köszönt vagy nézett Chiora. Ilyen híres lenne itt a bátyám? Mindegy is,én maradok itt mögötte míg oda nem érünk az Akadémiához. Egy hatalmas sárga építményhez érkeztünk,mellyel szembe egy fa volt melynek ágán egy hinta lógott. Testvéremre néztem,hogy én elszeretnék menni hintázni. Vette az adást és bólintott. Oda rohantam,majd elhelyezkedtem a kényelmetlen falapon. Néha-néha bátyámra néztem aki egy barnásszürke magas tanítóval beszélgetett. Talán a mestere lehetett? Rám nézett majd bólintott. Testvérem is rám nézett,majd intett,hogy menjek oda. Ki ugrottam a hintából és odasétáltam. Kicsit meghúzódtam Chio háta mögött és onnét figyeltem a srácot. Le guggolt hozzám és mosolyogva így szólt:
- Üdvözlünk az Akadémián Yuno!

Ekkor voltam 8 éves,és most? Most itt vagyok 24 évessen mint Avarrejtek legtitokzatosabb anbuja. Chio egyike a falu legerősebb joninjainak. Drága húgom Yami meg tanár lett az Akadémián. De kicsit a mostani helyzetemről. Jelenleg a testvéreimen kívül senki nem emlékszik ki is van a maszkom alatt,ezért lettem elkönyvelve Konoha Legtitokzatosabb Anbujának. Soha nem beszélek más jonin elött csak a bátyám elött. Küldetéseket amiket kaptam csak rábólintottam. 3éve történt,hogy elhagytam Avarrejteket. De most visszatértem. Testvéreimen kívül talán senki nem emlékszik rám.

Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅Where stories live. Discover now