Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Yuno🌻

-Kellett már ez a friss levegő! - szívtam egy mélyet a kert friss harmataiba.
-Yuno,az orvos hívott. Újra vérmintát szeretnének venni - mosolygott rám Yami.
-Megyek - majd karöltve besétáltunk a kórtermembe. Az orvosok inkább el altattak,mielőtt még itt megint ideges lennék a fájdalomról a nyakamba és nekiállnék üvöltözni. Így semmire se emlékszem az egészből. Délután lehetett már,mire felkeltem. Zsibbadt az egész nyakam végig a bal kezemen lévő hasonló sebig. Majd kopogtak.
-Elnézést Yuno-chan,most kaptuk a jelentést a Hokage-tól,hogy Sakura-chan nem tud ön mellett lenni mivel küldetésre ment a csapatával. De Shizune-san itt marad a kórházba ha baj lenne. Szóval ha kell valami őneki szóljon. - mondta egy szőke hajú fiatal nő.
-Köszönöm - majd felálltam az ágyamról. Kinyitottam az ablakot kicsit szellőztetni mert nem bírtam már azt a szagot amit itt a dohos szekrények és a büdös kórtermek kiszivárgatnak. Próbáltam két kézzel támaszkodni az ablakban de a ball kezemet még mindig alig tudtam letenni. A szemem az égre nézett,majd egy barna sasot szúrtam ki. Milyen jó lenne most egyet repülni! Szabadba lenni a húgommal! Ahhj szép is lenne. Hátraesve az ágyamra elnyomott az álom,majd sírva keltem fel. Felnevettem,meséset álmodtam. Ball majd jobb arcomról és szememről próbáltam a maradék könnyt letörölni,mikor a jobb arcom teljesen véres volt. Sebes lenne az arcom? De mitől? Gyórsan a tükörhöz futottam ami a szekrényajtón volt,azt kihajtottan majd belenéztem. Frufrumat fülem mögé téve láttam,hogy mi miatt ilyen az arcom. Vérzett a szemem. Méghozzá a jobb,ami a sharingan szemem. Csodás,hol találok most egy nővért. Gyorsan lefogtam a szemem majd az ajtómat kinyitva kiüvöltöttem a folyosóra:
-SHIZUNEE!
3 perccel késöbb meg is jelent a szobában.
-Mi a ba... - pillantotta meg a kezemet amivel lefogtam a szemem.
Azonnal a fiókokba kezdett el kutatni kőtszer után majd a fél fejemen körbetekerve sikeresen lekötöttük.
-Hogy látsz így Yuno? - kérdezte.
-Félszenmel,nehezen de jól. - feleltem.
-Rendben van,ha kell valami még a korházban leszek. A Hokage asszony mai napra ide iratott be arra az esetre ha baj lenne veled egyszerre segítsek! - mosolyodott el.
-Köszönöm Shizune! - mosolyodtam el én is.
Maga után becsukva az ajtót kisétált a teremből. És most mit csináljak? Kimegyek sétálni újra..hisz mást úgyse csinálhatnék. Felvettem kék köntösöm,majd kisétáltam a szobából. A folyosón pár nővérrel összefutottam még akik hevesen kérdezték milyen a nyakam és miért van letakarva a szemem. Legyintettem,hiszem nem szerettem volna elmondani nekik. Mi közük? A recepción szóltam,hogy kimegyek egyet a sétálni így ha keresnének ott megtalálnak.

Csend volt és nyugalom. Rajtam kívül senki se volt a közelembe. A hídon álltam,ott ahol Yaminak sírtam. Mesélte milyen jó helye van az Akadémián tanár ként. És mondta,hogy jövőre lehet kap csapatot is! Hát felnőtt volna? Ennyire le vagyok maradva a faluban? Többnyire nem is emlékeznek már rám,hisz miután elmentem maszkot húztam mint Kakashi. Meg persze a maszkom. A tigris maszkom. Legalább az otthon van,biztonságba. Itt nem akartam volna hagyni,bárki elvihetné...számomra az pesig értékes. Mély levegőt vettem. Talán sose éreztem magam ilyen nyugodtnak. Tovább sétáltam a közelben lévő elkülönített kertbe. Nem volt hatalmas,de éppen elég,hogy az ember lenyugodjon. Cseresznye fák százai vették körbe a középen csorsogáló szökőkutat. Mellette pedig kettő-kettő padot. Oda sétáltam és mielött még leültem volna lefagytam. Megint ez a fájdalom ütötte meg a nyakamban lévő ütő eret egyenesen a szívemig. Mozdulni se tudtam. Térdere estem majd a földet keudtem bámulni.
-Lám,lám csak nem korházba került,kisasszony? - szólalt meg egy idegen hang.
Megse tudtam szólalni. Egy hang se jött ki a számon a sokk miatt. Az idegen három idegen kunai-t dobott le elém,közvetlen a földbe.
-Ki....ki vagy...te? - nyögtem ki nehezen.
Fel nevetett.
-Gyere velem - ezzel a testem irányíthatatlanná vált,magától felállt és sétálni kezdett.
-Hol van a te nagy szerelmed,hogy megmentsen? Yuno-chan.. - nevetett.
Ki..ki ez az ember..nem jutsu-val irányít. Mi a franc történik velem!? Ki ez az alak és hogyan irányít?! A gondolataimon kívül mást nem tudok irányítani. Csak sétáltam. A hang folyamatos megjegyzéseket tett hozzám de persze nem tudtam válaszolni. A korház udvarán a fő épület legmesszebbi kis zugába irányított. Mint egy zombi,úgy mentem! Ez egyre érdekesebb és érdekesebb. A korházudvar sarkán egy hatalmas sakura fa állt mögötte egy csapóajtóval ami egy sötét alagútba vezetett. Azzal,hogy engem irányított a fájdalom elmúlt a nyakamba. Gondolom ő is érzi...EZAZ!  Érzi ő is azt amit én,hisz engem irányít. Azaz érzi a fájdalmat a kezemen és a nyakamon lévő heg okoz! És persze a szemem! Ezért csillapította el. Hát persze. Ne hogy ő is át érezze. Ha esetleg valamivdl meg tudnám magam sebesíteni..de hogyan,mikor ő irányít? A szivem dobogását se érzem..

A hang egy fekete,kormos alagútba vezetett. Lábam alatt régi vasút futott. Hát erről beszélt Yami múltkor,a régi vasúthálózatról amit már évek óta nem használnak. Említette,hogy a Korház alatt is fut. Hát ez az. Az alagút sötét és rémisztő volt. Egerek ezrei futottak át a lábamon de persze ezt se éreztem. Mintha teljesen bábuvá változtam volna. Világítás is csak néha-néha volt. Az alagút végén egy föld alatti megálló volt. Szóval ez a "hadi szállása" az ürgének. Vázlatok ezrei voltak a falra rögzítve kunai-okkal. Mindegyiken egy fura jel díszelgett..jól megnézve egy kígyót és egy csillagot ábrázolt...