Jeges álom

11.

A hétvégém csodálatosan telt. Csenge nálunk aludt és hát bulizni is voltunk. Hétfőn pedig együtt indultunk iskolába. Mivel együtt sokat beszélgettünk is. Elmeséltem Alexet és Gergőt is. Hát meg persze , hogy mért vették el a telefonom. Reggel együtt értünk be a suliba. Első óra matek. Ez az az óra amit tényleg szeretek. Sokak szerint stréberség, de szerintem én ebben vagyok jó és ezt ki használom.
Már matekon ülünk. Mikor az osztályfönök bejött.
Jónapot , Klára .... -ennyit hallottam
Vivien, kijönne velem egy percre - na mitcsináltam gondolom magamban, közben mindenki rám nézett
Persze - álltam fel
Elkísért a tanári szobába és leültetett.
Szóval mitörtént a kémián? - néz velem szembe
Hát unatkoztam és elővettem a telefonom - motyogom
Azt tudom, de mitcsináltál a telefonon? - elfojt egy enyhe nevetést
Nem tudom , már nem emlékszem - sohajtok - De ez miért fontos?
Hát a kémia tanár látott egy értesítést.
Még pedig? - kezdem nem érteni a dolgot
Na jó ne húzzuk az időt, te együtt vagy Alexel? - lényegre tör
Mi? - csodálkozásomban felkiálltok
Nem baj , csak tudni akartam - mentegetözik
De én nem vagyok vele együtt - mondom csodálkozva
De ez biztos?
Igen , de miből gondolta, hogy együtt vagyunk? - még mindig nem értek semmit
Hát az üzenetből!- magyaráza
Milyen üzenet? - nézzek értetlenül
Ami a telefonján volt, nem látta? -már ketten nézünk értetlenül
Nem, de mit kellett volna láttnom? - kezd elegem lenni a találgatásból
Hát Alex üzenetét - mosolyog
Kérdezhetek még egyet?
Persze - mosolyog tovább
Mért érdekli magát ennyire? - motyogom és kezdem megbáni
Tudod Alex olyan szülőktől származik, hogy minden és mindenki tökéletes körülőtte - meséli - egyébként szünet van úgy, hogy menj csak szünetre
Viszlát - köszönök el
Kiérve a folyosóra oda megyek a többiekhez beszélgetni. Magyar után elmentem Csengével büfébe. Akkora sor volt, hogy elkéstünk tesiről. Persze a tanár észre se vette volna ha nem tart névsorolvasást minden óra elején. Persze, hogy kiszúrta pedig nagyon sietünk.
A 10 kör büntető futás közben volt időm gondolkodni. Mivel csend tilalmat rendelt el a tanár úr. Azon filoztam vajon mért kell mindenek tökéletesnek lennie vagy épp tűnie körülötte. Egyszerűen semmi nem áll össze nekem. De mire végig jutottam az agyalásomban sikeresen végeztem a büntető körök kínzásával. Csenge nem sokkal utánam ért be. Nem elég, hogy ez a tanár már megkínzott a futásával, most atlétikára akar vinni. Óra végén valahogy sikerült lebeszélnem róla nagy nehezen.
Tesi az utolsó óránk volt hála az égnek. Csenge már elment egyedül kötöttem be a cipőm az öltözöben. Kiléptem a tesi folyosóra, mert már elkészültem. Sétáltam kifelé a telefonommal a kezemben. Mikor oldaról valaki telibe nekem jött és sikeresen rám is esett. Amikor ránéztem a fiú öltözöből kilépő srácot, aki fellökött egy pillanatra elált a szavam.
Ohh, Vivi sajnálom - leszállt rólam a fiú és szembe fordult velem
Én megilletödöttségemben semmit nem szóltam. De kínos.
Semmi gond -motyogtam mikor a velem szemben ülő fiúval össze találkozott a tekintetünk. Gyönyörű kék iriszei voltak Alexnak. Bambulásomból az szakított ki, hogy Alex a táskámat nyújtja felém.
Köszönöm, észre se vettem, hogy leesett biztos mikor elestem - magyaráztam és szidtam magam, hogy ennyi időbe telett, hogy választ adjak.
Lehet és mégegyszer bocs, hogy nem figyeltem a lábam elé - mosolygot azzal az örjitően aranyos mosolyával
Egyébként nem lattad a telefonom - néztem körbe, de még mindig ülve
Nem, megcsörgeselek? - nézet az ő telefonjára
Felesleges, levan némítva - átkoztam magam, hogy leejtettem és még el is hagytam a telefonom
Na gyere kellj fel és nézzünk körbe - nyújtotta a karját amibe én bele is kapaszkodtam, ő pedig felrántott.
Te nézd jobbra, én balra - jelentettem ki
Igen is fönök - állt tisztelgésbe Alex és egy nagyot röhögtünk