Jeges álom

7.

Életem legszebb és egyben a legfurcsább reggelére ébredtem.
A gólya tábor, na igen imádom a gólya tábororokat legalább is az élőző sulimban imádtam. De hát ez egy korcsolyás iskola amiben én kezdő vagyok. Már mint korizni elég jól tudok, de a mű kori hát az távol áll tőlem. Na szóval, anyával bevásároltunk műkorcsolyára. Elvégre műkorcsolyás leszek, nem de. Vettük úgye a korcsolyát, egy melegebb cuccot és a fellépő ruhám. Elég érdekes mert a fölső elég kivágott, de azért ez volt ami nem volt annyira kivágva a felsők között a boltban. Az alsó egy szoknya és alá egy gatya. A boltban találkoztam egy emberrel aki a Javier jég stadionjában dolgozik. Egész kedvesnek tűnt és mondta, hogy a boltban vállal másod munkát. A vásárlás egészen 1 óra volt, így 11 órakor léptünk ki az üzletből. Utána elmentünk egy kajáldába. Ettem a kínaiban egy zöldséges tésztát, édes hússal. Utána bementünk bevásárolni. Vettünk pár dolgot. Haza értünk rajzoltam kicsit. Közben zenét hallgatam. Imádom ezt az érzést mikor nincs semmi gond iskola, csak szól a zene és én csak gondolkodom. Ritkán jut ebből a felemelő érzésből nekem.
Holnaptól nem is fog. Most van 2 óra elkell indulnom ha oda akarok érni a 3 órakor megrendezett új osztály találkozóra. De nem akarok elmenni. Ó édes istenem szánj meg! Na mindegy elindulok. Ma még nem műkorcsolyázunk.
Úgy hogy felkaptam a hátizsákom amiben pénz, energiaital és kaja volt. Remélem könnyen beileszkedek majd. Miközben haladtam a buszmegálló felé akkor vettem észre, hogy a busz most kanyarodik be a sarkon és a megálló még 5-10 métere van. Elkezdtem futni, nem késhetem le. Már csak 20 perc múlva jon mégegy és tuttira élesek. Életemben nem sprinteltem ennyire. De még így is sikerült lekésnem. Szerencse miért nem szeretsz? Most várjatok 20 percet ráadásul még lehet késik is.

Hát ez marha jó! - kiáltottam fel hangosan a buszmegállóban és egy ember pont hallotta

Hát ez nem az én napom. Nem elég, hogy lekésem a buszt, még hülyének is néznek. Nincs kédség afelől, hogy egy balszerencsés idióta vagyok.
Ránéztem az időre és sóhajtottam egy hangosat. Ami alapján megint idiótának nézték az emberek. Na mindegy visszatérve szerencsére még csak 40 volt. Most kellet volna ide érnie a busznak. A várakozásban már elgondolkodtam rajta, hogy haza megyek vagy elindulok gyalog. Úgy döntöttem várok még egy 5 percet a buszra és ha nem érkezik meg akkor haza megyek. Már majdnem kiléptem a megállóból de akkor meglátam, higy bekanyarodik a busz. De jó 45 kor elindulok egy 20-30 perces útra. Tuttira elkések!
Az úton zenét hallgatam. Gyorsan eltelt az út. Majdnem elfelejtettem leszállni, de végül még épp időben észbe kaptam.
Leszálltam a buszról, át sétáltam a zebrán aztán a parkolóba.
Sétáltam nyugisan míg nem egy fekete bmwes elnem ütött. Hirtelen ijedtemben a földre dőltem.