Mágneses vonzalom ✔️

12

Azt hittem, rosszul hallok. Eddig hallani sem akart arról, hogy bármi programon résztvegyen, amin az anyja is ott lesz, akkor most meg mi a szar változott?

Nem mellesleg kezdek pánikba esni, mert nőből vagyok, és most valahogy semmi hordható göncöm nincs. Tudom, hogy a ruháim nagyrésze mind nyúlik, mert már a terhességem előtt is utáltam a kényelmetlen cuccokat, de félek, hogy azonnal leesne neki, hogy a fia felcsinált egy ilyen kis csitrit. Lehet, hogy nem szabadna ismerettség nélkül megítélnem anyósjelöltet, de azokból, amit Leo mesélt nekem, egyszerűen nem tudok semmi jóra gondolni.

- Akarjam tudni, hogy mi jár a szép fejecskédben? - kérdezi tőlem az emlegetett az ismét fura gondolataimat megszakítva. - Ha most azon pánikolsz, hogy nincs mit felvenned, ne aggódj! Bármit, ami kényelmes.

- Nagyfiú, nem akarlak lelombozni, de a te híres-neves anyukádról van szó, és mivel te alapból pénzesebb családban nőttél fel, nem hinném, hogy a mackónadrág-kinyúlt pulcsi kombó megengedett - nézek rá enyhe félelemmel a szemébe, ám ő nem vesz komolyan. - És ha most azzal jössz, hogy ez csak a terhes agyam szüleménye, esküszöm neked, hogy a terhes lábammal foglak seggberúgni - emelem fel fenyegetően a mutatóujjamat. Ő csak felemelt kezekkel hátrál a fürdőszoba fele, de csak azért, mert látom rajta, hogy mindjárt kitör belőle a röhögés, ami kábé úgy hatna rám, mintha nyílt lángra benzint öntenének.

Idegesen veszem a szoba felé az irányt, és a kétszárnyas ruhásszekrény előtt állok meg. Már szinte a hajamat tépkedem, mert nem tudom eldőnteni, hogy szoknya vagy ruha legyen. Ide-oda tologatom a vállfán lógó göncöket, mígnem meglátok egy visszafogott, magasnyakú fekete ruhát, ami combközépig ér, hosszú ujjai vannak, ami megvéd ettől az őszesti hűvöstől, de nem ez fogott meg igazán. Inkább az, hogy nem tapad rám, és nem engedi láttatni az én kis gömbölyödő pocakomat. Mert nem akarom azonnal lerohanni azt a nőt azzal, hogy "meglepetés, nagymama leszel!"

Gyorsan átvedlek ebbe az egyszerű ruhába, harisnyát húzok, egy enyhe sminket dobok fel magamra, ami egy kis szempillaspirálból és egy barackszínű árnyalatú rúzsból áll, mert mégsem szeretnék igénytelennek tűnni az első találkozásnál. Tudom, hogy az én barátom utálja, ha sminkelek, mert szerinte "nekem erre semmi szükségem, hiszen a génjeimben van a természetes szépség", de most az egyszer kibírja. Tényleg így fogalmazott!

A hajamat kifésülöm. Laza hullámokban hull a vállamra, és mivel nem zsíros, ezért úgy gondolom, ez így tökéletesen megfelel. Lábbeli gyanánt az egyetlen csizmámat veszem fel, ami térdfölé ér, és egy leárazáson vettem úgy egy fél éve. Mire nem jók az ilyen szezonális lábbelikre vonatkozó leárazások? Szinte ingyen dobták utánam, nem hagyhattam ott! Persze most ezt a döntést tartom a legjobbnak az életemben, köszi, Múltbéli Nora.

- Hm, miért van az, hogy akárhova megyünk, te egy igazi hercegnőnek öltözöl? - hallom meg a szerelmem hangját, aki az ajtófélfát támasztva mér végig.

- Én csak ilyenkor lehetek szép, hagyd meg ezt nekem. Mellesleg mit mondtam a hercegnő szóról? - sandítok rá összehúzott szemekkel.

- Hogy az egy tiltott szó - dünnyögi, majd ellöki magát az ajtófélfától, és lassan közelít felém. - Hányszor mondjam még, hogy te mindig minden körülmények között gyönyörű vagy?

Ahogy elér engem, a derekamtól fogva magához húz, és gyengéden megcsókol. Ezután legugol a picuri pocakom elé, megsimogatja azt, és beszéni kezd:

- Hahó, kiskrapek, itt az apukád beszél. Csak szólni akartam neked, hogy neked van a világon a legszebb anyukád. Csak azért mondom, hogy ne érjen majd meglepetés.

Elnevetem magam. Könnyes szemekkel. Leo rám néz, feláll, és a hüvelykujjaival letörölgeti a könnyeimet.

- Nehéz hozzászokni ehhez a folyton sírós állapothoz. Nem szeretem, ha könnyes a szemed - ad egy homlokpuszit, én pedig egyre szorosabban ölelem körbe a nyakát.

- Hormonok, Nagyfiú, hormonok! Mellesleg ezek éppen örömkönnyek.

Hahotázva enged el, hogy ő is puccba vágja magát, én pedig az ágyunkon ülve figyelem végig ezt az akciót. Annyira jó ránézni arra a formás kis popójára! Legszívesebben már most leteperném. Egyezzünk meg, hogy a terhesség nem csak fura evési szokásokkal és könnyekkel jár, hanem csillapíthatatlan szexuális éhséggel.

- Ha így nézel rám, akkor itt helyben magamévá teszlek, és ki kell hagynunk a vacsorát, ami miatt anyám tuti megölne.

- Eddig nem igazán hatott meg anyukád véleménye, most kezdesz el aggódni?

- Figyelj, ha ezt túléljük, nem kell több ilyen agymenésén résztvennünk. Ezért sem vetkőztetlek le most azonnal, holott már viszket a tenyerem, hogy megtegyem - néz rám a tükörből, miközben a nyakkendőjét köti.

- Kár.

Kislisszolok a szobából, a konyhába veszem az irányt. Egy picit szomorú vagyok, mert Leo most sztornózta a spontán szexet, de ha így megszabadulunk a felesleges összejövetelektől, akkor kibírom estig.