exchange student ⚣

32.

Jungkook szemszöge:

A "buli" most már több, mint fél órája tart.
Hülye ötlet volt bemutatnom nekik Taet. Mindenki vele foglalkozik.

Elégedetlenül felmorrantam, majd kezeimmel felnyomtam magam a fotelből. A konyhába mentem, ahol most nem találkoztam személyzettel, hiszen a munkaidejük már lejárt. Mindenki a lakrészén pihent valószínűleg.

A pultra lepakolt üvegek közül elvettem egyet. Meg sem néztem, mi van ráírva, gondolkodás nélkül lecsavartam a kupakját és belekortyoltam.
Erős volt.

Az ismerős és mégis ismeretlen érzésre megborzongtam és arcom grimaszba rándult.
Tovább ittam.

Megfogtam az üveget meg egy tányért, amire valamelyik alkalmazott már korábban  készített ki ételt és visszamentem a társalgóba.

- Jungkook?

Taehyung érdeklődve nézett fel rám barátaim gyűrűjéből. Szemei csillogtak, ahogy megnyalta alsó ajkat. Lenézett a kezemben tartott átlátszó üvegre és összevonta szemöldökeit .

- Egyedül ivás nem ivás- jelentette ki és értem nyúlt. Lehúzott maga mellé a kanapéra, minek hatására félig ölébe kerültem. Kivette a kezemből a piát és ő is meghúzta, majd szinte rögtön felhúzta az orrát. - Ki hozta ezt?- kérdezte az üveget szemmagasságba emelve. Nem úgy tűnt, hogy el van ragadtatva.

- Én- vont vállat Marc.

Én lassú, mély levegőt vettem. Arcom pirossága nem tűnik el egyhamar, így most is vigyáznom kellett, nehogy lebukjak. Lassan arrébb másztam tőle, hogy legyen mind neki, mind nekem
egy kis magánterem.

- Enyhén szólva is szar- tette le Tae inkább az asztalra.- Bor van?- nézett rám érdeklődve.
Vállat vontam.
- Mindenki!- hívtam fel magamra a figyelmet kezeim összecsapásával.- Kaja a konyhába van, aki nem eszik, az nem is ihat utána- figyelmeztettem őket. Az kéne még, hogy összehányják az egész házat mint régebben...

Taehyung kivételével mindannyian feltápászkodtak és kimentek a konyhába.

- Te miért nem mész?- kérdeztem ránézve. Nagyon közel ültünk egymáshoz, combjaink összeértek. A meleg érzésre az arcom is forrósodni kezdett.
- Nem akartalak magadra hagyni.
Cinikusan felkuncogtam.- Aha. Eddig nem úgy tűnt, mintha  érdekelne, mi van velem.
- Ne legyél buta!- borzolta össze hajamat nagy kezével.- Már hogy ne érdekelne?

Egyik szeméből a másikba néztem. Eléggé mérges voltam, amiért az utóbbi fél órában rám se nézett kábé. Hibáztatni viszont nem tudom. Hiszen mégiscsak én akartam bemutatni őt a barátaimnak.

- Hagyjuk- sóhajtottam és lehajtottam a fejem. Az étvágyam is elment, de mivel nem akartam, hogy az a pár korty... Nos akármi kijöjjön belőlem, újabbat haraptam a szendvicsemből.
- Féltékeny vagy, Kookie?

A hirtelen jött kérdésre majdnem félre nyeltem. Köhögtem is pár aprót, majd gyorsan lenyeltem a falatot.

- Dehogy- nyögtem ki gyorsan, szemeim bekönnyesedtek a fuldoklástól.- Csak tudod izé... Kisajátítottad a barátaimat.

Újra szeméibe néztem, de ha kényszerítenek se tudtam volna megmondani, mit gondolhatott. Rövid idő elteltével szerencsére megtörte a csendet.
Elkezdett kuncogni.

- Most mi olyan vicces?- fontam össze karjaimat magam előtt.
- Semmi, semmi, kisherceg.

***

A tíz ember hamar visszaért a konyhából kezeikben tányérokkal és mindenféle színű- szagú italokkal. Egyikőjük Taehyung kezébe nyomott egy tányért, majd mind elkényelmesedtek újra.