exchange student ⚣

31.

- Basszus már, hogy még itt is macskák vannak!- sikkantott fel egy oktávval magasabb hangon Lena és felállt a székére. Táskáját felkapta az ülő alkalmatosságról és előhúzott belőle egy hosszú, vékony, zöld valamit.- Angard, pokolfajzat!
- Istenem, Len. Annyiszor mondtam már, hogy ez nem segít- sóhajtott fel Jungkook. Taehyung mellettük kuncogott feje mögött összekulcsolt kezekkel.

A két fiú roppantul jól érezte magát egymás társaságában. Amikor tudtak, bementek a városba, megnézték a nevezetességeket, vagy csak kávéztak, sütiztek, élvezték egymás társaságát. Ahogy teltek a napok, majd az első egy- két hét, egyre közvetlenebbül kezdtek el viselkedni. Jungkook továbbra is gyakran jött zavarba Taehyung sűrű, őt dicsérő megszólalásaitól.

Taehyung nagyon furcsán kezdett érezni a nyuszi fiú iránt. Továbbra is imádta zavarba hozni, szerette, ahogy a fiút az ujjai köré tudja csavarni egy szavával.

Jungkook más volt, mint egy fangirl. Ő fiú volt, a világ legédesebbje. Elbűvölő... Úgy érezte, máshogy kedveli, mint az helyes lenne. Mióta Jungkook comming outolt neki, Taehyung sokkal nyomulósabb lett, amit ő maga sem igazán értett, de nem gondolkozott túl sokat a dolgokon. Ha jól esett- már pedig jól esett- így viszonyulnia a fiúhoz, hát pont nem érdekelte, hogy hogyan is nézhet ki kívülről, amit csinál.

Július első hete volt, Jungkook, Taehyung és Lena cukrászdába mentek. Már egy jó órája ott voltak, a sütiket már mind megették. Kint ültek egy asztalnál, mikor feltűnt egy kóbor cica és leült Jungkook lábánál, hozzá dörgölte magát ételért édelegve. Amikor Lena észrevette, rögtön rosszul lett.
És előrántotta az uborkáját.

- Hagyjál, Kook, mert mindjárt neked hajítom ezt a szart!- nyüszítette a zöldséggel hadonászva.- Nem akarok már megint egy hétig hapcizni meg vakarózni!
- Igazad van, azt én se akarom- bólintott Jungkook és hozzátette- olyankor kibírhatatlan vagy.

Szerencsére Lena figyelmét a kóbor állat kötötte le így nem hallotta meg ezt a felháborító mondatot.

Miután elintézték a cicát és a számlákat is rendezték, hazakísérték a lányt és ők is haza vették az irányt.

- Tae hyung.
- Igen?
- Nem baj, ha ma áthívom egy pár barátom? Inni akarunk-

Hirtelen Taehyung harsány nevetése vegyült bele a késő délután forró levegőjébe. Erős, mély hangja betöltötte a csöndes utcácskát, ajkai széles téglalapot formáltak, szemei annyira összehúzódtak, hogy íriszei már nem is látszódtak.

- Te most kinevettél engem.
- Bo- bocsi, Kooki- e- kuncogott szemét törölgetve Taehyung.- Csak a- a pezsgő ivós naph-unk utáhán kicsit nehéz elkepzelh- nem, hogy inni akarsz.
- Pff, alábecsülsz. Reméltem, hogy eldicsekedhetek majd veled nekik, de hát így... - sétált tovább a fiatalabb kissé sértetten.
- Nos, az első számú rajongómnak bármit- vigyorgott szélesen Taehyung és átkarolta Jungkookot.
- Hagy--próbálta lefejteni a köré fonódó karokat-- jál már, hyung! Megsülök így is.
- Jó, megengedem, hogy meghívd a barátaid- emelte fel a hangját a mondat végén, mire Jungkook felháborodottságában reagálni sem tudott.

***

Este hét óra volt. Taehyung és Jungkook a fiatalabb szobájában várakoztak. Jungkook a szekrényben kutatott valami után, Taehyung pedig facetimeolt a barátaival.

- Nekünk most mennünk kell- kezdett búcsúzkodni Hoseok. Yoongi a háttérben intett egyet és már el is tűnt-, ugyanis fontos pubg mérkőzésre vagyunk hivatalosak. - Ennél jobban meg sem indokolhattad volna- nevetett fel Tae de azért integetett egyet.- Úgy látszik ketten maradtunk, drága barátom. Remélem kiélvezed a szünetet.
- Dolgozok, ne viccelj már- forgatta meg Jimin a szemeit a telefon és a Föld másik végén.
- Park Jimin dolgozik?- kérdezte Taehyung őszinte meglepődéssel a hangjában.
- Muszáj, TaeTae- húzta el a száját.- Apám csak akkor fizeti ki a következő félévet.
- Jesszusom az lesz az utolsó.