exchange student ⚣

4.

- És utána?- kérdezte Taehyung kíváncsian.
- Utána nem találkoztunk többet. Suliba se jött be, bár már úgyis csak pár nap maradt a szünetig... Egy ideig kerestem, becsengettem hozzájuk, de volt, hogy csak vártam a parkban. Egy párszor el is csíptem egy egy pillanatra, de soha nem beszélhettem vele, mert amint meglátott, elsietett. Az új tanévet már Londonban kezdte.
Jimin lehajtott fejjel nézte a felhúzott lábait. 

- Ez... borzalmas lehetett. Nagyon sajnálom- tette Tae barátja vállára kezét.
- Igen. Az volt. De utána túltettem magam rajta. Új barátaim lettek és végül egy új álmom is. Felvettek ide, a Seoul Arts Schoolba ének és modern tánc szakra. De ezt persze tudod. Nagyon örültem neki és szinte el is felejtkeztem Kookról.
- Szóval azóta nem is beszéltetek?- kérdezett rá óvatosan Taehyung.
- Nem. És valószínűleg már nem is fogunk. De ő akarta így. Biztos nem bánja.

A két barát beszélgetését Jimin édesanyja szakította félbe óvatos kopogásával. Résnyire nyitotta az ajtót és belesett rajta.
- Bevetted a gyógyszert, Jimin?
- Igen anya- forgatta meg szemeit a sötét hajú fiú.
- Fáj valamid?
- Azt hiszem, úgy mindenem. De nem vészes- mosolyodott el halványan.
- Pihenned kéne- húzta el a száját Tae.- Jobb, ha megyek.
- De én nem akarok pihenni! Három napja mást se csinálok. Ne menj el- kérlelte barátját az idősebb fiú.
- Jó, de nem sokáig maradok. Már így is sötét van.
- Ez igaz, de még csak fél öt van.
- Jimin drágám, feküdj le kérlek!

Az aggódó anyai tanács után a két fiú ismét beszélgetni kezdett. Taehyungnak egyszer csak megrezzent a telefonja.

JungCookie_: Szia¿

- Visszaírt!- kapta fel a fejét Taehyung.
- Kook? Írtál neki?
- Igen.
- Hagy nézzem!

Jiminnek, bár nem neki szólt az üzenet, mégis fájdalmasan dobbant meg a szíve az egyszerű szó láttán. Tudta kitől van, tudta, mit jelentett egykor ő neki. És azt is tudta, hogy milyen messze van most. Mégis hirtelen erősen nyilallt belé a felismerés: Jungkook van. Létezik... valahol messze.

- Uhm- köszörült meg torkát- talán írj neki valamit.
- Igen, ez határozottan nem rossz ötlet. Angolul írjak neki?
- Még most igen. Aztán majd megkérdezed, tud -e koreaiul.
- Már hogy ne tudna, miko-
- Írjál már!

_Tae_TeaV: Taehyung vagyok, a cserediák Seoulból, gondoltam írok neked:3

- Ennél bénább ismerkedős szöveget ki se találhattál volna- vágta tarkón a fiatalabbat Jimin.
- Most miért? Mit kellett volna írnom?
- Csend, inkább nézd, mit válaszolt.

JungCookie_: Á, így már megvan:) Szóval te leszel a cserediák?

_Tae_TeaV: Igen, én.

- Hát ez kínos. Most mit írjak? Ez így olyan semmilyen- húzta el a száját Taehyung.
- Nem tudom. Mondjuk kérdezhetnél ilyen alap dolgokat.
- De minden rajta van a papíron...

JungCookie_: Ma tudtad meg¿

_Tae_TeaV: Hogy te leszel a szerencsétlen, aki befogad két hónapra? Igen:'D

- Yaah Tae. Miért lenne szerencsétlen?
- Hát én nem tudom- húzta el a száját Taehyung, majd ismét a telefonra fókuszált.

JungCookie_: Sok mindennek érzem magam, de szerencsétlennek nem:p És nem két hónapra. Csak másfélre;)

- Nagyon furcsa ezt... látni. Teljesen más az emlékezetemben- mosolyodott el Jimin.- Sokkal visszahúzódóbb és félénkebb volt. És bénább. Mindig elesett és...
- Lehorzsolta a lábát. Én most nem igazán bánom, hogy nem az.

_Tae_TeaV: Úgy van. Remélem nem bántalak meg, ha megkérdezem..., de te ázsiai származású vagy, vagy kint születtél?

JungCookie_: Koreában születtem, csak aztán kiköltöztünk.

_Tae_TeaV: Akkor tudsz koreaiul *^*?

JungCookie_: Magától értetődő:'D De nem fogok veled az anyanyelveden beszélni. Végül is az angol miatt jössz ki, hehe~

_Tae_TeaV: -.- ¬.¬ -.- ¬.¬ Gonosz vagy Kookie.

JungCookie_: Lám, már becenevet is kaptam o.O

- Elég lesz a bájcsevejből!- pattant fel hirtelen Jimin.- Mármint- ült vissza- uhm... beszéljetek csak nyugodtan, de kérlek, ne itt.

Jimin tekintete könyörgő volt. Fájt neki látni, ahogy jóformán egy idegennel társalog rég nem látott barátja és milyen problémamentesen...

- Sajnálom Jimin. De "esküszöm a sóra, ami bennem van", hogy egyszer megemlítelek neki ottlétem folyamán!
Taehyung, mint egy szuperhős, kifeszített mellkassal nézett fölfelé.
- Nekem te ne idézgessél, Tae. És ne merj megemlíteni. Menj, pihennem kell. De azért holnap el ne felejts benézni a legcsodálatosabb barátodhoz.
- Nyugi, Chim. És soha nem tudnálak téged elhagyni. Amúgy furcsa, hogy erre kérsz, de oké, mindenképpen meglátogatom Namjoonie hyungot.

Egy gyors ölelés és tarkón vágás után Taehyung elhagyta a szobát, egy köszönés után pedig a házat is és a továbbra is szeles utcákon keresztül haza indult.

A tágas utcák, amelyekbe kis erekként torkolódtak a kisebbek, puha sötéttel takaróztak, ám néhány helyen nagy fénytócsák ültek hideg betonkövezetükre. A dús hajú fiú így néha kitűnt a sötétségből, de épp csak annyi időre, amíg átsétált a fénykörön. Nem sok autó járt arra, amerre ő ment. Gazdag rész volt az, Seoul büszkesége. Az itt lakó emberek ilyenkor drága éttermekben, szórakozóhelyeken töltötték az időt. Így hát Taehyung egyedül volt.

Nem kellett sokáig sétálnia, hogy megérkezzen a szülőházhoz. Azt hiszem, nem döbbenünk meg, ha azt mondom, nagy volt a ház. Jellegzetes barokk vonásaival elbűvölő volt, sok ember járt elé fényképeszkedni édesapja nem kis bosszankodására. Rengeteg növény is tartozott a hatalmas birtokhoz. Talán ezt szerette legjobban a fiú, aki mindig is kicsinek érezte magát a kapuban állva, de ezt  sosem mondta el senkinek.

Fellépcsőzött az emeletre. Útközben találkozott húgával és öccsével is. Mindketten apró meghajlással köszöntötték az idősebbiket.

A kellemesen lágy selyem pizsamáját kezébe véve megindult a szobájából nyíló fürdőszobába. A zuhanyzással nem sietett, nem volt hova. Korán volt még, hiába uralta sötét a várost.
Ezután csak gyorsan lemosta az idő közben felkerült habot magáról és egy törölközővel felitatta magáról a drága vizet. Felvette a ruháit és az étkezőt vette célul. Jöhet a napi család találkozó...

-
-

-

~random fact: igen, Taehyung Gangnamban lakik, egy nyugalmasabb részén~
181209