7.

869 77 8
                                    

Jimin-mint korábban a többiek- szintén a sétálást ajánlotta barátjának. Tudta, mennyit szokott segíteni, ha az ember éppenséggel ihlet hiányban szenved.

Így hát Taehyung megadta magának a lehetőséget. Mivel se kedve, se energiája nem volt messzire menni, a házukhoz tartozó hatalmas udvar körbesétálása mellett döntött.

Gyönyörű volt. A fehér hó puhán és érintetlenül állt néma csillogásba fagyva ott, ahonnan a kertgondozók nem tüntették el. A fákon, a bokrokon, a máskor üdén zöldellő gyepen, a padokon és a madáritatón is magasan állt a fehér csapadék. Ahogy a kertben kihelyezett lámpák fénye rávetült, gyönyörűen csillogott, akár a porcukor.

Taehyung a térdig érő hóban sétált. Hogy miért? Egyszerű oka volt rá: ezt akarta. A nehezebb helyzetekben hamarabb megszállta az ihlet. Lábai hamar elzsibbadtak a hidegtől; fényes, méregdrága cipője bár szép volt, a vízállás funkciójával nem áldották meg, így hamar átázott az anyaga.

Sétált hát maga mögött csatornát húzva a félméteres hóban. Lehunyta a szemeit, hagyta, hagy fújjon a hideg téli szél kipirult arcába. Mélyen belélegezte a jég, a hideg és az enyhe füst érdekes elegyét. Hallgatta léptei ropogását. Kezével beletúrt a hóba, egy maréknyit golyóvá formált. Hosszú ujjai először lehűltek, majd megfájdultak a hidegtől. A hó elolvadt keze melegétől.

Mikor egy idő- és sok kör- után remegő kezeivel megnyomta telefonja gombját annak reményében, hogy az majd megmutatja az időt, meglepődve konstatálta, hogy több mint egy órája járkál körbe körbe.

Nem bánta. Mert egy lassú dallam kezdett körvonalazódni agyában.

Berohant a házba, onnan fel a szobájába. A hangokat, amiket magában hallott, hangjegyek segítségével gyorsan papírra vetette, majd hólétől csöpögve, merev tagokkal slattyogott be fürdőszobájába. Egy kiadós forró zuhany után egy szál puha köntösben dőlt bele baldachines ágyába. Esti rutinja részeként egy hidratáló és tisztító arcmaszk is felkerült arcára. Telefonját- abban a reményben, hogy jövendőbeli cserediákja írt neki- megfogta, hosszú küzdelem árán feloldotta és boldogan vette észre, hogy bizony érkezett üzenete. Hogy ennek miért örült annyira, hogy egy pillanatig csak vigyorogni bírt, nem tudta.

JungCookie_: Heey, remélem, nem zavarlak:) csak gondoltam írok, hogy hogy haladsz.
2:36pm

_Tae_TeaV: Sziia, nos... Jobban állok, mint tegnap, de még mindig nagyon messze vagyok a végétől
5:52pm

_Tae_TeaV: Hogy vagy amúgy? Nálatok is van hó?

Miután bepötyögte a két üzenetet, a válasz szinte azonnal megérkezett.

JungCookie_: Nálunk ónos eső esett csak ¬~¬ Londonban ritkán van hó. Nagy a szmog... De a lényeg! Engedd meg, hogy segítsek, hyung! Kérlekkk, sosem szereztem még zenét, kíváncsi vagyook. Mutasd meg, mit csináltál eddig ~

_Tae_TeaV: Na majd ha piros hó esik... Biztos, hogy nem. A dallam még csak sejteti magát, a hangszerre való átírás meg még fasorba sincs...

JungCookie_: Milyen szavakat ismersz:o Igazán jó az angolod

_Tae_TeaV: ne hízelegj

JungCookie_: látni akarlak:c

JungCookie_: és segíteni.

exchange student ⚣Where stories live. Discover now