Nem Szerethetlek

56Rész

Áron szemszöge
Anyáéktól karácsonyra egy borítékot kaptam. Azt mondták csak akkor nyissam ki amikor ők haza mentek. Ma jött el a nap hogy elmentek. Elköszöntem tőlük és már rohantam is a borítékért. Feltéptem majd olvasni kezdtem.
,,Kedves Molnár Áron

Mivel betöltötte 16. életévét idejét láttuk annak,hogy megismerhesse igazi szüleit. A szüleit Molnárné Kis Erikának és Molnár Andrásnak hívják. Információink szerint pontos tartózkodási helyük München Ute Hertz utca 45. Megítélésünk szerint a legmegfelelőbb nevelő szülők gondjaira bíztuk önt. Ha bármi változást észlelünk avagy jeleznek nekünk azonnal értesítjük önt vagy nevelő szüleit.
Megértését köszönjük Nemzetközi Gyámügyi Hivatal."
Ahogy a levél végére értem már szaladtam is Linetthez. -Öltözz és megyünk!-rontottam be a szobájába.
-Hova?-nézett rám ilyedten a kezébe nyomtam a papírt amit villám sebességgel futott át és már kapkodta is magára a ruháit. Leszaladtunk a kocsihoz. Míg Linett beütötte a címet a GPS-be addig én beindítottam a kocsit. Kb. 45 perc.
☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆
-Izgulsz?-pillantott rám Linett.
-Igen-markoltam görcsösen a sebváltót. -Nem kell-tette kezét a váltót szorító kezemre. Amitől rögtön ellazult a szorításom. Lekanyarodtam egy utcába és meg is érkeztünk. Egy kívülről elég szép ház elé. Kiszálltunk az autóból. Elkezdtem tördelni az ujjaimat. Linett ujjait az enyémekre kulcsolta. -Ne csináld!-szorított egyet a kezemen. Amit még mindig nem engedett el. A ház ajtaja elé léptem majd becsöngettem. Egy nő nyitott ajtót és németül kezdett magyarázni. Valószínűleg ő volt a vérszerinti édes anyám.
-Jó napot!-köszöntem bizonytalanul. Végülis még nem ismerem.
-Öhm te ki vagy?-váltott át magyarra a nő.
-A fiad-mosolyogtam halványan.
-Áron?-szökött könny a nő szemébe. Majd rögtön magához is ölelt.-Kisfiam-sírt.
-Ki van itt?-hallottam meg egy mély férfi hangot a nő háta mögül.-Áron?-kérdezte édesapám is aki szintén szoros ölelésbe vont. -Hogy találtál meg minket? Mi is mindehol kerestünk de a gyámügyesek azt mondták hogy csak te döntheted el hogy akarsz-e látni minket.-hadarta édesanyám.
-A gyámügyes papíron volt a címetek.-meséltem.