Nem Szerethetlek

38Rész

Ma költüzünk Kari és Ottó kikísérnek minket. Csak egyetlen személy fog hiányozni. De ő nagyon. Gondolom látni sem akar. -Jó reggelt életem-puszilgatta a nyakam Alex. Nem válaszoltam mivel bele merült a gondolat világomba.-Min gondolkozol? -Mi? Ja. Semmi.-,,ébredtem" fel. -Nem akarsz jönni?-kérdezte. -Dehogynem. Szeretlek Alex-fúrtam a fejem a vállába. -Én is Linett! De menni kéne-puszilt meg. Kivágtattam a fürdőbe. Egy gyors smink öltözés és jöhetett a káosz. Mindent át ellenőriztem vagy húszezerszer. Ettünk és már mehettünk is. -Mindent beraktunk?-kérdeztem ezen a reggelen sokadjára. -Igen-nevetett. ---------------------------------- A reptéren Kariék már vártak. -Hiányozni fogsz csajszi-sírt Kari amitől rám is rám jött a sírás. -Te is-öleltem meg utoljára. -Vigyázz magadra!-lépett hozzám Ottó. -Oké-szorongattam meg őt is. Aztán bemondták hogy indul a Németországi gép. Szóval Alex-szel kézen fogva elindultunk. -Biztos hogy akarsz jönni?-kérdezte Alex. -Igen-feleltem magabiztosan. Felszálltunk a gépre. Elfoglaltuk a helyünk és vártuk az indulást. Alex kezét a combomra tette. -Félsz babe?-kérdezte. -Talán egy kicsit-kapaszkodtam a karjába mikor a gép még el sem indult. -Lazíts-simított végig az arcomon. Alex össze kulcsolta ujjainkat. Alex vállára hajtottam a fejem. Szemeimet pedig össze szorítottam. A gép egyenletes ütemben repült. Ezért elnyomott az álom.

Szerencsémre az egész utat végig aludtam. Csak arra keltem fel amikor Alex puszilgatta az arcom.
-Megjöttünk-jelentette ki.
-Oké-álltam fel. Leszálltunk a gépről. Össze szedtük a csomagjainkat és fogtunk egy taxit. Németország nagyon szép! Csak ámultam a taxi ablakából. Kb. 20 perc autózás után megérkeztünk egy villához. Nem túlzok tényleg egy bazi nagy villa volt. Egy nagyon király kerttel. Kiszálltunk a taxiból. Alex fizetett. -A szüleid melyik szobában laknak?-kérdeztem. Jobb előre letisztázni az ilyen dolgokat.
-Ők nem itt laknak.-mondta Alex.
-Mi? Hát akkor hol?-kérdezte meglepetten.
-Elkértem a házat mivel egy kicsit később lesz egy meglepim. Anyuék pedig valahol vettek valami kis lakást. Kettejüknek nem kell nagy ház.-ecsetelte Alex.
-És mikor lesz a meglepi?-kérdeztem miközben sétáltam Alex után.
-Majd megtudod-nevetett a kíváncsiságomon. Oda értünk az ajtóhoz Alex a kulcsot a zárba illesztette és kétszer elfordította. A házba belépve jobbra egy szoba volt amihez tartozott egy fürdőszoba is. Balra pedig egy lépcső ami az emeletre vezetett. Ha tovább mentünk jobb oldalt volt egy óriási tükör. Balra a pincébe és mosókonyhába vezető lépcső. Még tovább sétálva volt az nappali amiből egy két szárnyú ajtó a teraszra nyílt ahol volt egy medence. A nappali mellett az étkező. Az étkezőtől balra pedig a konyha. A pince szinten csak a mosókonyha volt. De a második emelet tele volt szobákkal. A folyosó két oldalán négy-négy szoba helyezkedett el plusz a folyosó végén egy fürdő. És ennyiből is állt a mi ,,kis" házunk. A második emeleten befoglaltuk azt a szobát ami a lépcsővel volt szembe. Ahogy beléptünk a jobb falnál volt egy szekrény sor és egy tv. A bal oldali falnál pedig egy óriási francia ágy. Volt még a szobában egy íróasztal. És a sarokban egy fotel. A falak levendula lilák voltak. A szobához tartozott még egy terasz is amiről gyönyörű volt a város.
-Na hogy tetszik?-vetette le magát az ágyra Alex.
-Eszméletlen gyönyörű!-ámultam.
-Csak van egy kis probléma-vakarta meg a tarkóját.
-Mi?-ültem le mellé az ágyra.
-Miután meg lesz a meglepi nekünk kell fizetni a lakbért és ilyeneket.

Oké-mondtam.
-Lemegyünk enni valamit?-kérdezte Alex.
-Aha-bólintottam. Lesétáltunk és neki álltam gofrit sütni. Alex pedig kezeit a derekam köré fonva követte minden egyes lépésemet. Amikor kész lettem az összesel Alex maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Ujjaimat a hajába vezettem ő pedig a derekamat ölelve még jobban magához húzott. Kezeim lejjebb vándoroltak és a tarkóján álltak meg. Így még közelebb húztam Alexet. De az ő kezei is vándorolni kezdtek. A derekamról áttért a fenekemre. Ami alá benyúlva felemelt és a konyha pultra rakott. Lábaimat a dereka köré fontam. Úgy öleltük egymást mintha perceken belül elveszthetnék a másikat. Közben egy percre sem hagytuk abba a csókolózást. Egyszer csak nyüszítésre lettem figyelmes. -Van kutyátok?-váltam el Alextől. -Nincs. De ez most miért lényeg?-csókolt meg.
-Te nem hallod?-kérdezte a mellkasára téve a kezem. -Nem-hajolt volna közelebb de én leppatantam a konyha pultról. Mentem az ajtóhoz. Amikor kinyitottam egy kis kutya volt egy dobozba rakva.
-Alex gyere-kiabáltam neki.-De kis édes vagy mi a neved?-kerestem valamit ami a kutya nevére utalhat. Találtam is egy cetlit. Csak annyi volt ráírva hogy ALMA. -Na? Mit találtál?-kérdezte Alex.
-Almát-jelentettem ki.
-És ki kért almát? Mennyit hoztak?-kérdezte Alex mire felröhögtem.
-Mármint egy Alma nevű kiskutyát-emeltem fel a kölyök kutyát.
-Ja-nevetett fel Alex is.-De most már kezd hűvös és késő lenni. Gyere hozzd be a kutyust.-nyitotta ki az ajtót Alex. Fel vittem Almát a szobánkba és letettem neki egy pokrócot. Megsimogattam a buksiját után pedig elmentem fürdeni. Miután végeztem beugrottam az ágyba. Nem sokkal később Alex is jött. Átölelte a derekam.
-Jó éjt babe-puszilt meg.
-Neked is életem-bújtam hozzá. Majd elnyomott az álom.