Nem Szerethetlek

23Rész

Nyomtam e puszit Áron homlokára és indultam készülődni. Kivételesen nem voltam késésben. Miután felöltöztem felkelltettem Áron aki pikk-pakk alatt elkészült. Majd indulhattunk is. A suli előtt elváltak útjaink. -Sziasztok-léptem oda a megszokott csapathoz. -Szia-köszönt mindenki szinte egyszerre. Ka6 rit és Ottót félre hívtam. -Nincs kedvetek át jönni ott aludni?-kérdeztem. -De persze-mondta Kari. -A tesód otthon lesz?-kérdezte Ottó. -Igen. De nem lesz balhé-néztem rá boci szemekkel. -Ahhj jól van-adta be a derekát Ottó is. Én meg csak mosolyogtam. Vissza sétáltunk a többiekhez de már be is csöngettek. ---------------------------------- Az órák írtó lassan és unalmasan teltek. Az óra mutató alig vánszorgott. Csoda hogy nem aludtam el. De végre elérkezett a 16:00 óra. Karival és Ottóval indultam haza. -Megjöttem-kiabáltam Áronnak. -Szia babám-jött le Áron mosolyogva. De ahogy meglátta Ottót a vigyor le is fagyott az arcáról-ez mit keres itt?-kérdezte hűvösen. -Áron! Először is nem ez hanem Ottó. Másodszor én hívtam meg.-ekkor Áron váláltott. -Csá tesó-tartotta pacsira a kezét amibe Ottó bele is csapott. Mi Karival össze nézve szavak nélkül megbeszéltük hogy a fiúk hülyék.-de nekünk mennünk kell.-jelentette ki Áron. -Mi? Hova?-néztem rá értetlenül. -A meglepi amit mondtam-mosolygott Áron-nem baj ha elviszem?-fordult Kariék felé. -Menjetek csak-mondta Kari mosolyogva mint aki sejt valamit. -Menj vegyél fel valami csinit-kacsintott Áron. Gyorsan felszaladtam. És felvettem egy fekete hátánál kivágott egybe ruhát. Majd smink és hajvasalás. Azért annyira nem voltam elégedett a végeredménnyel. Ahogy leértem a fiúknak tátva maradt a szája. -Gyönyörű vagy babám-csókolt meg Áron. -Köszi-pirultam el. -Na akkor mi elmentünk sziasztok!-mondta Áron kihúzva a házból.