Nem Szerethetlek

13Rész

Reggel ahogy felekeltem lementem anyához és tudom nem szép de azt kamuztam hogy nem érzem jól magam. Majd felmentem a szobámba és tűkön ülve vártam Áront. Egyszer csak nyílt az ajtó és anya ki ment Áron pedig belépett. -Sziaaa-ugrottam a nyakába nagyon szeretem Áront. -Szia-pörgetett meg. -Gyere-húztam fel a szobámba. -Na miről akarsz beszélni?-kérdezte az arcomat fürkészve. -Amikor múltkor itthon voltál és filmeztünk akkor mondtál valamit.-mondtam ki. -Ne! Baszki! Nem aludtál?-döbbent le. -Nem-mondtam őszintén. És ekkor Áron arcán legördült egy könnycsepp. -Úristen Linett annyira nagyon sajnálom-sírt a bátyám.-nem akartam hogy ezt meg tudd-szipogott. -Áron figyelj! Gondolkoztam. És arra jutottam hogy én is többet érzek.-mondtam ki erre fel csillant a szeme. Letörölte a könnyeit. -Tényleg?-kérdezte fülig érő szájjal. -Igen-mondtam mosolyogva. -És mi lesz Alex-szel? -Igazából nem tudom. Nem tudom. Őt is szeretem ahogy téged is-mondtam és sírásra görbült a szám. De Áron az állam alá nyúlt és fel emelte a fejem. -Ne sírj maki! Én várni fogom míg meg hozod ezt a döntést. Ne siesd el!-nyomott egy puszit a homlokomra. -Köszönöm-suttogtam és szorosan megöleltem. -És amúgy mit szólsz ehhez az egészhez-kérdezte. -Azt hogy úristen mi tényleg?-nevettem fel. Ekkor rezzent a telefonom.....

Megnéztem az üzenetet. Pár másodpercig meredtem a képernyőre aztán zokogásban törtem ki a kezem közt szorongatva a telefonomat. -Mi a baj maki?-nézett rám ilyedten Áron. A kezébe nyomtam a telefonomat. Megnézte a képet és azonnal dühbe gurult. Ugyanis a képen Alex és Szabina csókolóztak a suli mögött a képet pedig Kari küldte. Ezzel az üzenettel: ,,Nagyon sajnálom,hogy ezt kell látnod de úgy gondoltam jogod van tudni. Ha valami van gyere hozzám nyugodtan. Puszi és légy erős!"-nagyon örültem hogy elküldte még ha nagyon fájt is -Megölöm ezt a rohadékot-pattant fel Áron bedühödve. -Áron-zokogtam tovább-ne hagyj itt kérlek-mondtam gyenge elhaló hangon. -Úristen maki hogy lehet ez egy ekkora gyökér-ült vissza mellém az ágyra. Én pedig szorosan megöleltem. Egész este Áront átölelve sírtam. Aminek meg is lett a következménye belázasodtam. Aztán Áron borogatta a fejem engem pedig elnyomott az álom.

Másnapra lement a lázam de semmi kedvem nem volt iskolába menni. Nem voltam képes Alexre nézni. Amit tett az nagyon fájt. De muszáj volt mennem szóval elindultam. A gondolataimba mélyedve haladtam a suli felé. Amikor oda értem vettem egy mély levegőt és beléptem az osztályba. Mindenki csinálta amit szokott. Alex pedig oda lépett hozzám. -Szia baba-mosolygott rám. -Baba? Igen te rohadék hogy lehetsz ilyen aljas. Szóval egész nap úgy tettél volna mintha tegnap nem történt volna semmi-üvöltöttem az osztályban pedig meg fagyott a levegő-gondolom mit jelent neked az a 3 év ha máris fűvel-fával össze fekszel! Undorodom tőled!-mondtam az arcába és ekkor Szabinához fordultam-Azért nem hittem volna hogy ezt meg teszed-néztem rá lesajnálóan majd kirohantam a mosdóba. Becsaptam az ajtót és lecsúsztam a fal mellett. A mosdó ajtón Kari lépett be. -Sajnálom Lini-jött oda és megölelt. -Köszönöm hogy támogatsz-sírtam-köszönöm hogy vagy nekem-öleltem megszorosan. -Ilyen az igaz barát-nevetett fel. Erre én is elmosolyodtam. -Szeretlek csajszi-mondtam. -Én is téged-mondta ő is. Jó volt tudni hogy valaki mellettem áll.

Becsöngettek. Karival vissza mentünk az osztályba. Alex rögtön oda jött de Kari rászólt. -Most hagyd-nézett Alexre szigorúan. Alex pedig vissza sétált a helyére. A matek óra unalmasan telt. Néhányan szenvedtek a táblánál. De amúgy ennyi. Az órák elteltek a napközi következett. Épp a szekrényembe pakoltam be amikor valaki átölelte hátulról. Titkon reméltem hogy Alex az de csalódnom kellett. Hátra fordultam. -Ottó kérlek most ne-mondtam eléggé meggyötörten. -Mi a baj baba?-nézett rám. Ahogy meglátta a ki sírt szemeimet rögtön stílust váltott. És akkor a baj ki lépett az ajtón. -Linett...-szólt erőtlen hangon. -Nem-mondtam egyszerűen. -De...-kezdett bele újra. -Nem-vágtam rá megint. -Kérlek...-könyörgött már a sírás szélén állva. -Alex had emésszem meg és utána beszélhetünk-néztem mélyen a szemébe. -Rendben-mondta nagyon halkan. -Köszönöm-mondtam én is halkan. Aztán sarkon fordultam és elszaladtam. Nem bírtam tovább Alex szemébe nézni. Ki futottam az udvarra leültem egy padra és elkezdtem sírni. Felnézten egy pillanatra és megláttam Ottót az ajtóban. Oda jött hozzám. -Jól vagy?-kérdezte. -Szerinted-nevettem fel kínomban. -Jó ez hülye kérdés volt. De ilyenkor ezt illik kérdezni nem?-gondolkodott el. Én erre felnevettem.-Tessék-tartott felém egy zsepit. -Köszi-vettem el majd bele fújtam az orrom. -Sminket is adnék de érthető okokból azt nem tartok magamnál.-erre megint felnevettem. -Nem is vagy te olyan seggfej-mondtam őszintén. Erre ő...

Erre ő elkezdett felém hajolni. De én a mellkasára tettem a kezem.
-Kérlek ezt ne-kértem.
-Ohh sajnálom nem tudom mi ütött belém-kapott a fejéhez.
-Semmi baj-mondtam majd inkább nyomtam az arcára egy puszit.
-Amúgy nagyon sajnálom amit veled szoktam csinálni csak nem tudom ahogy meglátlak valami elpattan az agyamban. Csak tudom hogy egy ilyen gyönyörű és okos lánynak soha sem tetszenék.-mondta szomorú mosollyal az arcán.
-Ne hülyéskedj már! Nem hiszem el hogy nem olvadoznak a lányok a lábad előtt. Figyelj! Egy helyes srác vagy van eszed is figyelmes vagy és vicces. Minden lány ilyen fiúra vágyik. Csak én mást szeretek. De te is biztos találsz valami csinos lányt-kacsintottam rá. -Köszi ez jól esett-mondta. Amúgy végig dumáltuk a napközit szóval hamar eltelt. Aztán mehettünk haza.
----------------------------------
-Megjöttem-kiáltottam a házba lépve.
-Szia maki csináltam kaját-lépett hozzám Áron és megpuszilt.
-Hmmmm éhen halok! Mi a kaja?-kérdeztem izgatottan.
-Gofri és van nut...-nem hagytam hogy befejezze rohantam a konyhába. És elkezdtem enni Áron is jött és leült velem szembe.
-Maki sírtál?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem bírtam úgy Alex szemébe nézni hogy ne sírjam el magam-mondta le sütve a szemem. -Maki sajnálom-jött oda és hátulról átölelt. Amitől bizseregtő érzés fogott el.
-Szeretlek Áron-mondtam halkan.
-Én is szeretlek Linett-puszilta meg az arcom-gyere hozd a kaját menjünk fel filmet nézni.-meg sem várta a válaszom már húzott is a szobája felé. Leültünk az ágyra és Áron elindított egy filmet. Igazából szó szerint fingom nincs miről szólt a film a fejemet a vállára hajtva gondolkoztam. Aztán elszundítottam. Már csak arra ébredtem fel amikor az ölébe vett és elkezdett vinni.
-Áron-szóltam.
-Hmm?-nézett rám.
-Nem alhatok veled?-kérdeztem.
-Hát ha szeretnél-nézett rám édesen mosolyogva. Ezután vissza vitt a szobájába az ágyba tett és betakart. Ő is befeküdt mellém. A fejemet szorosan a vállába fúrtam.
-Hogy fogunk ezzel megbirkózni?-tűnődtem.
-Együtt maki együtt-puszilt bele a hajamba. Majd a másik oldalamra fordultam. Áron pedig izmos karjait a derekam köré fonta.

Egyszerűen csodás volt végre tartoztam valakihez aki szeretett és ez nagyon jól esett lehet ebben közre játszott az is hogy a pillangóim fele kipusztult amikor Áron átölelt. Na de mindegy jó éjt!