Nem Szerethetlek

55Rész

Maja szemszöge
Tegnap miután felszaladtam a szobámba egész nap bőgtem. Nem tudtam ép ésszel felfogni hogy hogy tehette ezt velem. Akit mindennél jobban szerettem és akiben megbíztam. Lépteket hallottam ezért megpróbáltam abba hagyni a sírást. Bence jött fel dörömbölt az ajtón amit nem nyitottam ki. Majd sírva lecsúszott az ajtóm előtt. Fejét többször is az ajtóba verte amit még hallani is rossz volt.
-Tudod én rohadtul szeretlek és kurvára nem tudom hogy ez a ribi hogy került ide-szipogott. Ekkor a lehető legrosszabb ötlet jutott az eszembe felálltam az ágyról és elő vettem a pengém. Amit régen elég sokszor használtam. De most szükségem volt rá. És most tudjátok a szükség nagy úr. Ezért a pengét a bőrömre helyeztem majd megvágtam magam. Nem az eszem hanem a darabokra tört szívem irányított. Ennek következtében egy Bence feliratot véstem a kezemre. Mikor kész lettem csak akkor eszméltem rá mekkora hülyeséget csináltam és már mentem is bekötni a sebem mivel eléggé vérzett. Gyorsan lezuhanyoztam majd lefeküdtem. Egész végig Bence járt az eszemben.
-Teljes szívemből szeretlek-szólalt meg kintről sírástól rekedtes hangja. Amitől megint rám tört a sírás.
-Én is-suttogtam a párnámba. Egy idő után pedig fáradt szemhéjam lecsukódott és az álmok világába kerültem.

Maja szemszöge
Reggel arra keltem hogy valaki simogatja az arcom. Nagyon megijedtem hogy ki lehet az.
-Jó reggelt!-mondta rekedtes hangon Bence.
-Hogy jöttél be?-csodálkoztam.
-Nem zártad be az ajtót. Én meg nem bírtam ki még egy éjszakát nélküled.
-Akkor minek hoztad ide azt a kurvát?-ültem fel.
-Figyelj had magyarázza meg.-könyörgött.
-Kapsz 1 percet.-jelentettem ki.
-Szóval ő az exem és azt hiszi hogy én még érzek iránta valamit. Amint láttad megcsókolt de én rögtön eltoltam magamtól. Én csak is téged szeretlek. Ilyet még senki iránt nem éreztem. Szóval Maja lennél a barátnőm?-erre elsírtam magam. Hogy lehettem ilyen hülye?
-Igen-öleltem át a nyakát sírva de rögtön vissza is húztam a kezem ugyanis iszonyú fájdalom nyilalt a kezembe. -Mi baj?-kérdeztem Bence és meg fogta a karom. Amire én csak felszisszentem. Több se kellett Bence fel rántotta a pulcsim ujját.
-Úristen! Ezt miattam?-szökött könny íriszeibe. De erre nem szóltam semmit. Bencéből pedig ki tört a sírás.-Tudod mit inkább hagyjuk ezt. Nem érdemellek meg. Mindig csak fájdalmat okozok neked.-szipogta.
-Ne mondd ezt szeretlek. Nekem nem kellett volna ezt csinálnom.-mondtam megbánóan.
-Ígérd meg hogy soha többet nem csinálsz ilyet-nézett mélyen a szemembe.
-Megígérem-tettem a kezem a szívemre. Majd Bence közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Éhes vagyok-néztem az órámra ami már 14:00 mutatott.
-Maradj itt hozok valami kaját.-pattant fel. Amíg Bence lement addig bekötöttem a kezem és benyomtam valami filmet. Majd nyílt az ajtó.
-Jó étvágyat!-tett le elém a tálcát amin annyi kaja volt hogy az egész ház jól lakott volna belőle. Film nézés közben szépen mindent megettünk. -Nem alszunk?-kérdeztem Bencét mivel eléggé elálmosodtam. -De szívem. Csak fürödjünk meg.-mondta. Gyorsan letusoltam majd utánam Bence is és befeküdtünk az ágyba.
-Kicsim nagyon szeretlek-súgta a fülembe.
-Én is-bújtam hozzá. Nem soká pedig elnyomott az álom.