- Nem elutasítani szeretnélek. Shawn.- sóhajtottam.- Mióta Európába utaztunk beszélni próbálok veled, de te folyamatosan kerülsz.

- A multkori után csodálkozol, hogy kerüllek?- szakított félbe.

- Hagyd, hogy befejezzem. Kérlek.- tettem hozzá gyorsan. Sóhajtva aprót biccentett.- Azt mondtad szóljak, amikor tudom már, hogy mit akarok.- Erre kíváncsian felvonta a szemöldökét, így folytattam.- Hát most már tudom. Eddig is tudtam csak hülye voltam és nem akartam beismerni. Shawn, én mindig is téged akartalak. Soha nem volt ez máshogy. Igen valóban jó mással is, ahogy azt mondtam, de csak jó. Jó, érted? Veled viszont egyszerűen minden fantasztikus. Te tanítottál meg engem érezni és ezeket az érzéseket csak te vagy képes kiváltani belőlem. Senki más az egész világon, érted?- mondtam már elcsukló hangon és könnyes szemmel.- Mert Shawn.- folytattam.- Tudod Shawn azért, mert szeretlek. Mindennél jobban. Mindennél jobban szeretlek Shawn Peter Raul Mendes. És veled akarom leélni az egész életem. Soha többet egy percet nem akarok úgy eltölteni, hogy nem vagy az enyém és csak az enyém.- már patakokban folytak a könnyeim és alig bírtam befejezni a mondatot. Hirtelen borzasztó zokogásban törtem ki és ez biztosan nagyon szánalmas lehetett, de nem érdekelt. Egyedül az érdekelt, hogy végre el tudtam mondani a fiúnak, hogy mit érzek.

- Oh, Anny.- szólalt meg végül. Hatalmas kezeivel közrefogta az arcom és letörölte a könnycseppeket az arcomról.- Miért hagytad, hogy ennyire makacs legyek és miért nem rángattál félre előbb, hogy ezt elmond?- lehelte ajkaimra.

- Nem akartam, hogy megutálj.- szipogtam.

- Soha nem tudnálak téged utálni. Érted?- nézett mélyen a szemembe.- SOHA.- emelte ki a szót.- Szeretlek.- mondta, majd nagyon lágyan megcsókolt. Annyira gyengéd volt, mint még soha. A lábaim teljesen beleremegtek, felmondták a szolgálatot. Szájában éreztem még a tequila ízét, de tudtam, hogy ezeket nem az alkohol miatt mondja. Nem volt részeg.- Szeretlek. -súgta ajkaimra.- Na menj öltözz fel, addig én is letusolok és aludjunk egy jó nagyot. Nagyon fáradt vagyok.- ölelt meg és végigsimított a már viszonylag hosszúra nőtt hajamon. Bólintottam és megcsináltam, amit kért. Mire felöltöztem ő is végzett, így a szobája felé vettem az irányt és bemásztam mellé az ágyba.

- Jó éjszakát.- bújtam jó szorosan hozzá.

- Jó éjszakát.- mondta, majd lekapcsolta a kislámpát az éjjeliszekrényén, puszit nyomott a homlokomra és jó szorosan magához húzott.- Szeretlek.- súgta még a fülembe, amitől hatalmas mosoly került az arcomra. Felemeltem a fejem, hogy még utoljára megcsókoljam, majd vállára hajtottam a fejem és így aludtunk el. Végre minden tekintetben együtt.


****


Reggel Shawn karjaiban keltem, ami rögtön jó kedvre derített. Amint picit megmozdultam, a fiú megszólalt.

- Jó reggelt, Édes.- csókolt meg finoman.

- Jó reggelt.- viszonoztam.- Jól aludtál?

- A lehető legjobban.- nézett le rám mosolyogva, majd még jobban magára húzott.

Miután nagy nehezen kimásztunk az ágyból és felöltöztünk lementünk a többiekhez reggelizni. Kézen fogva léptünk be az étterembe, mire először a csapatunk tagjai döbbenten néztek ránk, majd füttyögni és éljenezni kezdtek, amit a kívülállók csak bosszankodva figyeltek.

- Végre együtt ez a két jómadár.- szólalt meg elsőnek Mike.

- Most már nem szeretnénk több veszekedést.- nevetett mellette Zubin.

- Ó, ne féljetek, én biztos vagyok benne, hogy azoktól nem szabadultunk meg.- veregette meg röhögve Andrew a barátom vállát.

Reggeli után mindenki összepakolt és a fekete furgonokba beülve indultunk is a reptérre. A magángép lépcsője előtt megálltam egy pillanatra és még egyszer utoljára mélyen beszippantottam a Budapesti levegőt. A levegőt, ami mostantól örökké erre az éjszakára fog emlékeztetni. Az éjszakára, ami végleg megváltoztatta az életem.

- Na jössz?- lépett mellém Shawn.

- Megyek.- fújtam ki a levegőt és boldogan fogtam meg a fiú felém nyújtott kezét.

Így szálltunk hát fel ketten, elválaszthatatlanul a gépre, ami egy új kaland felé repített minket.

***

Sziasztook❤️ És meg is hoztam az utolsó részt, remélem, hogy ti is annyira megszerettétek a két főszereplőt, mint amennyire én. Imádtam írni ezt a sztorit, de úgy érzem, hogy már nem tudnám úgy folytatni, hogy izgalmas is legyen.
Viszont még készültem nektek egy kis meglepetéssel, amit hamarosan ki is teszek.
Puszilok Mindenkit xo

Travel with Me ✈️ | s. mWhere stories live. Discover now